A japán fametszetek átállítják az agyat

A Barcsay-terem bejáratából még lehangolóan hatottak a Képzőművészeti Egyetemen kiállított Meidzsi-kori fametszetek, mert a középen álló szürke paravánsoron szinte elvesztek az aprócska képek. Körülöttük vitrinekben álltak a nyomatos könyvek, amitől váratlanul bevillant a nyolcvanas évek, és azon belül is az általános iskolai osztálykirándulás Piroska nénivel Petőfi szülőházába.

Itt kell keménynek lenni, és egészen belebújni a paravánokba, mert közelről már csak az látszik, hogy elképesztően profik voltak a japán mesterek. Eredetileg nem is kiállításokra készültek a legfeljebb hússzor negyven centis metszetek, mappákban és könyvformában terjesztették őket a 19. századi japán kiadók. Itt egy olyan albumot állítottak ki, ami főleg madaras témájú metszeteket tartalmaz, benne két jó nevű mester, Ohara Koszon és Ogata Gekko munkáival, és fametszetes könyveket.

Áramvonalas kócsag, elegáns vonalvezetésű patkány

Húsz centiről kész Búvár zsebkönyv bontakozik ki, amin a darvak lábszára úgy hajlik, mint a tussal festett japán írásjelek szára. Az áramvonalas kócsagokat, a leheletfinom seggpihéjű vadludakat, az esőben bután felpuffadt tollazatú verebeket és a szecessziósan tekeredő szőlőkacson kuporgó cinegét a témát tekintve akár a Balatonnál is készíthették volna. Feltéve, hogy Telepy Károly és Mészöly Géza mellett japán mesterek is jártak volna nyaralni a környékre 1868 és 1912 között, mert a stílus azért eltérő.

A képeken még a retket szaglászó patkány vonalvezetése is olyan elegáns, hogy percekig el lehet veszni benne. Az ötvenöt darab színes metszethez jó óra kellett, mert olyan rutinos és kifinomult rajtuk minden vonás, hogy addig nem tudtam továbblépni, amíg végig nem futtattam a szemem mindegyiken. A mesterek a természet minden apró részletének óriási figyelmet szenteltek, ahhoz hasonlóan, ahogy Walt Disney idejében két élő őzet vittek be a stúdióba, és addig rajzolták róluk a vázlatokat, amíg meg nem találták a Bambihoz a megfelelő karaktert.

Egy élet nem elég

Egy anekdota szerint Kacusika Hokuszai tíz évig váratta a megrendelőjét, mire végre pár perc alatt megfestette neki a kért kakasos képet, majd bemondott egy horribilis összeget. Amikor a vevő értetlenkedni kezdett, bevitte a műterembe, ahol többszáz kakasos festmény állt. Neki tíz év gyakorlás és több száz vázlat kellett, hogy megtalálja a tökéletes kakasformát. "Csak hetvenhárom éves fejjel kezdtem megérteni valamit a természet, a növények, fák, négylábúak, madarak, halak és rovarok lényegéből" - állította magáról a mester japános alázattal, és azt gondolta, mire kilencven lesz, végre behatol a dolgok titkaiba, de nyolcvankilenc évesen meghalt.

A kiállításon Hokuszaitól a Fudzsi száz látképe című könyv látható. Az itt szereplő művészek közül talán neki volt a legnagyobb rajongótábora Európában akkor, mikor a fametszetek olyan divathullámot indítottak el, mint mostanában az animék. Azt a képét, amin fraktálszerűen habzó hullámok mögött látszik a Fudzsi havas csúcsa, ma is rengetegen ismerik. Tizenöt kötetes Mangája szinte ugyanúgy néz ki, mint a mai japán képregények, csak a sztori meg a szóbuborékok hiányoznak; vicces vázlatai a mai mangák elődei.

Nyugaton jobban csodálták

A metszeteket a japánok viszont inkább úgy nézték, mint újabban a szmókerek a National Geographicot. Különösebb művészi értéket nem tulajdonítottak nekik. Azoknak készültek, akik igazi festményt nem engedhettek meg maguknak, és mikor oda is begyűrűzött a fotózás, annyira elértéktelenedtek, hogy csomagolópapírnak használták fel őket. Nemrég viszont az egyetem több százezer forintért vett egyet egy árverésen; egy amerikai oldalon negyvenezer és egymillió forint közötti összegekért lehet belőlük rendelni.

Nyugaton 1860-tól kezdték gyűjteni őket, ott az absztrakt tájképek és a furcsa logikájú kompozíciók teljesen újszerűen hatottak. Az egyik nyomaton például olyan kockamintás stilizált madarak láthatók, hogy egyenesen a Space Invadersre emlékeztetnek, egy másik, csíkozott madaras képet akár korai Vasaryként is el lehetne adni, és a tájképeken is izgalmas, geometrikus mintázatokba rendeződnek a hullámok, sziklaszirtek és akácfürtök. Shibata Zesin fametszetén az elrendezés izgalmas, a kép háromegyede üres, és a kakas, a csirke a felső sarokban húzódik meg a csibékkel. Mégis annyira kiegyensúlyozott az egész, mint egy meditáló zen szerzetes.

Degas boldog volt, hogy a vérfrissítéssel felszabadul a szabályok alól, Van Gogh már arról ábrándozott, hogy Japánba utazik. A konzervatív francia akadémia berzenkedett kicsit, a képeket impresszióknak nevezték, ami szintén sejteti, hogy a divathullám az egész impresszionizmusra hatással volt. Később az Art Nouveau és a kubizmus is merített belőle, miközben a Meidzsi-kor metszetei már nem is voltak tisztán japánok, addigra beépítettek pár elemet a nyugati festészetből. A Képzőművészeti Egyetem gyűjeménye is ekkoriban került Magyarországra, a hazai festőket viszont nem bolondította meg az új stílus.

"Székely Bertalan festett egy japán hölgyet, de az is elég európai" - mondta Majkó Katalin, az egyetem könyvtárának igazgatója, aki először kezdett el foglalkozni a könyvtárban őrzött fametszetekkel. Mint mondta, konferenciát is tartottak, hogy ezeket a hatásokat feltérképezzék, de nem nagyon volt mit.

Utána az utca is más

A japán fametszetek amellett, hogy gyönyörűek, átprogramozzák az ember agyát. Szemlélődő üzemmódba állítanak át, és utána egy érdekes fénytöréstől a kukába hajított gerberacsokorig a legváratlanabb helyeken fedez fel a szem valami apró csodát.

A kiállítás még jövő hét csütörtökig tart nyitva az egyetemen, aki addig nem tud elmenni, az megveheti a hozzá készült igényes albumot, amibe szinte az összes kép belekerült, és sokkal kellemesebb lapozgatni, mint a paravánokat bújni. Bár puha fedeles, képzőművészeti albumnak is beillik.

A kiállítás nyitvatartását október 31-ig meghosszabbították, a képek  hétfőtől péntekig 10-18 óráig, és szombaton 10-13 óráig láthatók  a Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében. (Andrássy út 69-71.) A katalógus a könyvtárban kapható, ára 3000 forint.