A tekintélyes német Angewandte Chemie International Edition című szakfolyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmány készítői Antonio Stradivari (1644-1737) öt, a párizsi zenei múzeumban (Cité de la musique) őrzött hegedűjét vizsgálták. Erre a hangszerek két okból is alkalmasak voltak: jó állapotban maradtak fenn, és a cremonai mester alkotó tevékenységének három különböző évtizedében születtek.
A Stradivari által készített mintegy ezer húros hangszer több mint fele napjainkig fennmaradt, és csodálatos hangzásuk sok hipotézist és vitát váltott ki. A faanyag mellett elsősorban a lakk érdekelte a kutatókat.
"Sajnos mindmáig nem sikerült általános és egyértelmű magyarázatot találni - mondta el az AFP-nek Jean-Philippe Echard, a zenemúzeum kutató- és restauráló laboratóriumának vegyészmérnöke. - Ezért született az a gondolat, hogy különböző szakágazatok - vegyészek, hegedűkészítők, restaurálók - 12 képviselőjének bevonásával folytassunk hosszú távú vizsgálatot, amire még nem volt példa."
Az eredmény rácáfolt azokra, akik azt hitték, rendkívül bonyolult anyagokat használt a mester. "Felfedeztük, hogy Antonio Stradivari a XVIII. század mesterei és művészei körében általánosan elterjedt mindennapos, könnyen beszerezhető anyagokat használt" - fejtették ki A Stradivarius-hangszerek rendkívüli kifinomultságának természete című cikk szerzői.
A Párizs közelében lévő Saclay fennsíkon található Soleil szinkrotron infravörös sugarainak segítségével a csapatnak sikerült kiderítenie a két nagyon finom rétegből álló lakk vegyi összetételét. Az első réteg olajalapú, ezt további réteg borítja, amely olaj és fenyőgyanta keveréke, ebbe Stradivari különböző, a festészetben használt színező anyagokat kevert.
"Ez a technika magyarázhatja a hegedűk lakkozott fájának csillogó selymes árnyalatait és finom textúráját - olvasható a csoport kutatásainak összefoglalójában. - Arra nincs bizonyíték, hogy a lakk befolyásolná a hang minőségét, viszont a színező anyagok jelenléte a négy későbbi keltezésű hegedűben jelzi a lakk színezésének szándékát."
Jean-Philippe Echard hozzáfűzte, ugyanezt a technikát használták a táblaképek festői, például a velenceiek vagy az észak-olaszországiak a szegfűk árnyalatainak vagy a vörös drapériák színgazdagságának érzékeltetésére. Szerinte a lakkal kapcsolatos tapasztalatok hasznosak lesznek a hangszerek megőrzéséhez, és óriási érdeklődésre tarthatnak számot a hegedűkészítők sorában, akik régóta törekszenek a Stradivariusok látványhatásának elérésére.