80 éves az utolsó nemzeti költő

Csoóri Sándor zámolyi földműves családból származik. 1942-ben a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével került Pápára, ahol 1950-ben a Református Kollégiumban érettségizett. Háromnegyed évig tanult az Egyetemi Orosz Intézetben orosz-történelem-marxizmus és műfordítás szakon, de betegsége megszakította tanulmányait. Ezután különféle újságoknál dolgozott, 1953-tól az Irodalmi Újság, majd a Szabad Ifjúság és az Új Hang munkatársa lett. 1954-ben jelent meg első kötete Felröppen a madár címmel és ebben az évben kapott József Attila-díjat is.

Gyorsan kiábrándult a rendszerből, költészetében sajátos módon keverte a politika területén érzékelhető ellentmondásokat személyes vallomásaival. Az 1956-os forradalom után tisztviselő volt a Lakatosipari Vállalatnál, 1958-tól szabadfoglalkozású író, majd 1968-tól a Mafilm dramaturgja. A hatalommal való ütközései miatt többször kényszerült hallgatásra, állt megfigyelés alatt, komolyabb díjat nem kaphatott. A hetvenes évekre forrott ki költészete, amit vallomásos közvetlenség, érzékletesség, sokrétegű, gazdag képvilág, szinte rejtett kompozíció jellemez.

Életművében igen jelentős a szociográfia (Tudósítás a toronyból), a film (forgatókönyvíróként működött közre Kósa Ferenc Tízezer nap, Ítélet, Hószakadás és Sára Sándor Földobott kő, Tüske a köröm alatt, 80 huszár című filmjeiben), írt gyermekverseket (Lekvárcirkusz bohócai, Ördögfióka). Az esszéírás mestere is, esszéiben egyszerre alkalmazza a logikai-fogalmi és a metaforikus megközelítést, nem különíthető el bennük a személyesség és a magyarság sorskérdései iránt érzett felelősség. Összegyűjtött versei 2000-ben A jövő szökevénye címmel láttak napvilágot, esszékötete 2007-ben Tizenhét kő a parton, új versei tavaly Harangok zúgnak bennem címmel jelentek meg.

Az 1980-as évektől a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetőjeként az 1985-ös monori és az 1987-es lakiteleki tanácskozás előkészítője, majd a Magyar Demokrata Fórum alapítója, 1993-ig a mozgalom elnökségi tagja volt. 1988-tól a Hitel című irodalmi és társadalmi folyóirat főszerkesztője. A rendszerváltás után néhány évig a közvetlen társadalmi cselekvést választotta, 1991-2000 között a Magyarok Világszövetségének elnöke volt, ő érte el "a mozaiknemzetet egyben láttató nagy eszköz", a Duna Televízió létrehozását. Esszéivel, publicisztikai írásaival folyamatosan jelen van a közéleti küzdelmekben, nem ritkán viták kereszttüzében.

Csoóri Sándort József Attila-díjjal kétszer tüntették ki, 1954 után 1970-ben is. 1981-ben Herder-díjjal, 1984-ben Bibó István-díjjal ismerték el. 1990-ben kapta meg a Kossuth-díjat, amelyet korábban ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle. 1997-ben Károli Gáspár-díjat, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehetett át. Munkásságát 2003-ban Arany János-nagydíjjal, 2004-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2008-ban Prima Primissima Díjjal is elismerték. 2005 óta a Magyar Írószövetség örökös tagja.