Zsidó viccek és Fedák Sári gramofonon
További Klassz cikkek
Végre eredeti gramofonokról hallgathatunk Hacsek és Sajót, katonazenekarokat, vagy vicces, a politikai korrektséget nem ismerő zsidó vicceket. Sőt Fedák Sárit is meghallgathatjuk, ahogy arról énekel, hogy ő Fedák Sári "szobalyánya", ráadásul ezt a kuplét Heltai Jenő írta. A Filmhíradók sikerét követően a Nemzeti Audiovizuális Archívum előállt a Gramofon Online-nal, 1900 darab 1906-1916 között keletkezett hangfelvétellel, hogy feldobja az interneten kulturálisan szórakozni vágyókat, illetve a nemzeti közkincsek iránt fogékonyakat.
"Nem hiszem, hogy valaki erre szervez majd bulikat, mert hiányzik a dob és a basszus,ahhoz szűk ez a frekvenciatartomány. De később már jön a foxtrot és a ragtime" - mondta a NAVA-t üzemeltető Neumann-ház igazgatója, Kitzinger Dávid, miközben feltekerte a lejátszóján az egyik recsegő dalt. A Neumann a projekt vázát adta a projektnek, mert a közgyűjteményekből nem nagyon tudtak összegyűjteni hanganyagokat, ezért elsősorban a magángyűjtőket célozták meg. Így a Gramofon Online igazi, alulról építkező közösségi projekt lett.
Jelenleg 1900 felvétel van a gyűjteményben, bár 1962-ig körülbelül 50 ezer felvételt adhattak ki. A nemzeti hanggyűjtemény vagy hanglemezgyűjtemény ügye évtizedek óta nem megoldott Magyarországon. Mindenki csak, beszélt róla, így a lemezek jórészt magángyűjteményekben találhatók. "Az amatőr gyűjtőkkel rengeteg tudást és tartalmat nyerhetünk, amiket a hálózatok segítségével terjeszteni lehet, illetve újabb magángyűjteményeket vonhatunk be a munkába. A 19. század végén a népdalgyűjtésre gramofonnal indultak a gyűjtők. Ma is ebből ismerjük a népdalokat. Mi internettel indulunk a gramofonlemezek gyűjtésére, hogy megmentsük ezt a hagyományt" - mondta Kitzinger.
Mielőtt elkezdenek böngészni, mutatunk érdekességeket. Íme rögtön: hogyan viccelődik Hacsek és Sajó a pénzügyminiszteren, majd szegény Sajóról kiderül, hogy dzsesszkoncerten volt. A Faj tót dalt is érdemes meghallgatni, ami megkapta a nemzetiségi paródia címkét a rendszerben.
A NAVA által fejlesztett Filmhíradók projekt bebizonyította, hogy érdekes lehet az átlagfelhasználónak az a kulturális kincs is, amivel gyenge tálalása miatt nem akart, vagy hozzáférhetetlensége miatt nem tudott foglalkozni. "Régen lehetett arra hivatkozni, hogy egy közgyűjteményben kevés a hely, a raktár, sok ember kell hozzá, de most már csak a figyelem lehet kevés - állítja Kitzinger. - Korábban elég poroszos volt a hozzáférés a kulturális örökséghez. Tudásból attól nem lesz senkinek kevesebb, hogy többen hozzáférnek, csak kiegyenlítődik a verseny. A technikai fejlődéssel megszűnt a szűkösség, és ez ordítóvá tette a hozzáférés egyenlőtlenségét."
A Filmhiradók Online népszerűvé vált a közösségi oldalakon, a blogokon, sok letöltést értek el, és még nemzetközi díjra is jelölték, így értelemszerűen ezt a modellt folytatják most.
A Gramofon által közzétett anyagok között sok-sok vicces érdekesség van. Kabos Gyula például arról sztorizik énekelve, hogyan fedezte fel Kolombusz Amerikát. "A kínaiak sárgák, de jómagam is az voltam, amikor repültem" - vicceskedik Kabos, majd a birkózásról is beszél néhány szót, jófajta stand up ez, de Kabos énekel arról is, hogy mindig van garasa. Ilyen, mára nemzeti kinccsé váló anyagoktól voltunk eddig elzárva. "Nyolc éve arra gondoltunk, hogy minél több tartalom kerül fel az internetre, annál jobban húzza maga után a piacot, a kreatívokat, és alakítja át a hagyományos kultúrafogyasztást" - véli Kitzinger. A nehezen hozzáférhető tartalmak el fognak tűnni, és ezek pedig sokszorosan veszélyeztetettek.
Tudta például, hogy 1910-ben még a Himnusz második versszakát is énekelték? A felgyorsuló idő és a történelem ezt is megszüntette. Ezért is van szükség ilyen tartalmakra, mert így a kultúra mindenkié.