Kemény harc folyik az emberek szabadidejéért

Hátrányos helyzetben kezdi főigazgatói munkáját az MSZP-s politikából a Nemzeti Galéria élére került Csák Ferenc. Nemcsak azért, mert nehéz gazdasági körülmények között kell végigvinnie a leromlott épület felújítását és a nehézkes struktúra reformját. Hanem azért is, mert be kell bizonyítania a kinevezését aggályosnak tartóknak, hogy gyanakvásuk alaptalan, ő nem a milliárdos fia, akit a befolyásos papa segített az MSZP-be, finanszírozta sikertelen kampányát, majd emelte Hiller István közelébe.

A frissen kinevezett igazgató objektív megítélését nehezíti, hogy Csák Ferenc apja országos hírű műgyűjteményében kezdett művészettörténészkedni, és most annak az Iparterv-csoportnak szervez kiállítást Párizsban, amely körül akkoriban szülője is tevékenykedett.

A 35 éves Csák Németországban szerzett művészettörténész-diplomát, később sikertelenül indult az MSZP színeiben Sopronban. Karrierje a szintén soproni származású Hiller István minisztériumának felkérésére a németországi kulturális évad vezetésével folytatódott, majd a Pécs 2010 projekt kormányzati koordinátoraként tűnt fel. Végül még közelebb emelkedve Hiller Istvánhoz külügyi szakállamtitkári megbízatást kapott. Innen érkezett az ország egyik legjelentősebb gyűjteménye élére úgy, hogy a szakma az eredményhirdetés előtt megjósolta, ő lesz a nyertes.

A panorámát és a berendezést nézve úgy tűnik, öné lett a város legfestőibb irodája.

Az elődömtől örököltem a berendezést, az ő ízlését tükrözik a barokk bútorok. Aki követte művészettörténeti tevékenységemet, tudja, nekem a XX. század második fele a kutatási területem, ehhez vonzódom. De nem gondolom, hogy a munkát a saját munkakörnyezetem átalakításával kell kezdenem.

Mi lesz az első lépése?

A Nemzeti Galéria jelen állapotában olyan gyémánt, amely bizonyos felszíneken csiszolást igényel. Pályázatomban is megfogalmaztam a nyitás és nyitottság elvét. Ennek jegyében összeállítjuk az az ötéves kiállítási stratégiát, amely a Galéria következő közeljövőjét meghatározza. Megpróbáljuk lefektetni a sarokpontokat, amelyek kijelölik az MNG küldetését. Megalkotjuk a gyűjteményezési stratégiából adódó feladatellátást. A másik fontos feladat a kiadványstruktúra kialakítása. Itt önálló albumokra, képzőművészeti bemutatókötetekre gondolok. Fontos a belső és külső információs rendszer kialakítására, legyen az a honlap, az arculat, vagy akár a látogatók tájékoztatása az épületen belül. A harmadik terület az infrastruktúra. A fogadózónák, a látogatók által használt közösségi terek állapota javításra szorul.

Mindez jól mutathat a pályázatban, de nem sokat mond a közönségnek. Mi az, amivel találkozunk majd, ha felmegyünk a Várba?

Konkrétumokat még nem mondhatok, hiszen egy belső munkatársakból álló tudományos tanácsot kértem fel a munka elvégzésére. Ennek feladata, hogy a belső projekteket, gondolatokat összegezze, a tudományos és időbeli behatárolásokat elvégezze, a tematikákat meghatározza. Fontos az A épület kérdése is. Ezt a szárnyat 2005-ben adták a Nemzeti Galériához, de nem valósult meg az épület integrációja. Az átjárás vagy az önálló kiállítások megrendezése még nincs kitalálva.

Ön nem is vesz részt galéria arculatát meghatározó kiállítási struktúra kialakításában?

Úgy képzelem el a Galéria vezetését, hogy van egy egyszemélyi vezetés, de nem a főigazgató feladata megmondani, hogy a következő kiállítások miről szóljanak. Nagyon nagy tudású művészettörténészek dolgoznak az egyes osztályokon.

Mivel a tanács eddig is itt dolgozó munkatársakból áll, előfordulhat, hogy a közönség nem lát jelentős változást az intézmény működésében?

A tanács javaslatokat dolgoz ki, ezeket a terveket a galéria küldetési és kiállítási stratégiájához kell igazítani. Tehát nem a tervek határozzák meg a kiállításokat, hanem a galéria irányvonalához illeszkednek a stratégiák.

Akkor mégis kell lennie néhány olyan alapvetésnek, amivel közelebb hozhatjuk olvasóinkhoz, mi várható a jövőben.

A Nemzeti Galériát egy hellyé kell tenni. Ha bemegyek egy kulturális intézménybe, jól érzem magam ott, vagy nem. A Nemzeti Galériában is így kell lennie. A galéria újrapozícionálása most történik, a stratégia kialakítása ezt a tendenciát tükrözi majd. A Nemzeti Galéria nem állhat meg az épület falainál. A környező területeknek, legyen az a kilátóterasz vagy a Mátyás-kút és környéke, szerves részeivé kell válniuk.

Hogy kell ezt elképzelni? Megjelennek a műalkotások a fényképezkedő turisták közt?

Akár így is. Akár úgy, hogy a múzeumot és környékét élővé tesszük, hogy a budapestieknek jó legyen ide eljönni. Fejleszteni fogjuk a múzeumpedagógiai programokat, képzések, tárlatvezetések lesznek. Lesz egy megújult szolgáltatási részleg, lesz gasztronómiai részleg, és természetesen új arculat is lesz.

Közönségbarát irányba mozdulna?

Így van. Azt gondolom, jobban kell magunkat meghatározni, hogy a Nemzeti Galéria branddé váljon. Versenypiacon vagyunk, ahol a művészetek kedvelőinek szabadidejéért kemény harc folyik.

A felvázoltak alapján tervei a Szépművészeti múzeum működésére emlékeztetnek.

A két múzeumnak más a feladata. A Szépművészetinek elsősorban a nemzetközi  művészet megismertetése a dolga, a magyar anyaga nem jelentős. A Galéria a magyar művészet legteljesebb gyűjteménye.

Én sem arra gondoltam, hogy ugyanazokból a művekből rendeznék ugyanazokat a kiállításokat.

Az elmondottakból adódóan a mi feladatainkat a Szépművészeti Múzeum nem tudja ellátni. Nagyon jó barátság fűz Baán László igazgatóhoz, akivel már most számos együttműködést tervezek. Szándékom az is, hogy a környező országok jelentős társintézményeivel együttműködjünk. De nagyon fontosak a vidéki múzeumok is. Nekünk az a feladatunk, hogy anyagunkon keresztül a magyar művészetet terjesszük. Előfordul, hogy komplett kiállításokat kölcsönzünk, mint például a Párizsi Magyar Intézetben megnyíló, a hetvenes évek alkotóit bemutató Iparterv-kiállítás, ami közös program a Pompidou-központtal.

Jól tudom, hogy a ma műgyűjtőként ismert édesapja részt vett az Iparterv munkájában annak klasszikus korszakában?

Igen, építészként. Jelen volt a fontos kiállításokon is.

Innen jött az ötlet?

Nem. Ecsedi-Derdák András fordult a Galériához tavaly ősszel az ötlettel. Nincs ebben semmilyen személyes érintettség.

Sokan kritizálják a Galériát, hogy feleslegesen nagy az állománya. Várhatóak átszervezések, leépítések?

Tavaly tíz kiállítást nyitottunk meg a Galériában, évente 1400 mű fordul meg a nálunk. Ha ezt megnézzük, jelentős szakmai apparátusra van szükség. Jelenleg a foglalkoztatottak összlétszáma 202 fő. Feladatátirányításra a közeljövőben nem kerül sor, mert nagyon jó a strukturális szervezet. Egy másik problémával kell szembenéznünk, ez pedig a generációs kérdés. A galéria állománya hatalmas tudást hordoz magában, de tekintettel kell lennünk az életkorra. A felelős vezetőnek biztosítani kell, hogy új emberek érkezzenek a Galériába, hogy a tudást át tudják venni még időben azoktól, akik jelenleg birtokolják.

Nem fél attól, hogy a szocialista államtitkári pozíciója miatt a Fidesz-kormány megalakulása esetén nehezebben tud majd a minisztériumoknál lobbizni?

A mindenkori kormánynak érdekében áll a Nemzeti Galéria jó színvonalú működtetése, amelybe beleértendő a szűkebb és tágabb környezet kialakítása is. Ezen kívül szakmai tevékenységem ismert, mindig szakpolitikával foglalkoztam, Európában gyakori, hogy aki szakpolitikával foglalkozik, később a szakmája valamilyen területén folytatja.

Honnan szerez pénzt az átépítésre?

Európai uniós forrásokat vennénk igénybe. De fontos a társadalmi szerepvállalás erősítése is. A Galéria támogatói körének felépítése, akár az új szponzorációs stratégia kiépítése komoly forrásbővülést jelenthet.

Magángyűjtőket is bevonnának a munkába?

A hazai és a magyar vonatkozású nemzetközi magángyűjtemények bemutatása fontos feladat. A múzeum számára a műgyűjtés és a műgyűjtésen keresztül a művek megőrzése elementáris teendő. A múzeumi gyűjtemények valahol mind magángyűjteményekből jöttek létre. El tudok képzelni gyűjtőktől származó kölcsönöket, tartós letéteket is. Azt gondolom, meg kell becsülni a gyűjtőket.

Közismert, a szülei kezében van az egyik legjelentősebb magánygyűjtemény, ön dolgozott is vele. Tett olyan elhatározást, hogy ezt nem vonja be az állami intézmény munkájába, elejét véve a pletykáknak?

Igen, szüleim nagy gyűjteménnyel rendelkeznek. Gyűjteményük jelentős része megegyezik a galéria gyűjteményével is. Nem szerepelnek a kiállítási programban olyan tervek, amelyek a szüleim gyűjteményét érintenék. De a kölcsönzésnek nyilvánvalóan a kiállítási terveknek kell alárendelődniük. Itt szabad szellemű munka folyik, és tudományos tanács alakítja ki a kiállítási struktúrát.

Tehát előfordulhat, hogy a szülei gyűjteményéből megjelenhetnek munkák az elkövetkező kiállításokon?

Úgy gondolom, hogy ez nem fordulhat elő.

Művészettörténész volt, a német évadban koordinátorként működött, a pécsi projektben kormánykapcsolatokért volt felelős, aztán államtitkár és szakállamtitkár lett. Mintha nem tudná eldönteni, hogy kultúrával vagy politikával foglalkozzon.

Már korán elkezdődött ez a kettősség. Eleve művészettörténetet és politológiát tanultam az egyetemen. Kulturális politikával szerettem volna foglalkozni, érdekelt az EU intézményrendszere, a volt szocialista országok kulturális berendezkedése. De érdekelt a művészettörténet is.

Mindig is kulturális projektekkel foglalkoztam. Államtitkárként a fejlesztésben jártas emberként segítettem a magyar kulturális beruházások keletkezését, például a Szépművészeti térszint alatti bővítését, vagy akár a Gödöllői Kastély projektjét.

Sikerként gondol vissza pécsi tevékenységére?

Nekem erről az úszó-Eb jut eszembe a Margitszigeten. Emlékszem, katasztrofális hangulatban volt mindenki a megnyitó előtt, de frenetikus siker lett belőle. Akkor leszűrtem, hogy mi mindig temetünk mindent, de utóbb ráébredünk, hogy siker volt. A pécsi ügy hihetetlen összefogás eredményeképpen jött létre. Egy tavaly május óta ellenzéki polgármester vezette város és a kormányzat ilyen jól tudott együttműködni. De fontos kiemelni, hogy ez nem egy kulturális évad. Aki azt gondolta 2005-ben, hogy kulturális évad lesz, az nagyot tévedett. Ez egy város, Pécs jövőjének meghatározása. Minden kor letette itt a lenyomatát, most a XXI. század teszi le, elég erősen. Azt gondolom, ez sokkal több annál, mint egy Európa Kulturális Fővárosa program. Ebben a kontextusban nem fontos, hogy egy konferencia- és koncertközpontot a maga több mint 10 ezer négyzetméterével júniusban adunk át, vagy júliusban. Ha Horvátország pár év múlva az Európai Unió tagja lesz, akkor a pécsi fejlesztések egy sokkal nagyobb kulturális régió számára lesznek kiemelkedően fontos intézmények

Mit gondol arról, hogy a pályázatot önnek írták ki. Nálunk is megjelent egy cikk a témában, amely az eredményhirdetés lezárulta előtt megírta, hogy megkapja a Nemzeti Galériát.

Sosem titkoltam, hogy a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatói széke számomra nagy szakmai kihívást jelentő feladat lehet. De már előfordult tiszteletre méltó elődöm pályafutása alatt is, hogy többször pályázott egyedül erre a funkcióra. Úgy gondolom, egy ilyen lehetőséget nem azért nem ragadnak meg mások, mert úgy gondolják, hogy a posztot valakinek tartogatják, hanem azért, mert egy ilyen intézmény vezetése rendkívül nehéz és bonyolult feladat.