Koronavírus adatok

2021. dec. 06.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Miklós
1 °C
4 °C

Nyolc óra szórakozás, dióhéjban

2011.09.30. 12:38
Na ja, szóval az lett ukázba adva, hogy a Peti barátomról, szépet, jót, mert valami véget ér, és hát végül is mi ketten voltunk azok, akik kötelékben, az elejétől végigrepültük az internetmédia tizenhat évét, úristen, hát tizenhat még gombócból is sok, tisztára mint egy házasság, hát nem? Volt itt minden, csúcspont, hullámvölgy, de persze mindenki azt kérdezi mindig, hogy milyen volt az eleje, a hősi múlt; hát milyen lett volna, hősi, mi más lehetett volna, van még egy pár villanásom onnan.
Mvc-006f3

Pölö beültünk 95-ben az első szerkesztőségi értekezletre, és két-három órán át pöckölgettük egymást ismeretlenül egy webkamera puha gumitalpának az aljával, ami persze őrületbe kergette a többi tudós férfit az asztal körül, de ezzel valahogy életre pöcköltük az Internettót, az első magyart a neten, ez volt a lényeg.

96 nyarán meg már, zsebben az egyszemélyes piac vezetésével, diadalmasan levonult a huszonvalahány értelmiségi a Moon négyágyas faházába, Zamárdiba, és tényszerűen megállapításra került, hogy naponta kétezer ember megnézi már a nagy semmit, amit alkotunk, hiszen nem is jutott minden napra új cikk, de jönnek, jönnek, úgyhogy illene kiszolgálni őket, és akkor vegyük
komolyabban ezt az egészet, amiért pénzt ugyan nem kapunk, minek is, komoly egzisztenciák voltunk mi már mindketten akkor, viszont valahogy jólesett az egész, úgyhogy bevízibicikliztünk a Bodokyval a tó közepére hármasban, ott kidobtuk a tényfeltárót, és elszáguldottunk, este pedig kiderült, hogy az én Peti barátom ugyanúgy nem finomkodik, okoskodik, ha szalonnát kell sütni, csak bele a láng közepébe, hadd szenesedjen. Egy újabb szellemiközösség-képző híd jött létre tehát
miközöttünk.

ujj

Aztán az se volt piskóta, amikor 98 elején – már húszezren nézték a semmit! - véletlenszerű társaságban elutaztunk együtt külföldre, a Számítógépkiállításra, hogy minek, arról fogalmam sincs, de ott volt a Kőrösi, és akkor hárman megálmodtuk a nagy magyar tartalomcéget, ahol ül egy halom profi, és jó cikkeket írnak, széles néptömegek pedig elolvassák azokat ingyen, a multik meg
széthirdetik rajta az agyukat; komolyan, annyit hirdetnek rajta, mint ide Nagykáta, ezt akkor ott mi kiokoskodtuk, hogy így legyen, mert mért ne lehetne így, a Kőrösi meg kimondottan azt állította, hogy már vannak is olyan befektetők, akik mögénk állnának, csak el kell nekik mondani, hogy igen.

Aztán eljött a pillanat, amikor mozdulni kellett, együtt, hiszen ki voltunk rúgva, onnan, ahova fel sem voltunk véve, napokon belül összeimádkozni egy új újságot, új névvel, de azt a Nyírő addigra már kitalálta, Index, ilyen egyszerű, és ez a domaincím négy éven át senkinek sem kellett, szinte felfoghatatlan, de hát így volt, vittük, és megindult a komoly munka, kétszobás lakásban, huszonvalahányan, mindennap nyolc óra szórakozás, mekkora volt, atyaisten, tisztára mint a fészbúkfilmen, programozás, dizájnolás, piálás, bulizás, plusz jogi trükkök és bíróságra járkálás, aztán a Nyírő főszerk hirtelen el, és ott maradtunk mi ketten rangidősnek, az újság meg még mindig nem volt profi, abban az értelemben legalábbis nem, de rögtön jött az Év Befektetése, három milla, zsozsóban, nem ám froncsó, ebből azért meg lehetett oldani valahogy, csak aztán összeesküdtek az istenek a vólsztríten, úgy döntöttek, nekünk végünk, húzzunk haza, mégsem kellenek internetcégek.

De minket a Petivel nem abból a fából faragtak, úgyhogy adtunk nekik, a millió oldalletöltést meg egyedi látogatót esténként már nem tudtuk hova rakni, és mindig egyre többen jöttek, na meg azért volt még segítő kéz is, azt mondtuk, ezt a céget ötven évre terveztük, nehogy az legyen már, hogy pont most, pont az elején bedől, úgyhogy csináltuk félpénzért, akárhogy, de legyen meg az álom, öcsém, tök frankó volt, legalábbis odabelülről biztos, aztán hogy ebből kint mit vettek le, az legyen az ő dolguk, óvatosan azért bizakodtunk, hogy talán ott is akad egy-két jóindulatú, aki elnézi, ha mellényúlnánk, de aztán egyre többször inkább belenyúltunk, az ügyeletes kezdett hozzászokni az ordítozó politikusok telefonjaihoz, az egyre több internetelőfizető meg jött hozzánk, ha röhögni akart, és akart persze, mert mi másra jó a net, ez itt a killer application, Petiből, a korabeli punkból meg nagyobb főszerk lett, mint bárki, közben viszont érdekes, valahogy nem utálta meg senki,

befigyel mindenki másnál ilyenkor már egy-két gyomros, vagy még lejjebbi, de neki nem annyira, úgyhogy allesz cuzammen ő már most a hólloffémben, jó helyen, és még csak most kezdődik az ő B oldala, hasonlóan fergeteges nagy slágerekkel, töltelékszám nélkül, kompromisszummentesen, kőkeményen. Érted.

GG

Archív képeink a digitális fotózás hajnalán készültek.