Kopott smink

Kiakasszunk? - kérdezi Geszti "A Rímeket Egybehegeszti" Péter az ARC-plakáton. Jó, mondom, akasszatok kifelé. Elmegyek idén is a Felvonulás térre, megnézem a legfrissebb kisüsti montázsokat, hogy megtudjam, mégis mi a répa van odakinn, úgy a reklám-, dizájn-, és más képbuheratőri szakma trendjeit, mind a dolgok generál folyását illetően, továbbá hogy árulnak-e bort a nők a pult mögött. Sajnos nem, pedig a 75 nagyszabású üzenet megtekintése után azt hittem, hogy nagyobb csalódás már nem ér aznap este.

Tekintse meg galériánkat, kattintson a képre!

Először is: az ARC egy silány szógeg-antológiává nőtte kimagát. (Padlólap: garantáltan megállítja a hajhullást.) Pedig a pályázati feltételeket tudtommal idén sem korlátozták: komolyabb tartalmi és formai megkötések nélkül bárki bármilyen létező vagy fiktív terméknek illetve társadalmi-, kulturális-, vagy EU-tárgyú üzenetnek készíthetett reklámot a reklámetikai kódex szabta határok között.

Felfoghatatlan, hogy ezen - a műfajt tekintve meglehetősen lazának számító - kritériumok alapján miért törekszik az alkotók többsége az utcán nap mint nap látható csontgagyi reprodukálására. És egyáltalán, miért gondolja a legtöbb pályázó, hogy a jó reklám receptje egy többértelmű - lehetőleg vicces - szlogen, képben kibontva az egyik, szóban a másik jelentése. ("TAJkép csodaszarvassal", a képen egy TAJ-kártya és egy őz) Frankón, ezt megkapjuk élesben is. A legutóbbi kétpálcás darabon például egy nő és egy nyomtató látható, alul a szlogen: "Bámulatos, hogy tud nyomni". Nem mintha drágállnám az ingyenes belépőt, inkább azt sajnálom, hogy a kiállítás mainstream - ARC-nyelven: képtelenség és arctalanság - ellen megfogalmazott üzenete ilyen korán elkopott, és bulvárgaléria vált egy ígéretes kezdeményezésből.

Tekintse meg galériánkat, kattintson a képre!

"Egy kicsit meglepett, hogy a filmhez képest - ami egy retrográd terület - milyen kevéssé friss (a mai magyar vizuális kultúra - a szerk.). Egy kicsit avas az összkép. Ezért azokat a dolgokat nyomtam, amik már-már vércikik voltak. Az ilyen ízléstelen ügyeket." Enyedi Ildikó zsűritag kommentárja talán megmagyarázza az eredményt. Kérdés, hogy muszáj-e a gagyit - még ha azt független népművész alkotta is - nagy közönség előtt bemutatni és példastatuálás végett díjjal jutalmazni.

A fent idézett hajhullatós poénok mellett idén is több szociális és politikai témájú kép készült, bár ezek érezhetően kisebb szereplési lehetőseget kaptak a korábbinál. (Két éve egy - Fábry Sándor akkori zsűritag által demagógnak tartott - hajléktalanokkal illusztrált Fidesz-szlogen lett a fődíjas. "Két gyerek, 3 szoba, 4 kerék") Állítólag kevesebb ilyen pályamunka érkezett, ami azért meglepő annak ismeretében, hogy tavaly óta nem lett kevesebb homeless, ellenben volt egy kormányváltás, előtte pedig egy emlékezetes kampány.

Kiemelkednek a mezőnyből azok a nem klasszikus reklám műfajú munkák, melyek vagy hangulatot (Kismarty-Lechner: Bjutiful), szituációt (Vidák Zsolt: Ha kiesel, megpofozlak) vagy egy víziót (Jordán Katica: Apoteózis) festenek a falra.

Tekintse meg galériánkat, kattintson a képre!

Apropó, mi van a filmekkel? - kérdezheti az éber olvasó, hiszen tavaly óta már mozgóképpel is lehet pályázni. A tavalyi szabadtéri vetítéssel szemben idén egy zárt plasztikkuckóban lehet végigpörgetni a 35 beválogatott klippet. A felhozatal itt is szélsőséges: a profi munkáktól az összebuherált klipekig minden előfordul, az összkép valahogy mégis pozitívabb a plakátoknál látottaknál. A kisfilmek esetében még jobban kitűnik, amikor egy silányul kivitelezett ám jó alapötlet kentbe veri a szakmabeli ötlettelen májerkedését.

Ez pedig jó, hiszen ezért született ez az egész. Egy-egy ilyen plakátért, filmért pedig mindig érdemes lesz kinézni, mégha ezek éppen olyan ritkák lettek idén, mint a kinti dzsungel fehér hollói.