További Klassz cikkek
Előbb bökünk rá az anyagokra, mintsem tudnánk, kik ők |
Maróti érdemeit eleveníti fel az idei velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonja, amely tudvalevőleg a nevezett építész alkotása. A kiállítást koncipiáló szakértői csapat olyan terveket, elképzeléseket vonultat fel, melyekben a jelenkor építészeti betegségeire keresnek gyógyírt. A módszert, amelyre Budapest nem egy kerületében - így például a Ferencvárosban és a Józsefvárosban - már van példa, általában rehabilitációnak, újraépítésnek nevezik. Ennek a szellemében kapja meg új, emberibb arculatát a Ráday utca, s a közeljövőben ennek értelmében nyeri el kulturáltabb és hangulatosabb képét - a Tompa utcai rehabilitáció egyenes folytatásaként - a ferencvárosi Balázs Béla utca és környéke.
A környezetgyógyító akciókra sajnos nem csak a nagyvárosokban van szükség. A velencei magyar kiállítás anyagának tanúsága szerint a kisebb településeken már számos feltámasztási terv megvalósult, főleg annak az építészeti irányzatnak a szellemében, melyet Makovecz Imre és munkatársai, követői képviselnek. Ilyen szellemben épült fel az ópusztaszeri Erdők Múzeuma és Temploma, a dunaújvárosi, sopronnémeti és balatonboglári evangélikus templom, valamint számos faluház. A természetes építőanyagokhoz - főleg a fához - visszatérő irányzat a következőket hangsúlyozza: "Előbb teszünk le egy épületet, mintsem a helyet megtalálnánk. Előbb formálunk tereket, mintsem tudnánk, mik azok. Előbb bökünk rá az anyagokra, mintsem tudnánk, kik ők. Előbb találjuk ki a házat, mint megismernénk azt, akinek épül".
A kultúra bölcsőjeként tisztelt néhai Atlantisz építészeti tökélye tekinthető a mai magyar gyógyító építészet legfőbb szellemi támaszának. Maróti Géza arany nekropolisza mintegy megcsillanni látszik Pannónia emberlakta közösségeiben.