Bankó kell a vonóba

2000.04.13. 11:39
A Fővárosi Önkormányzat új megegyezést akar a Budapesti Fesztiválzenekar működtetéséről, mert immár képtelen eltartani a világhírű csapatot. Fischer Iván, akin a kormány sem hajlandó segíteni, sértetten vonult háttérbe: ám a Nemzeti Filharmonikusok, akiknek viszont fényes jövőt szán a kulturális tárca, Kocsis Zoltántól szabadulnának. Hű, de bonyolult!
Ismét felcsaptak a hullámok a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) körül. Mára kiderült, a főváros nem tudja a jelenlegi formában finanszírozni legfőbb büszkeségének működését. Pedig a történet egykor nagyon szépen indult. 1992-ben, a kultúra iránt mélyen elkötelezett liberális városvezetés állandó csapatot alakított az addig csak alkalomszerűen összeálló kiváló muzsikusokból. A Fővárosi Önkormányzat egy alapítvánnyal karöltve stabil jövedelmi viszonyokat biztosított Fischer Ivánnak és a zenekarnak. Az alapítványnak elsősorban multik és pénzintézetek nyújtottak forrást. Az évek során Budapest egyre nehezebben tudta kigazdálkodni a támogatás összegét, az apanázs mértéke nem növekedett az inflációval párhuzamosan.

Fischer Iván hiába próbált nyomást gyakorolni a fővárosra, ezért már csak az alapítványra számíthatott. Az alapítvány pénze így lassacskán apadni kezdett, a gazdálkodás pedig egyre átláthatatlanabbá vált. A zenekarvezető-karmester elfordult a másik alapító, Kocsis Zoltán zongoraművésztől, és megkezdte bozótharcát a fenntartóval szemben. Többször felmerült, hogy távozik a Fesztiválzenekar éléről. Legutóbb március 23-án jelentette be, felfüggeszti zeneigazgatói és karmesteri tevékenységét. Amíg a helyzet nem rendeződik megnyugtatóan, nem kíván Magyarországon színpadra lépni.

Budapest kezei meg vannak kötve. Ellenzéki irányítású városként a Fidesz regnálása alatt egy fillér plusztámogatásra sem számíthat a kormánytól. A költségvetésből származó jövedelmek is radikálisan csökkentek. Ezért a Fővárosi Önkormányzat már nem lehet nagyvonalú. Az eddigi együttműködés ellehetetlenedett, új finanszírozási megállapodásra van szükség. Átlátható gazdálkodással, vékonyodó köldökzsinórral.

Fischer Iván elkeseredettségében perzse a kormány segítségét kérte. Természetesen süket fülekre talált. Az új kultuszminiszter - bár vitathatatlanul zeneszerető ember - mégiscsak ősfideszes: és milyen édes dolog lehet azt látnia, hogy Demszky - az SZDSZ-t zárójelbe tenni vágyók mumusa - saját kezűleg fojtja meg édesgyermekét, a Fesztiválzenekart! És miféle kéjt okozhat végre leleplezni a liberálisokat, amikor nyers anyagi érdekeik (pénz + hatalom) oltárán épp könyörtelenülk feláldozzák az állítólag leginkább általuk képviselt nyugatos kultúrát...

A BFZ helyzetének elbizonytalanodásával teljesen egy időben komoly állami támogatást ígér a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Filharmonikusoknak. Persze semmi sincs ingyen, máris kinevezték a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár élére a miniszteri biztost. Ilyet normális esetben csőd, vagy csődközeli helyzet esetén tesznek, ám jelenleg szó sincs ilyesmiről. Bár a biztos állítólag nem szól bele szakmai kérdésekbe, hamarosan napirendre kerül a művészek alkalmasságának kérdése. A tárca a szigorúbb felügyeletet azzal indokolja, hogy a több száz milliós támogatást garantáltan jó helyre akarják adni. Akkor lesz pénz hangszerekre, bérre, vendégművészekre, mindenre.

A zenekar jövőjét mostani vezetője, Kocsis Zoltán nélkül képzeli el. Szerintük a világhírű művész módszerei diktatórikusak. Ebben az évadban Kocsis már nem vezényelte a Filharmonikusokat, akik nem értik, mi történik velük a tárca ölelésében. A legtöbben még a támogatásról is lemondanának.

A politika ezúttal a zene világába férkőzött be. Azt még csak kétséges, hogy a zenészek jól fognak-e politizálni: de az már abszolút bizonyos, hogy a politikusok gyengén muzsikálnak.