A párizsi éjszakák fotósa - Brassai

A zárnyitás és csukódás közé belefér egy cigaretta

Már-már elcsépeltnek hangzik a Párizs Szeme név, amit Arthur Miller ragasztott Brassaira, az éjszaka fotográfusára. André Kertésztől tanulta a fotográfia alapjait, de rengeteget örökölt korábbi művészeti tanulmányaiból is.

És sohasem vallotta magát fotográfus mesternek. Inkább iparosként látta magát, aki a szépet és kevésbé szépet, a valót próbálja a világ elé tárni. És a valóságot nem a szenzációértékkel bíró, nem a világrengetőnek tartott eseményekben látta, hanem a mindennapi emberek életében, az élet nagy küzdelmében. És elsősorban a sokak által rejtélyesnek tartott éjszakai életben.

Előtte már sokan készítettek éjszakai felvételeket, de azok jobb esetben is csak szépen komponált, romantikus ábrázolások voltak. Brassai megváltoztatta az éjszakai fotográfia elkészültének módját. Nem elkapott pillanatokra törekedett, ha szükségesnek érezte újrakomponálta, átrendezte a képet oly módon, hogy azon a jelenet, az emberek esszenciája mutatkozzon meg.

Ő volt a legpárizsibb magyar

Már az általa előszeretettel használt technika - az üveglemezes Voigtlander sem engedte meg neki a paparazzik spontaneitását. Inkább a hosszas megfigyelés, a megértés és az élvezetes gyönyörködés volt jellemző rá. Az expozíciós időről adott utasítása is ezt támasztja alá: "a gall, ami alatt pont egy Gauloise-t lehet elszívni". Több perces expozíció, ahol a zárnyitás és csukódás közé belefér egy cigaretta. Ahol fő a nyugalom és a fotográfiához illő időtlenség. Soha nem tért át a gyorsabb - pl. Leica film, fényerős objektívek - technikára. De, nem csak fotográfus volt, festett, írt, szobrászkodott, filmet rendezett és korának legismertebb művészei - Picasso, Miller, Breton, Dali, Man Ray, stb. - voltak a barátai.

Picasso, Miller, Dali a barátai voltak

Brassai a Monarchia Magyarországában született, de életét Párizsban élte, Párizst fényképezte. Ő volt a legpárizsibb magyar.

A Ludwig Múzeumban témakörönként csoportosítva látható kétszázhúsz fotográfiája és rajza 2001. január 21.-éig. Ezek között nem szerepelnek a Picassoról és másokról műtermeikben készített felvételei. De így is rengeteg kép került bemutatásra. Érdekessége a kiállításnak az is, hogy Brassai eredeti nagyítású fényképei szerepelnek, ugyanis sosem engedte, hogy más készítse el papírképeket.

És nagy kár, hogy ez a gyűjtemény nem magyar múzeum tulajdonát képezi, nincs állandó helye.