Fekália, a világpolgár

2002.10.08. 08:12
Mi a közös Várhegyi Attilában, a pápában, Anettkában és Önben? A belga művész ügyesen ábrázolja az eredendő emberi lényeget, de botrányt kavar.
Hogyan ábrázolná Ön, Tisztelt Olvasó az eredendő emberi lényeget? Szívekkel, Ikarosz szárnyakkal, Elvis Presley-vel, vagy egy nagydarab, büdös géppel?

Egyetemes emberi portré
Wim Delvoye belga művész az utóbbit választotta. Egyetemes emberi portré gyanánt készült munkája első pillantásra szoba méretű kémiai szemléltetőeszköznek tűnik: a tizenöt méter hosszú, lombikokból, csövekből, pumpákból álló szerkezetben gyanús állagú levek közlekednek, és mint az a kémiai szemléltetőeszközöknél általános, a megfigyelőnek fogalma sincs, mi is zajlik valójában odabenn.

A megoldáshoz akkor kerülhetünk közelebb, ha látjuk feltűnni a művészt egy tányérnyi rizseshússal a kézben. Delvoye meglepő módon a gép egyik végére szerelt tölcsérbe adagolja a kiállító terem éttermében borsos áron vásárolt ételt (miközben Etiópiában éheznek). A rizst és a húst, csemegeuborkával együtt a tölcsér alá szerelt daráló felaprítja, és a massza megkezdi vándorlását a hat üveghengerből, zöld csövekből és egyebekből álló rendszerben, hogy huszonkét óra elteltével barnás színű, gyomorforgató szagú kolbászkák kilépésével záruljon a folyamat.

A művész etet
Ne fokozzuk tovább, az installáció az emésztést szimulálja. Sőt, ami odabenn zajlik, maga az emésztés. Delvoye az antwerpeni egyetem kutatóinak közreműködésével készített alkotása az emberi szervezetben is működő enzimek hasonmásaival bontja le az étteremből hozatott fogásokat. A rendszert szenzorok irányítják. Egyes érzékelők pontosan 37 fokon tartják a műtárgy hőmérsékletét, mások a kamrákba juttatott enzimek adagolásáért felelősek, vagy a pumpák beindításával a következő lombikba továbbítják a megfelelő állapotig bontott keveréket.

Delvoye alkotása olyan tökéletesen másolja a szervezet működését, hogy a folyamat végén futószalagra rakott, sötétszínű szilárd végterméket klinikai vizsgálatok emberi fekáliaként azonosították be.

Minőség
Lényegünk a végtermék

Hogy a művész által találóan Cloaca névre keresztelt műtárgy miért reprezentálja az eredendő emberi lényeget? "Az emberek ezernyi módon élnek, zenei ízlésük és politikai meggyőződésük a legkülönfélébb lehet" - nyilatkozta Delvoye - "de emésztésük ugyanúgy működik. Egy dolog összeköt mindnyájunkat: étel megy be, és hulladék jön ki belőlünk."

"Azért választottam közös emberi eredőnek a szart, mert nem csak hogy haszontalan, de igazi világpolgár is" - summázta véleményét az alkotó.

A tudósok megmondják

Shaw Bixey, a Berkley egyetem digitális művészeti tanszékének vezetője szerint a "mű csattanója nem csak, hogy zavarba ejtő, de elviselhetetlenül igaz is." A genetikai témával operáló "Paradicsom most" című utazó kiállítás egyik kurátora, Marvin Heiferman a biotechnológiai forradalom kontextusában találta meg az insatlláció lényegét. Úgy látja, a fém és üveg monstrum a biotechnológia szemszögéből mutat rá az emberi lényegre.

Művészet, nem tudomány
Bár a Cloaca többeknek is az ember és tudomány kölcsönhatásáról szól, Delvoye állítja, alkotása nem erre a problematikára reflektál. A New York-i New Museum kurátora, Dan Cameron is rámutatott, "sokan azt gondolják, mert egy műalkotás elkészítésében tudományos módszerek is szerepet kaptak, az feltétlenül a tudományról szól, vagy egyenesen maga a tudomány. Pedig nem."

A belga művész a fentiek miatt mondta le a tudományos múzeumok meghívásait. Az installáció még így is körbe utazta a világot, látható volt Párizsban, Brüsszelben, Manchesterben, a Velencei Biennálén és New Yorkban is.

Akkor ti mind hülyék vagytok

Delvoye technikai magyarázatokat elutasító nyilatkozatai nem találtak kedvező fogadtatásra néhány hasonló területen munkálkodó szakembernél. Brixey az amerikai és európai világkép különbségeire vezeti vissza a Cloaca alkotójának hozzáállását. A mentalitást, ami az amerikaiaknak adta a vadnyugatot, a Holdat és az internetet, az európaiaknál szkeptikusság helyettesíti, mondja. A tanszékvezető szerint a Cloaca alapvető emberi portré, de azon túl igen is sokat mond az ember és technika viszonyáról.

Darabja 1500
A 200 000 dolláros művet mindenesetre elkészíttette magának az Egyesült Államok egészségügyi minisztériuma is.

Habár Delvoye a művészi értelmezés elsőbbségét hirdeti, nem tartja kötelezőnek, hogy önmagát a klasszikus, szegény sorsú de szabad alkotó kliséjébe szorítsa. A Cloaca honlapjának látogatói nem csak információkhoz juthatnak hozzá ugyanis, hanem 1500 dolláros áron meg is vásárolhatják az installáció által gyártott, és esztétikusan becsomagolt ürüléket.