Aliz
6 °C
14 °C

Óriás mobilszoborral a fél világon keresztül

2008.10.05. 22:14
Kőrösi Csoma Sándor másfél évet húzott le egy hegycsúcson épült tibeti erődben, hogy összeállítsa a világ első tibeti-angol szótárát. Azóta eltelt 185 év, a megrongálódott erődöt magyar építészek restaurálják a világ végén, az Index újságírójára pedig különleges feladatot bíznak.

Csak egy órát kellett eltöltenem Kőrösi Csoma Sándor egykori tibeti szálláshelyén, a 3700 méter magasan fekvő erődben, hogy nyilvánvalóvá váljon: egy középkori tibeti erőd restaurálása nem szimplán építészeti feladat, hanem legalább annyi benne a politika, a magashegyi túrázás, a néprajz, a nyomozás és a segédmunka. Ezek mellett ott volt még az általam gerjesztett tényező, a műtárgyinstallálás is.

Vigyázzon, a klikkelés után rengeteg fotó!

A célterületre, Észak-India hegyei közé ugyanis különleges megbízatás révén kerültem. Egy imamalomra emlékeztető kinetikus-elektronikus installációt kellett az alkotók, a Kitchen Budapest megbízásából a helyszínre juttatnom. Hetekig tartó utam alatt úgy éreztem, egy hatvankilós, üvegbetonból, kerékpáralkatrészekből és LED-ekből álló szerkezettel átszelni a világot majdnem akkora vállalkozás, mint összeállítani a világ első tibeti-angol szótárját (Tudtad-e? Az első tibeti-angol szótárt Kőrösi Csoma Sándor állította össze, részben a témánkat képező zanglai erődben. Többet a híres utazóról itt >>>). A helyszínen azonban rájöttem, hogy tévedtem. Még a XV. századi tibeti erőd felújítása is az én feladatom előtt van a sorban.

Nyomozás

A 3600 méter magasan levő Zangla falucskában épült erőd régóta zarándokhelye a kalandvágyó magyar utazóknak. A Kis-Tibetben, tehát India északi részén található épülethez legtöbben azonban csak nevüket adták hozzá. Mégpedig a falba karcolva, ahogy Baktay Ervin is tette, amikor 1928-ban felkereste a helyet, és kiderítette, melyik szobában dolgozott másfél évig Kőrösi Csoma.


Itt játszódik történetünk

És bár az ajtóba vésett felirata, a Csoma's room épségben megmaradt, a lakatlan épület egésze az összeomlás felé tart. Erre figyelt fel egy tavalyi túráján a Japánban építészetet tanuló Irimiás Balázs, aki 2008-ban programot indított a felújításra.

A munkálatok az épület felmérésével kezdődtek. Kiderült, hogy a 300 éves, háromemeletes palota kritikus állapotban van. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat egyik munkatársa, Olosz Emese is részt vett abban a vizsgálatban, amely kimutatta, hogy az egykori erőd állapotáért nemcsak az évszázadok tehetnek, hanem a segítő szándék is.

Kattintson a lámára!

Az épületet többször átépítették, kiegészítették, így nehéz megállapítani, hogy a palota mely részét lehetne eredetinek nevezni. Annyi biztos, leszámolhatunk azzal a romantikus képpel, hogy egy buddhista kőműves másképp dolgozik, mint egy magyar. Amikor az aktuális uralkodó olcsón akarta rendbe hozatni az ingatlanját, vagy egyszerűen nem figyelt oda, akkor a munkások ugyanúgy látványmegoldásokat alkalmaztak, mint az olvasó lakásában.

Klikkeljen Tibethez

Az alsó szinten kőből, az emeleteken vályogtéglából épült házra utólag kőből rakták a kiegészítéseket. Ez az anyag ugyanis helyben volt, míg a téglát a völgyben készítik, és onnan kell a helyszínre hordani. Akkor lett nyilvánvaló a magyar építészek számára, hogy ezt a fázist miért akarták megspórolni a helyi munkások, amikor maguk kezdték szervezni a téglák helyszínre szállítását. Egyetlen vályogtégla ugyanis tízkilós, és az erődhöz csak meredek és hosszú gyalogút vezet fel a téglavető gödröktől.

A vályog helyett felhúzott kőfalak több helyen megrogyasztották a falakat, amitől gerendák csúsztak meg, amitől tetők dőltek be, és így tovább. Az egymásba kapaszkodó hibák sorának felmérést tovább nehezítik az olyan megoldások, mint amik a szellemszobát hozták létre.

A szellemszoba létére az épület alaprajzának elkészítésekor jöttek rá a magyar építészek. A méretek papírra skiccelésekor derült ki, hogy a zegzugos helyiségekből álló második emelet legközepén van egy jókora szoba, amelynek minden bejáratát és ablakát befalazták.

Az építészek egyébként elképzelhetőnek tartják, hogy a Csoma szoba sem teljesen eredeti, annak falait még Baktay Ervin érkezése előtt átápíttette a jelenlegi király nagyapja.

Építészet

Mivel a Himalája szélsőséges időjárása miatt egy évben csak három hónapot lehet dolgozni, idén az épület kritikus pontjait javították ki. Kibontották például a Csoma's Room padlóját (egy időre Csoma's Lofttá alakítva a helyiséget), hogy kicserélhessenek egy kontár módra utólag berakott gerendát. A kővel kitöltött falakat vályogtéglákkal rakták ki. Befoltozták a legfelső szint combvastagságú repedéseit.

Kattintson, kérjük!

A legizgalmasabb munkában az Index tudósítója is részt vett. Egy leomlott fal miatt lehajló tetőgerendát kellett az eredeti pozícióba emelni. Úgy, hogy közben az még mindig a tetőszerkezet súlya alatt volt. Kezdetben egy oszlop alá helyezett autóemelővel kísérleteztünk, de az nem tudott megbirkózni a súllyal. Teherautó-emelőkből képzett erőhatványozót tervezgettünk éppen, amikor az egyik építész, Barcza Gergő szórakozottan hosszú gerendát helyezett egy kőre, a rövid vége alá berakta a függőleges oszlopot, majd fél szemmel a beszélgetést követve rálépett a végére. Mi pedig riadtan ugrottunk félre, mert a tetőszerkezet megmozdult a fejünk felett.

Az ókori találmánnyal sikerült néhány napos munkával vízszintes pozícióba hozni a gerendát.

Katt!

A helyreállításnál az építészek egyébként már-már a pedánsságig ügyeltek a tradicionális technikák használatára, amit csak az nehezített, hogy a munkában helyiek is részt vettek. Ahogyan azt a világvégi, lélegzetállító kolostort betonnal kiegészítő lámákról már írtuk a csoma.blog.hu-n, a környékbeliek nem éppen Ráday Mihály szellemiségében kezelik örökségüket. Többször előfordult, hogy a helyi mesterekkel falakat kellett visszabontatni, vagy már restaurált ajtókat rendeltek meg újra, mert nem autentikusan készítették el őket.

Néprajz, magashegyi túrázás és segédmunka

A felújítási munkákat könnyítette, hogy az épület egy globalizált civilizációból érkezettnek csodás módon csak a környék anyagaiból épült. A vályoghoz szükséges agyagot a domb aljában ásták, a köveket egyszerűen az erőd környékén lehetett gyűjteni, a fák a távolabbi völgyekben nőttek, a födém gerendáira helyezett tömítőanyag, az erős szálú fű a szemközti hegyoldalon nőtt.

Meg kellett barátkozni ugyanakkor a ténnyel, hogy a Himalája zord világában nem a piaci törvények diktálnak. Hiába fizetett volna a csapat vályogvetésért, kőművesmunkákért és a nehéz téglák helyszínre szállításáért. A nyáron zajló mezőgazdasági munkák vonzerejét az egyre feljebb tolt fizetésekkel sem tudták felülmúlni.

A felújítási projekthez hozzájárulását adta a tulajdonos, a zanglai király, ami érthető, hiszen ki ne örülne, ha a kert végében álló, régi, használaton kívüli erődjét valaki önkéntesen renoválná. Norbu úrnak azonban már csak névleg voltak nemesi előjogai, amúgy egyszerű nagybirtokosként élt a vidéken, és így a felújítási munkálatokhoz ő sem tudott kirendelni egy sereg jobbágyot. Az építészek alig néhány falusi segítségével végezték a felújítást.

A legkeményebb munkához, a téglahordáshoz a cséplés után sikerült munkásokat találni. Igaz, ekkor felgyorsultak az események. A 150 centis tibeti ugyanis hármasával hordta fel a hegytetőre a téglákat, ami 30 kiló súlyt jelent minden fordulónál. Az emelt bérezés miatt pedig hamarosan csatlakozott hozzá a felesége is, aki ugyanennyivel rótta a köröket.

További képek a királyról egy kattintásra

Meglepetést itt egyébként csak a súly okozott. A helyi nők a tradicionális munkarend szerint dolgoznak, azaz vizet hordanak, állatot etetnek, aratnak, takarítanak, csépelnek, gyereket nevelnek, főznek, ásnak, téglát cipelnek. A férfiakra hárul viszont a faluközösség szempontjából fontos szocializálás.

A munkáshiány miatt a magyarok azonban nem viselkedhettek igazi férfiként. Kezükbe kellett venniük a szerszámokat, és maguk is ástak, csákányoztak, keverték az agyagot, hogy a tél beköszöntéig befejezhessék a legégetőbb feladatokat.

Mobilszobor

A munkának egyetlen precíziós része volt, mégpedig az Index tudósítója által a helyszínre cipelt mobilszobor felállítása. A Csoma-kerék nevű kinetikus-elektronikus installáció ugyanis csak elsőre néz ki imamalomnak, valójában egy LED-ekkel működő vetítő, amely a technika kreatív használatával hoz létre árnyjátékot az üvegbeton képernyőn. (Részletesen itt olvashat a szerkezet működéséről >>>)

A képernyő kis emberkéje azonban csak akkor jelenik meg, hogy aztán elrabolja egy helikopter, ha a szerkezet két részét, a fényt termelő nagyméretű henger és az üvegbeton képernyő pontosan egy magasságban van, és egymástól 7-8 milliméterre helyezkednek el. Bár szintezőnk és lézeres távolságmérőnk is volt, a feladatot nehezítette, hogy a szobrot egy földpadlós helyiség évszázadok óta halmozódó porában kellett felállítani.

Akkor vált egyértelművé, hogy volt értelme a nagy mennyiségű por elfogyasztásának, a hideg és sötét cellában töltött két napnak, amikor az avató szertartáson nem csak a király jelent meg, továbbá a meghívott lámák és apácák, hanem falusiak tömegei is, akik úgy nézték az imamalom pörgetésére meglóduló árnyjátékot, mintha a Lumiere testvérek látogattak volna el hozzájuk, hogy bemutassák, mi is az a némafilm.

A lelkesültséget úgy érthetjük meg igazán, ha tudjuk, a helyiek azért rendszeresen néznek generátor hajtotta dvd-lejátszók segítségével szeletelős horrorokat és negédes bollywoodi musicaleket. A helyzet azonban változhat, az építészek jövőre folytatják a munkát, úgyhogy a blogon írják meg nekünk, milyen filmet küldjünk Zangla népének.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?