Árpád
-2 °C
3 °C

Nesztek fesztek avagy a kivonulás utolsó estéje és a szárnyak napja

2000.05.15. 18:40
A felfelé ívelőre szerkesztett long last és talán túl long és túl last fesztivál mégsem érte el csúcspontját a kelenföldi népzeneipari művekben, a Fonóban az utolsó napon. Azt is gondolhattuk volna, hogy elhasalt, ha már egyébként is nem lett volna hason. Két-háromszáz embernél több most sem jelent meg a gyártelepen, de ez nem azt jelenti, hogy fent nevezett össznépi kulturálódás vesztett játszma volna.
A csúcs azonban mégis a gyárcsarnok
Nekem a Fonó a Bakonyom, hiszem egy sarokra lakom tőle, meg nem is szeretem újabban, ha az emberek egymás hegyére-hátára hágnak egy program miatt. Utoljára a Lajkó Félix-őrület elől menekültem el, amikor kedves szerb-magyar kommandók százötven fős rohamcsapatokban kezdték ostromolni a gyártelep kerítését.

Szóval nekem akkor jó, ha rossz, vagyis minél kevesebb ember van egy feszten, annál jobban érzem magam. Az egyes helyszínek telítettsége terelőemberek jóvoltából egyébként is megvolt. A Tereskova, amelynek utolsó akkordjaira érkeztem, állítólag vokál híján kissé alulfutotta magát. Mikulásnak nem volt piros svájci sapkája, a könyöklő dobos megnövesztette a haját és ettől olyan, mint egy leszedált King-Kong, a Kriszta tiszta gyagya, de neki ez jól áll (Egyébként őt ezen a héten szerdán láthatjuk a Pesti Est kávézóban, amint Para-Kováccsal verbalizál).

A következő koncerten a Rambó Amadeuson már többen voltak, no nem, mintha jobban teljesítettek volna az előző zenekarnál. Nekik megvolt az állandó rajongótáboruk és egyetlen gáz az volt, hogy nem igazán jön be nekem a jazz, de, ha szerb-horvátul jobban értenék, akkor talán élveztem volna, mert igen szövegcentrikus társaságnak tűntek. A Korai Öröm viszont hozta a jó formáját, transzba rakták a nézőket, annyira, hogy néhány alsógatyás őrült Vécsi Tibi hasonmás versenyt rendezett a színpadon, miközben a Vécsi halál nyugodtan folytatta a moderált üvöltést.

Biztos nem lesz tömeg itt sem
A csúcs azonban mégis a gyárcsarnok. Sinkovics Ede műtermét elirigyeltem és Lois Viktor záróhangversenye elől sem futottam el. Olyan basszusgitárt szerkesztett bicaj alkatrészekből, amelynek búgó hangja szofisztikált szarvasbőgésre emlékeztetett. Nem állhattam meg, hogy ki ne próbáljam a hegesztőszemüveggel együtt. A képek, a szobrok és lent Szalontai Ábel fotói nagyon rendben voltak.

Annak ellenére, hogy ezek a kicsi összművészetiek nem annyira populárisak és nem az extra bevétel reményében rendeződnek, a jövőhéten május 24 és 27 között újabb, már szinte hagyományörző szárnypróbálgatás lesz a Banán Klubban. A Szárnyak Színházának ötletein alapuló Szárnyak Fesztivál egzotikusabb dolgokkal operál, mint a határközeli kulturális életet felgöngyölítő Fonós testvére. Már az első nap sem tűnik normálisnak, mivel Balogh József megnyitója után egy repülő szaxofonos, Vázsonyi János adja elő szárnytudását, majd egy közép-jávai árnyjáték lesz Bapak Umartopo előadásában, miután Bajna Zsóka táncol indonézül és maga a Szárnyak Színháza mutatja be AISA című darabját közvetlenül egy Szőke Szabolcs-Spilák Lajos féle zenekatasztrófa előtt. Másnap adnak egy kegyelemdöfést a hastáncnak és olyan diszciplínák mutatkoznak be, mint az isteni Rókás László egyszemélyes táncszínháza, egy Szárnyak Színháza féle groteszk pásztorjáték és női zene, amit Kiss Erzsi bugyborékol a fülekbe.

Később még több és még jobb programok lesznek, mert ugye ez a feszt is a fokozásra épül. Biztos nem lesz tömeg itt sem, de addig örüljünk, amíg nem taposnak a lábunkon.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?