Analízis fémdíványon

A Közép-európai Kulturális Intézet sajtóanyaga szerint a művészet és a pszichoanalízis kapcsolata "ködbe vesző, esős novemberi esték témája". Én novemberi tavaszban láttam a tieszti Revoltella Múzeum anyagából összeállított, Arcok című kiállítást, de tanúsíthatóm, ez semmit nem von le az anyag élvezeti értékéből. Szélsőséges időjárási körülmények között is garantáltan olyan állapotba kerül tőle az ember, mintha egy szfinx agyvelejében vájkálna.

Tekintse meg képeinket!

A látogatót a bécsi Freud Múzeum fotókiállítása fogadja. Gerald Zugmann fényképei Freud egykori lakhelyének átalakulásait mutatják be a korhűen berendezett rendelői előszobától a videotermen keresztül a hozzátoldott udvari tűzlépcsőig.

A terem közepén Franz West Dívány című bútorszobra áll, mely a magyar nyelvű instrukció szerint "az Ön ráfekvésével válik művészetté". Az alacsony fehér dobogót díszítő lábnyomokból ítélve már több társalkotó is kipróbálta, milyen egy másfél méteres, acéllemezekből hegesztett fekhelyen heverészve Freud díványára gondolni.

Én inkább egy néma "Feküdjön rá Josepf Kosuth!" kiáltással megfosztottam a megvalósulástól West művét, és lementem megnézni, milyen fekvés eshetett Eduardo Weiss díványán Triesztben, a pszichoanalízás olaszországi főhadiszállásán a két világháború között.

A kiállítás elején a kis kultúrtörténeti útmutatóból azonnal fel is vértezem magam két költő, Italo Svevo és Umberto Saba egybehangzó bölcsességével, mely szerint miért is akarnánk terápiával megszabadulni a legjobbtól, amivel rendelkezünk.

Az első teremben többek között kis válogatás látható az önfeledten nárcista Cesare Sofianopulo képeiből, aki megfigyelésem szerint önmagát találta az egyetlen említésre méltó témának, de jópár képpel szerepel a tragikus sorsú Vito Timmel is, aki egy elmegyógyintézetben végezte életét.

Klikk a képre!

A kisebbik termet teljes egészében Arturo Nathan bemutatásának szentelték. Nathan a Freud-tanítvány Weiss doktor tanácsára kezdett el festeni, akihez analízisbe járt, és ha hiszik, ha nem, Freud mester egyszerű anyakomplexust vélt felfedezni Nathan korai munkáiban, bár megemlített valami egyszerű depressziót is, ami még nem annyira ismert az analízis számára.

Nathan meglehetősen elvarázsolt figura lehetett. "Idealisztikus álomvilágban élt" - emlékszik vissza rá a szintén nem kevéssé elszállt Giorgio de Chirico, igaz, már azután, hogy leszámolt fiatalkori melankolikus szürrealista tévelygésével.

A zsidóüldözések időszakától Nathan képei egyre komorabbak lesznek; világvégi látomásos tájaival a metafizikai szorongás trieszti bajnoka.

Arcok
Művészet és pszichoanalízis Triesztben a két világháború között

Képek
A bécsi Freud Múzeum Gerald Zugmann fotóin

Közép-európai Kulturális Intézet
Rákóczi út 15.

Megtekinthető december 12-ig.