Jeremy Irons elfelejtette a szövegét a Márai-darabban

2006.03.03. 09:25
Szerdán este debütált a londoni Duke of York színházban a Márai Sándor regényéből készült Embers című színdarab. A díszbemutatón teltház volt, de a kritikusok kegyetlenül lehúzták a Jeremy Irons főszereplésével színre vitt darabot.

A londoni kulturális élet színe-java volt kíváncsi Márai Sándor regényének adaptációjára szerda este - írja a Népszabadság helyszíni tudósítója. A felfokozott érdeklődésre legalább annyira magyarázat A gyertyák csonkig égnek váratlan szigetországi népszerűsége a 2002-es angol nyelvű fordítás megjelenését követően, mint az, hogy Henrik szerepében az 58 éves, Oscar-díjas Jeremy Irons lépett fel.

Azóta nem unatkoztam...

Csütörtök reggelre már néhány kritika is megjelent a bemutatóról. Mind a Times, mind a Guardian három csillagot adott az ötből az előadásnak. Michael Billington (The Guardian) nem olvasta Márai Sándor regényét, így friss szemmel figyelte Hampton színpadi verzióját, melyet "elegánsnak, elégikusnak és pszichológiailag mélyrehatónak" talált. "Csak a tényleges drámai feszültség hiánya okozza, hogy egy finom előadásból ne váljon valami ennél is több. Ibsen Rosmersholmjához hasonlóan a darab felidézi a múltat, de nem jut el megfelelően drámai kifejlethez" - írta kritikájában.

Benedict Nightingale (The Times) elismeri, hogy Hampton "mesterien oldja meg feladatát", mégis úgy gondolja, "a regény különösebb, gazdagabb, meggyőzőbb, mint a darab". "Egy pillanatig sem éreztem azt, amit kellett volna, hogy egy kifürkészhetetlen szinten a két látszólagos ellenséget továbbra is mély baráti szálak fűzik össze." A kritikus jónak tartja a darab által felvetett kérdéseket a barátság és a szerelem természetéről, "ám a szívét nem érintették meg".

A brit középosztály kedvenc bulvárlapja, a Daily Mail fiatal kritikusa viszont megsemmisítően sommázza az estét: "Azóta nem unatkoztam ennyire, mióta 13 éves koromban arra kényszerítettek, hogy egy iskolai vetítésen megnézzem a Halál Velencébent. Jeremy Irons új West End-i show-ja gyötrelmes, bár csak két óra hosszú, duplájának tűnik". Quentin Letts kifogásolja, hogy keveset tudunk meg 1940-ről, amikor a darab játszódik. Henrik jellemét "humortalannak, szenvtelennek" minősíti, és megjegyzi, hogy Irons többször belesült a szerepébe, sőt egyes mondatokat ki is hagyott.