Ajjaj, talán a disznósajt szól belőlem

Mikor is gondoltátok úgy, hogy újra összeálltok, és mikor készültek az új lemezen hallható számok?

Laár András: 2001-ben elevenítettük fel szorosabban együttműködésünket, onnantól kezdve dolgozunk. Az új lemezen szereplő dalok egy része már régebben megvolt, csak éppen nem mutattuk meg egymásnak, a többi meg új.

A szövegeket azért naprakészre hoztátok? Irén férje, a rohamrendőr?

Bornai Tibor: Ez a legmulatságosabb az egészben. A lemezhez az utolsó szöveg májusban készült el. Konkrétan az Irén című dalnál négy éve jutott eszembe, hogy a férj rohamrendőr. Az történt, hogy miközben csináltuk a lemezt, a világ egyszerűen alánk vagy mögénk kanyarodott. Már kevertük a lemezt, amikor olyan dolgok történtek kint az utcán, hogy el kellett gondolkodnunk: ez a sor most maradjon vagy ne. Annyira konkrét, mi viszont nem szoktunk konkrétak lenni. A végén minden maradt úgy, ahogy volt, de egyfolytában azon csodálkoztunk, hogy szinte minden dalunkban van valami olyan utalás, mintha októberben írtuk volna őket.

Ha jól emlékszem, a közéleti érdeklődés sosem állt távol tőletek, de ezeket a szövegeket hallgatva, mintha undorodnátok a politikától.

Bornai Tibor: Annak idején nem szerettük a szocializmust, szerettünk volna kapitalizmusban élni. És amikor az lett, nagyon rövid ideig azt hittük, hogy most jó, de aztán rájöttünk, hogy ugyanolyan rossz, csak más szempontból. Tehát ugyanúgy el lehet kezdeni fricskázni, szurkapiszkálni, azzal a könnyebbséggel, hogy ma egy keményebb sorért nem jár semmi. De ha megnézed a dalainkat, hiába lehetne nyíltabban is fogalmazni, a mi szövegeinkben most sincs ilyen. A szocializmusban bújtatott sorok voltak, itt is azok vannak, mert ez nekünk kialakult szokásunk, majdnem hogy módszerünk. De szóljatok hozzá ti is!

Márton András: Van ennek egy szövegírói része, meg egy zenekari habitus része, hogy hogyan viszonyulunk a világhoz. A zenekar tagjainak nézetei is tükröződnek a szövegekben, de direkt politizálást valóban sosem folytattunk, se magánemberként, se zenekarként.

Laár András: Még hozzátenném, hogy a zenekar így mint négy ember, soha nem politizált és nem állt semmelyik oldalra, és most sem fog. Egy elemelkedett szempontot képvisel, tehát minden ilyen ügyre egy kicsit felülről néz. A zenekarban mindig is megvolt ez a felülről cikiző magatartás, most is megvan.

Mielőtt elemelkednénk, megkérdeznénk, ezt a lovagkereszt dolgot hogyan beszéltétek meg egymás között? Megfordult a fejetekben, hogy köszönitek, de nem kéritek?

Laár András: Bevallom, nekem megfordult, hogy egyszerűen pusztán lennoni alapon a lovagkeresztet meg kell kérdőjelezni. És meg is kérdőjeleztem, rögtön felhívtam a Marcit, hogy mi ez, szabad ezt, nem lesz ebből baj? De megnyugtatott, hogy ez egy teljesen politikamentes, kulturális dolog, semmi militáns nincs benne.

Márton András: Nem a fegyveres tevékenységünkért kaptuk.

Bornai Tibor: Nem fordult meg bennem, hogy nem kéne elfogadni, inkább az volt a fejemben, hogy gondoltátok volna, amikor a józsefvárosi pinceklubban mondták nekünk, hogy maradjunk csöndben, mert az óvodások fölöttünk megállnak a növésben?

Márton András: Az felmerült bennem, hogy az egész rock zene rebellis műfajnak indult, valahogy nincs összhangban semmi állami kezdeményezésű díjazással. De ez egy kulturális elismerés, semmi okunk nem volt elutasítani.

A Mars meghódítása visszatérő motívum nálatok. Azt olvastuk a honlapotokon: Az együttes újra beírja nevét a földönkívüli történelembe, ezúttal a Phoenix űrszonda viszi magával a Marsra azt a dvd-t, amin a KFT neve is szerepel.

Márton András: Én hivatásomnál fogva foglalkozom az űrrel, mert hosszú évek óta vagyok a Kapolcsi Művészetek Völgye UFO-fogadó bizottságának elnöke, űrparancsnoka (alvó státusz), így időnként van információm arról, milyen érdekességek történnek. Ez a harmadik űrbeli megjelenésünk. Az első egy marsi expedíció volt, amikor egy dvd-re felírtak sok-sok nevet, és azt felvitte egy űrszonda, úgy hogy azóta ott már az ufonauták játszák. Most egy második ilyen akció készül. De közben volt egy sokkal érdekesebb. 2003-ban az előző albumunk, a Higiénikus ember ősbemutatója a világűrben volt. Egy hatalmas, 70 méter átmérőjű parabolaantennával fellőttek kódolva egy állati erős rádióadást. Volt hét neves személy, akiktől külön üzeneteket kértek. Adott egy dalt például David Bowie és Greg Lake, az Emerson, Lake and Palmerből, de készített egy üzenetet Sir Arthur C. Clark is. Mi megkerestük a szervezőket, akiknek nagyon tetszett, hogy a KFT zenekar egy egész albumot bemutatna, plusz készítettünk egy videót Földönbelüli kommunikáció címmel. Azóta útközben valamelyik ufonauta már biztosan levette.

És érkezett visszajelzés?

Laár András: Telepatikus úton már rég kapcsolatban állok azokkal a lényekkel, akik ezt már előbb kitalálták, mint a Marciék.

De mit szólnak a zenekar munkásságához?

Volt visszajelzés, a Mikinek szólt, hogy a második számban egy kicsit kevés a basszus. Szóval gyakorlatilag megvan a kapcsolat, de több síkon, és bizonyos síkok titkosak.

Akkor ezt nem is firtatnánk. December 16-án a Pecsában lesz lemezbemutató koncertetek. A közös éneklésre az Albert Schweitzer, tolerancia, La Manche csatorna és az intelligencia szavak memorizálását javasoljátok.

Bornai Tibor: A Lefejjelek, köcsög című dal megalkotása közben azon gondolkodtam - ha lehet a mire gondolt a költő kérdésre válaszolni -, vajon mi az a minimum, aminek elérése után az ember már nem mondja a másik embernek azt, hogy lefejjelek, köcsög. És így jutott eszembe Albert Schweitzer meg a La Manche csatorna. Az intelligenciára meg a toleranciára való hivatkozás az már csak a hab a tortán.

Ha már szövegelemzésnél tartunk, egyik kollégánkat az érdekelné, mi a mélyebb spirituális üzenete a lemez legutolsó számának, mely arról szól, hogy az leszel, amit megeszel.

Bornai Tibor: Az az érzésem, ha valaki észrevette a dal mélyen spirituális üzenetét, az mindjárt tudja is, hogy mi az. Ő valószínűleg csak egy visszaigazolást óhajt, hogy vajon jól látja-e. Azt üzenem neki, hogy igen.

Tulajdonképpen ugyanezt a dolgot egy nagyon hosszú, nagyon tudományos és unalmas előadás keretében is el lehetett volna mondani, de mivel dalszövegről van szó, igyekeztem az információt nagyon átvihető formába csomagolni. Tehát olyan csomagolást kapott ez a titkos és mély spirituális üzenet, ami könnyen bejut az emberek agyába.

Könnyen emészthető?

Nem is kell odáig leengedni. Elég itt fönt körbeküldeni egyszer. Másrészt pedig valóban, akivel most itt beszélgettek, az konkrétan felsorolható dolgokból áll össze, úgymint rántotta, húsleves, párizsis zsömle, és hosszan tudnám sorolni. Ugyanis az emberiség - vagy mondjuk inkább szerényen úgy, hogy az emberek - nagy része azt gondolja, hogy nem materialista, hanem hívő. De valójában közülük csak egy nagyon kis százalék idealista, kilencvennyolc százalékuk szerintem materialista, csak vagy nem tudja, vagy nem ismeri el. És ez a dal konkrétan arról szól, hogy akik materialisták - én nem -, azok így megérthetik saját magukat. Miért gondolom vagy mondom ezt vagy azt. Egyszerűen csak utána kell nézni. Ajjaj! Az a disznósajt, talán az szól belőlem.