A Soproni Ász cikke szerint bár a kért engedélyt nem kapta meg, Kertész mégis bemutatta a darabot. A lap által megszólaltatott Bán Pál úgy nyilatkozott, hogy "már el is felejtette volna az ügyet, ha nem szerez tudomást arról, hogy Kertész Imre egy tévéműsorban kijelentette: a Csacsifogat színpadi sikereinek köszönhetően anyagi gondok nélkül írhatta meg a Sorstalanság című regényét, amiért megkapta az idei irodalmi Nobel-díjat".
Kertész cáfol és perel
A Kisalföld az író német ügynökségéhez eljuttatott kérdésére Kertész Imre képviselője útján következőképp reagált: "Ez egy nagyon régi történet, amiből semmi sem igaz. Mást ezzel kapcsolatban nem kíván mondani."
"Állampolgárként és kultúremberként azt kell mondanom, hogy Kertész életműve és a hihetetlen elismerés fényévekre van az ilyen támadásoktól" - nyilatkozta Morcsányi Géza, a Kertész műveit gondozó Magvető igazgatója a Világgazdaságnak. "El nem tudom képzelni azt a szituációt, ami valakit egy ilyen cselekedetre késztet, főleg úgy, hogy végtelen számú lehetősége lett volna rá az elmúlt évtizedekben" - tette hozzá.
Buta vígjátékok kilóra
Kertész ugyan az ügy kapcsán nem részletezte álláspontját - 1996-ban azonban így nyilatkozott a zenés vígjátékokról a Magyar Narancsnak:
"Az 50-es évek végén, a 60-as években vagy állásba kellett volna mennem, vagy belépni az irodalmi iparvilágba, novellákat, cikkeket produkálni, amitől irtóztam, nem is tudtam volna abban a közegben csinálni. Akkoriban viszont nagyon divatosak voltak a buta zenés vígjátékok. Ilyeneket is írtam, szívbeli barátom segítségével, aki a cselekményt kitalálta nekem. A párbeszédeket azután négy-öt hónap alatt megírtam, és ebből sokáig tisztességesen megéltem, úgy, hogy dolgozhattam közben a regényemen."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
