Lenyűgöző, de csapnivaló a Gyűrűk ura-musical

Az a néző, aki nem ismerte Tolkien legendás könyvciklusát, a színpadi változat megtekintése után valószínűleg azzal a meggyőződéssel távozik, a Gyűrűk ura széteső, követhetetlen történet, elképesztő szereplőkkel és helyszínekkel.

A legfélelmetesebb orkok

A Torontóban most bemutatott darabbal kapcsolatban a legtöbbször nem is a történetről, hanem a költségvetésről van szó. Matthew Warchus által rendezett mű ugyanis minden idők legdrágább színpadi produkciójaként lett közismert. A lenyűgöző színpadi technika, a tizenhét felvonó, a mozgatható színpad, a rengeteg színész, az óriás marionett figurák és a költséges kosztümök összesen ugyanis 27 millió dollárba kerültek az Observer információi szerint.

A kritikusok a hatalmas banyapóktól, az entektől és a különösen félelmetes orkoktól voltak elájulva. Jónak tartották a színészi munkát is. A Guardian a két angol színész, a Frodót alakító James Loye, és a Samut játszó Peter Howe alakítását emelte ki, miközben az Observer szerint épp ők voltak csapnivalóak, miközben Gollum és Gandalf lejátszottak mindenkit a színpadról.

Mindenki egyet értett viszont abban, hogy a történet nehezen követhető. A trilógiából első nekifutásra egy öt és fél órás darabot írtak, amit a próbák során aztán két órával rövidebbre vágtak. A szerzők, Shaun McKenna és maga a rendező kiszemezgették a fontos jeleneteket, majd összefűzték őket, amitől a Gyűrűk ura mozgalmas lett és teljességgel követhetetlen. Törpök, hobbitok és varázslók jönnek mennek a színpadon, és két kardozás közt váratlanul dalra fakadnak.

Kasszasiker lesz?

A popmusicales zenei betétek egyébként csak színezik a darabot, és egyedül a nézők szórakoztatása végett kerültek a darabba, amúgy nincs funkciójuk. A zenei rendező, Christopher Nightingale úgy nyilatkozott, a hagyományos Boroadway- musical helyett etnozenét tartottak a darabhoz illőnek. A gyűrűk ura zenéje az indiai komponista, AR Rahman és a finn énekkórus, a Värttinä együttműködésének eredménye. A musical összességében olyan, mintha Enyát bezárták volna egy indiai ashramba, írta a New York Times kritikusa.

A producer, Kevin Wallace a kedvezőtlen kritikák ellenére sem borúlátó. "Már leszerződtünk a 2007-es, londoni előadásokra. A szórakoztató ipar egy részében teljese biztosak abban, hogy a darab kasszasiker lesz. A felméréseink szerint musicalünket az utca embere kedvezően fogadja majd. 95%-os az elfogadottság várható a nem színházba járó közönség körében. Pozitív visszajelzéseket kaptunk utazásszervezőktől és utazási irodáktól, úgyhogy sikerre vagyunk ítélve".