Végre itt a klasszikusan érthetetlen magyar képregény

A tervek szerint havonta megjelenő adaptációk között szerepelnek többek között Shakespeare, Dürrenmatt, Miller, Moliere művei, természetesen rövidített szövegezéssel. A képregény-sorozat első pár része Shakespeare drámáit dolgozza majd fel, utánuk orosz és francia klasszikusok kerülnek terítékre.

Olvasási szokásaink 2000-ben készült kutatások szerint Magyarországon egy felnőtt naponta átlagosan három órát tölt el a televízió képernyője előtt, ezzel szemben olvasással csupán 10-15 percet. Ugyanezek a számok húsz évvel ezelőtt még sokkal kedvezőbben alakultak; napi másfél óra tévézés mellett 25-30 perc maradt az olvasásra. A romló tendencia azonban nem csak Magyarországra jellemző; hasonlóképpen alakul a helyzet Közép-Európában, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is. Az olvasási szokásokra jellemző lett a haszonelvűség erősödése, míg a szépirodalom iránt csökkent az érdeklődés. Ma minden harmadik kézbe vett könyv Stephen King, Robin Cook, vagy Daniel Steel.

A sorozat célja a műfaj újbóli meghonosítása, hiszen Magyarországon 30-40 éve gyakorlatilag nem készül képregény - nyilatkozott lapunknak Faragó Tamás, a kiadó ügyvezetője. "A kiadvány további céljai között szerepel az irodalom szélesebb rétegek közti terjesztése, amit a rövidített szöveg és a színes, rajzos illusztráció természetesen nagyban megkönnyít" - mondta Faragó. A képregény lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok - az olvasási szokások romló tendenciájának ellenére - szórakoztató formában ismerjék meg a világirodalom klasszikus műveit- tette hozzá. A sorozat részei könyvesboltokban és újságárusoknál is beszerezhetők lesznek.

Az ötlet és a kivitelezés teljes egészében magyar munka, a tervek elkészítésében fiatal szerkesztők, grafikusok és művészek vettek részt - hangsúlyozta Faragó. A vállalkozás méretére jellemző a kirívóan magas, ötvenezres példányszám.

Az első részt áttanulmányozva azonban kétségek merülhetek fel bennünk afelől, hogy a képregény valóban terjeszti-e az irodalmat. Pontosabban; az irodalmat terjeszti-e. A kiadvány hátlapján olvasható ajánló burkoltan kifejti, kiknek is készült e képregény-sorozat valójában: negyvenes éveikben lévő, hiányos műveltségű munkásembereknek, továbbá lusta, felszínes műveltséggel is megelégedő iskolásoknak, a kötelező irodalom elolvasása helyett. A "megvesztegethetetlenül igényes irodalmi-dramaturgiai és rajzolói munkával" megpróbálnak minél teljesebb és gazdagabb képet nyújtani a "világirodalom kulcsregényeiből, kulcsdrámáiból". A kiadvány valóban igényes külalakja azonban megkérdőjelezhető beltartalmat takar.

Mivel a képregényben az eredeti szöveget csak töredékeiben fedezhetjük fel, az irodalomnak pontosan az a része tűnik el, amiért az egészet kitalálták. Az originál verzió olvasásakor az archaikus nyelvezet és a temérdek szereplő nehézséget jelenthet a megértésben, ám a képregény-változatnál az amúgy is nehéz szöveg tőmondatokra csonkított párbeszédei még nagyobb problémákat okozhatnak az olvasónak. Az összefüggéstelen szövegtörmelékek olvasása igen nagyfokú koncentrációt igényel, bár aki szereti Agatha Christie-t, annak érdekes szórakozást nyújthat az apró mozaikdarabok összerakása, amiből talán még a történet is kiderül.

Gondolhatnánk, a képek majd segítségünkre lesznek - legalább a szereplők beazonosításánál - ám az előre-hátra lapozgatást most sem úszhatjuk meg, némi fogódzót csak a hajszínek nyújtanak. Hogy pontosabban megértsük, mit nem lehet érteni, példaként álljon itt egy párbeszéd:

fekete hajú: "Soha ilyen szép s ilyen rút napot!" szőke hajú: "Kik ezek a torzonborz, viharvert alakok?" mindkettő: "Beszéltek? Kik vagytok?" rövid, barna hajú: "Üdv neked, Glamis thánja!" vörös nő(!): "Üdv Cawdor thánja!" ?: "Üdv! Végül király leszel!" szőke: "Felém egy szavatok sincs?"

A képregény tartalmazza a "legfontosabb" adatokat; a neveket és nyomokban a történetet. Az így megszerzett tudásanyag felületességéhez a grafika adhatna némi pluszt, de nem ad. A rajzokon ijedt képű, szakállas emberek néznek vissza ránk, némán, kérdőn; mintha tőlünk várnák a választ arra, mi folyik itt, mibe keveredtek. A képregény még nehezebben emészthető, mint a valódi változat, de talán épp ezért sokan kedvet kapnak majd az eredeti mű elolvasásához, csak hogy megértsék, miről is van szó.