Elhunyt Robert Merle

2004.03.31. 07:55
Kilencvenöt éves korában Párizs környéki otthonában vasárnapra virradó éjjel hunyt el Robert Merle, Goncourt-díjas író. A Sorbonne-on filozófiát és irodalomtörténetet tanult, a második világháborúban a németek fogságába került, a hatvanas években egyetemi professzor lett. A Szovjetunió afganisztáni bevonulásakor tett nyilatkozata miatt a kommunista párt kizárta soraiból.
Kilencvenöt éves korában elhunyt Robert Merle, jelentette be kedd este a francia író lánya. Merle műveivel nagy ismertségre és népszerűségre tett szert. A legnagyobb elismerést, a Goncourt-díjat a II. világháború idején, hadifogságban szerzett élményein alapuló Két nap az élet (1949) hozta meg neki. A regényből Henri Verneuil készített filmet, Jean-Paul Belmondo főszereplésével, 1964-ben.

Az író számos művét magyarul is kiadták, köztük a Malevil, a Mesterségem a halál és az Állati elmék című köteteket. Merle tavaly augusztusban ünnepelte 95. születésnapját, a halál vasárnapra virradó éjjel érte Párizs környéki otthonában.

A kommunisták kizárták

Robert Merle
Merle 1908. augusztus 29-én született az algériai Tebeszában. Nagyapja auvergne-i parasztember volt, aki a francia betelepítési politika révén, a szegénység miatt vándorolt ki Algériába, s ott mind az öt lányát férjhez adta. A két nép, két kultúra akkor még békésen élt egymás mellett. Merle tízévesen került Párizsba, később a Sorbonne egyetemen filozófiát és irodalomtörténetet tanult. A második világháború idején részt vett a dunkerque-i csatában, majd három évig német hadifogságban volt.

A dunkerque-i tragédia végakkordjait Két nap az élet című, egzisztencialista ízű regényében örökítette meg, e műért kapta 1949-ben a Goncourt-díjat. A könyv a hadsereg pusztulását, a katonák magára hagyatottságát ábrázolta szuggesztíven, a kivetettség az abszurd létbe itt nem ködös szorongás, hanem a háború rémségeiből kibontakozó ránk szakadt, de nem szükségszerű valóság. A felszabadulás után francia és algériai egyetemeken, Rennes-ben, Toulouse-ban és Algírban angol irodalmat tanított, 1965-től a Párizs-Nanterre-i egyetem professzora volt. A Szovjetunió afganisztáni bevonulásakor tett nyilatkozatában a lépést gyarmatosításnak nevezte, ezért a kommunista párt kizárta soraiból.

Csupán technikai feladat

Az 50-es években Oscar Wilde-ról írt disszertációt, ennek nyomán ébredt fel a pszichológiai elemzés iránti érdeklődése. Mesterségem a halál című nagyhatású regénye Robert Lange, az auschwitzi haláltábor megszervezőjének fiktív önéletrajzát adja részben a nürnbergi per főügyésze, Gustave Mark Gilbert könyve nyomán.

Lange személyében a precíz hivatalnok és a tömeggyilkos kettősségét, a poroszos nevelés eredményét, a hű parancsvégrehajtót állítja elénk, akinek milliók elgázosítása csupán technikai feladat, s mindezt el tudja különíteni magánéletétől. Merle e regényét az elpusztítottak emlékének szentelte, s ma is, amikor a népirtást sokan tagadni próbálják, interjúiban állást foglal az embertelenséggel szemben. Művében nem "a németeket" ítélte el, de elmarasztalta a fajgyűlölet minden formáját.

Az erőszak kérdései

Későbbi regényeiben is a háború, az erőszak és a tömegtéboly eredőit és hatásait igyekszik bemutatni, könyvei sikerének titka, hogy nagy felelősségtudattal alkalmazott társadalomkritikáját izgalmas, fordulatos meseszövéssel párosítja. Híres regénye A sziget, amely a Bounty matrózai lázadásának kapcsán a faji előítéletek és az erőszak kérdéseit elemzi.

Aktuális politikai kérdésekkel foglalkozik a Moncada, Fidel Castro első csatája című riportregénye, hősét jelentős, tehetséges politikusnak rajzolja. Ben Belláról, az algériai elnökről is írt riportkönyvet, akit a francia és az algériai nép hősének, szerény és érzékeny embernek ábrázolt. Merle már korábban is kiállt Algéria függetlensége mellett, s lelkesen üdvözölte az 1962-es eviani békekötést.

Egy atom-tengeralattjáró hétköznapjai

Üvegfal mögött című regényében az 1968-as párizsi diáklázadásokat örökíti meg, egy napba sűrítve a francia egyetemi ifjúság érzés- és gondolatvilágát. Más műveiben a tudomány felelősségét firtatja s az emberiség jövőjéért érzett aggodalmait fejezi ki. Az Állati elméket az esztelen fegyverkezéssel szembeszálló humánum ihleti. Vajon megmenti-e az emberiség önmagát, vagy sorsunk csupán a jóindulatú, emberséges delfineken múlik? - teszi fel a kérdést. Állat és ember kapcsolatait elemzi a Majomábécé is, amely egyben az ember által elszabadított, ellenőrizhetetlen erők metaforája. Az emberi destrukciós hajlam és képzelet nem ismer határokat, állítja.

A Malevil az atomháború túlélőinek küzdelmét ábrázolja, némileg megjósolva a csernobili katasztrófát. A Védett férfiak a férfi-nő viszonyt swifti helyzetben elemzi: egy járvány miatt a férfiak zöme kipusztul, csak a betegséget kutató orvoscsoport marad életben, míg a nők a maguk hatalmát valósítják meg.

Regényt írt egy rakétákkal ellátott atom-tengeralattjáró hétköznapjairól is, melyen két napot tölthetett. A Madrapur egy távolsági repülőgépen összezárt társaság feszültségeit jeleníti meg. E könyvek sajátos műfaja a politikai regény, a szatíra és a sci-fi ötvözete. Francia história címmel 12 regényből álló történelmi sorozatban foglalkozott a vallásháborúk korával.

Ellopja a halál tollát

A regények mellett több drámát és esszét is írt, átdolgozta John Webster Erzsébet-kori szerző Fehér ördög című darabját, amelynek hőse nem bérgyilkos, hanem a mai fasisztákkal rokon alak. Fő színpadi műve a Sziszifusz és a Halál, melyben a békét, a haladást szolgáló hős ellopja a Halál tollát, aki így nem tudja könyvébe bejegyezni a halálraítéltek nevét.

Robert Merle hazánkban az egyik legnépszerűbb francia író, minden könyvét lefordították és összesen 3,5 millió példányban adták el, az Európa Kiadó 81 kiadásban 22 művét jelentette meg. Bátor társadalomkritikája, nem lankadó felelősségtudata, szerencsés témaválasztása, fordulatos, gazdag meseszövése világszerte megbecsült íróvá avatta.