További Klassz cikkek
Holger, a német filmrendező a Rómer Ház Underground klubjában hajnali fél kettő körül épp azt ordítja a fülembe, hogy ő eddig a magyar népzenéből csak a Muzsikást ismerte, és hogy az nem ilyen. Valóban nem, és az egészről Ágoston Béla tehet, meg az ő legújabb, Zuboly nevű projektje. Nem Ágoston az egyetlen hazai jazz-zenész, aki a népzene és jazz összeházasításán kísérletezik, ő viszont ezúttal hiphop-ütemeket, rapet és beatboxot is hozzácsapott a témához. Emellett a szaxofontól a kecskedudán át a megafonig, a jazztől a vicces popzenei idézetekig bármit gátlástalanul képes bevetni, hogy megpróbálja - saját mottója szerint - fogyaszthatóbb helyett fogyaszthatatlanabbá tenni a népzenét. Mindehhez ott van neki Benke Félix, aki szájharmonikán és falevélen egyaránt virtuóz, a Budbudasból MC Busa - bár őt ezen a koncerten Revolution helyettesíti -, és Hock Ernő bőgős, aki legalább olyan szívhezszólóan elcsukló hangon tudja búgni az Indulj el egy úton feldolgozásában, hogy "I wanna fall in love", mint maga Chris Isaac az eredetiben. A közönség reakcióját elnézve azonban a népzene fogyaszthatatlanná tétele nem járt sikerrel: amikor én kidőlök, Holger még javában boldogan üvölti a közönséggel együtt, hogy "aki dudás akar lenni", és közben lelkesen bokázgat a drum and bassre.
A csaj nem cirkuszol
A Les Freres Kazamaroffs nevű francia cirkusztársulat tavalyi, nagy sikerű előadása már adott némi ízelítőt abból, hogy az "új cirkusz" műfaja már nem a klasszikus, állatidomáros-műlovarnős revüelőadást takarja. Sokkal több köze van a pantomimhez, a mozgás- és táncszínházhoz, sőt akár a multimédiás művészetekhez. Az idei fesztivál egész hetes cirkusz-workshopjának vezető tanára Jeanne Mordoj, a francia új cirkusz egyik neves alakja, akitől kaptunk egy kis ízelítőt arra nézve, mit várjunk péntek este, a workshop záró előadásán.
Mordoj Három krajcár című, alig húszperces performanszában három humoros női portrét vázolt fel, pedig valójában csak három zsonglőrszámot mutatott be. Fejkendős háziasszonyként például a klasszikus női szerepek és feladatok kreatív, játékos értelmezésében lábujjaival gyűjtögeti a fejére helyezett lavórba a szétszórt kagylókat; férfi-női szerepek közt dönteni képtelen szakállas nőként a melleivel zsonglőrködik, amelyekből viszont - kis trükkel - lett vagy nyolc, és amik ilyen mennyiségben végképp elvesztik minden erotikus vonzerejüket; bíborlila csipkekombinés szexdémonként pedig tojássárgákat terelget végig a teste hajlatain, ami inkább vicces kifigurázása a pornófilmekben látott nyálkás mutatványoknak, mintsem erotikus. A kettősség azonban mindenképp benne van: a közönség egy emberként nevet fel, amikor a nyálkás gömböt nyakszirtjéről végigszánkáztatja a gerincén, be a kombinéja alá, de a fantáziája azért nem áll meg itt: "Azért egy rántottát még megnéztem volna" - sóhajt mellettem egy srác kifelé menet.
Ifáj heda lotof mani
Nézze meg képeinket!
Szőke Andrást is jól ismerjük, ahogy az általa előszeretettel dünnyögött Hogyha egyszer sok pénzem lesz című slágerecskét is - viccesen béna, angol tükörfordításban előadva -, szinte már unásig. A Badár Sándorral és a Pop Iván zenekarral közös Dumacirkusz estjén az említett slágerecskét scat-verzióban hallani tőle viszont szintén új élmény volt. Nem azért, mert a Szőke védjegyévé vált esetlen, csetlő-botló figurán mindig - sokadszor is - lehet röhögni egy jót, hanem épp azért, mert ahogy az egyedül elkezdett dalocskába lassan bekapcsolódott a zenekar, úgy váltott Szőke a kisvakondos hülyéskedésből előadásba. Nem állítom, hogy azonnal közös cédé lesz belőle, de épp az ilyen véletlen pillanatok adják a Mediawave egyik varázsát.
Ahogy például a már harmadik éve megrendezett improvizatív zenei workshop résztvevőiből összeállt CEEC Orchestra esetében is: a fesztivál ideje alatt zajló munkát a külön-külön is neves jazz-zenészekből összeálló bigbend egy zárókoncerten mutatta meg a közönségnek. William Parker irányítása alatt a hazai zenészek - idén Grencsó István, Tóth Viktor, Hans Van Vliet, Burány Béla, Kovács Ferenc, Szandai Mátyás, Resch Béla, Bede Péter, Halmos András, Kozma Orsi és Váczi Eszter -, valamint a fesztiválon fellépő vendégművészek - Hamid Drake, Rob Brown, Yuriy Yaremcsuk, Matthew Mitchell, Bartek Oles és Marcin Oles - közreműködésével született mű egyedi és megismételhetetlen, és nem valószínű, hogy valaha is hallani fogjuk máshol. Szóval itt kell lenni.
Péntek este a Széchenyi tér cirkuszi sátrában, a Nemzetközi Cirkusz és Zene Workshop záróelőadásán kiderül, mire mentek egymással az artistaképzősök, a Tűzmadarak csoport, valamint a fesztiválon résztvevő zenészek - ezt Jeanne Mordoj tojásos száma óta mi is kíváncsian várjuk. Előtte laza hangulatba hozhat bennünket Rutkai Bori és a Specko Jedno bárzenekar, kicsit kijózaníthat a tibeti határról érkező Yi népzenészek, vagy a beatbox nélkül, ellenben Paul Rogers bőgőssel kiegészült másik etnojazzista, Borbély Mihály koncertje, utána pedig leszkapsz, mert tizenegytől a Csókolom játszik az Underground klubban. Szeretjük? Persze.
Aki filmekre vágyik, kora délutántól még elcsíphet nemzetközi animációs és kisjátékfilmes válogatásokat egyaránt, megtudhatja, mit evett Farkas Bertalan az űrben (Mennyei falatok), és láthat összeállítást Orosz István rajzfilmjeiből, amit még mi sem láttunk, de ajánljuk mert szép lesz.
Szombaton, a fesztivál zárónapján szintén kora délutántól nézhetünk filmeket. Az animációs blokkban például ismét műsorra kerül nyuszika és káposztájának szerelmi horrora, de akinek ez túl vidám, láthat nyomasztóan szép fél-dokumentumfilmet két, kábítószerrel és a kilátástalan jövővel küzdő fiatal lányról (Holtidő), vagy dokumentum- és táncfilmeket is. Öttől a 70-es és 80-as évek underground zenéiről tart előadást ef. Zámbó István, aki archív videókat is mutogat majd, szóval aki túl későn született a Bizottság-koncertekhez, talán pótolhat valamit az élményből. Az események innentől begyorsulnak: 19.30-tól a Kontroll csoport koncertjén lehet ünnepelni az idén 50 éves Bárdos Deák Ágnest, bár mi inkább megnézzük 20 órától a fesztivál legjobb filmjeit, legalábbis azt, ami belefér egy órába. 21 órától kezdődik ugyanis a cirkusz sátorban a Rotfront koncertje, ami kb. a Krétakör Színész Tánczenekar berlini megfelelője orosz-magyar szövegekkel, és Barbi szerint kihagyhatatlan, ha pedig ő mondja, akkor ezt elhihetik. 23 órától a Rómer Premier termében a már említett, hülye nevük ellenére izgalmasan vicces rajzfilm-jazzt játszó Criminal Elephant zenekar lép fel, az Underground klubban pedig éjféltől ef. Zámbó Öcsi Happy Dead Orkestra zenekarával illusztrálja, amiről délután beszélt, és ezzel egyúttal zárja a fesztivált.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
