Ha a világ hurkákkal díszített orgia lenne

Kétszáz kilós disznó ágaskodik a Nemzeti Színház kisebbik színpadán egy piros Suzuki mellett, amikor sétálunk a helyünkre, mert már el sem válik a kint és a bent. Ez csak addig igaz, amíg piros mellényében ki nem jön a vidéki parasztnak öltözött Gazsó György, a piros ruhájában Molnár Piroska, hárman szájkosárban piros alsónadrágban: jöttek meggyilkolni a disznót, mert a disznótor társadalmi és kulturális esemény.

Dömötör András egyórás orgiával díszített népi drámát csinált, hogy megmutassa, milyen amikor valaki bíró akar lenni és ezért képes anyósa halott testét teknőbe rejteni, hogy utána azt persze ellopják, és jöhessen a bosszú. A bűn és a halál megmutatása végett Remenyik Zsigmond erősen stilizált nyelvvel dolgozott, amire csak rátesz, hogy Gazsó György a többiekkel végig úgy énekel, mintha népdalban tudnánk csak kommunikálni. Mert ilyennek képzeljük el a fura vidéki embert, pálinkázva, disznót ölve és énekelve. Gazsónak persze semmi hangja nincsen, és ez nem is zavaró, az annál inkább, amikor úgy tűnik, elfogy a szusz, és emiatt nem érteni énekbeszédét.

Vannak egészen jó dolgok a Pokoli disznótorban, például az Antal Csaba tervezte színpadon lévő miniparasztház, minikapuval, miniitatóval és minikúttal egyszerre ad népmesei és szürreális jelleget a darabnak, jól lehet mozogni a kis házikóban, a kertben és házban, telitalálat. Fontos díszletelem lehetne a Suzuki is, de azt valamiért nem stilizálták, vagy a Suzuki már önmagában stilizáció? Igazából csak útban van abban a pár jelenetben, amikor használják, jobb lett volna, ha elő sem kerül.

Remenyik Zsigmond nem különösebben jó író, ahogy ez a népi komédiája sem az, ezért lehetne jó alapanyag Dömötör Andrásnak, mert azt csinál vele, amit akar. A baj az, ha ebből a csinálásból nem lesz sokkal több, mert a darab nem fut ki sehova, az öregasszonyt alakító Lázár Kati felszáll az égbe a Suzukival, és ennyi, jöhet a bosszú majd valamikor.

Mivel a színészeknek nagyon teátrálisnak kell lenniük, mindent túl kell játszaniuk az elemelés miatt, ezért úgyis játszanak, persze van, aki ezt jobban teszi, mint a feleséget alakító, amúgy nagyon kevés lehetőséget kapó Molnár Piroska, a komámasszonyt alakító Mészáros Piroska.

Kevésbé sikerült az orgia-jelenetet eltalálni, ami haláltánc a maga tanyasi Mechanikus Narancsos jellegével, a kolbásszal megerőszakolt lány borzalmas sírásával, a gémeskútra felmászó parasztlánnyal, a pálinkát hugyozó, malacfejes alsónadrágú fiúval. Túlzást is túlzásba lehet vinni.

Szóval Dömötör elemel, minél messzebbről tekintünk magunk abszurd képére, annál több lesz az ún. társadalomkritika és a vicc is. Előbbihez nem a legbátrabb darab ez, utóbbihoz meg végképp kevés Remenyik és Márkos Albert, aki remek zenét írt. A zenekar és a színészek együtt nagyon pontosan játszanak együtt, jó nézni, pedig elég nehéz dolguk van.

Piros-fehér-zöld, népdalok, Suzuki: újrafeltáltalták a már feltalált magyar valóságot, csak sajnos kissé közhelyesen.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!