Egy élvhajhász nemes írta a Shakespeare-műveket?

Nagy-Britanniában október végén jelenik meg az a könyv, amelyet a neves Longwood kiadó publikál a Globe színház művészeti igazgatójának előszavával. A szerzők nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy az angol nyelven írt legszebb drámák és költemények szerzője az 1562 körül született és 1616-ban elhunyt Sir Henry Neville volt, a kor ismert társasági figurája, akit azonban nemigen említenek napjaink történeti munkáiban - írja a Times.

Kiderül az igazság?

Brenda James és William Rubinstein irodalomtörténészek Kiderül az igazság: a valódi Shakespeare leleplezése című könyv szerzői szerint Neville kövér, élvhajhász ember volt, akit barátai "Falstaffnak" (Az V. Henrik egyik mellékszereplőjének a neve) becéztek.

James, a Portsmouth-i Egyetem előadója, akkor bukkant Neville nevére, amikor megfejtette, hogy kikhez szólnak a Shakespeare-szonettek. Hét év kutatás után lépett kapcsolatba Rubinsteinnel, a Wales-i Egyetem professzorával, annak a testületnek a tagjával, amelyik azokat az időről időre felbukkanó teóriákat vizsgálja meg, hogy Shakespeare műveit nem is Shakespeare írta.

Meglátásuk szerint Shakespeare-rel ellentétben, akinek nem volt meg a megfelelő kulturális háttere, Neville rendelkezett a vitatott művek megírásához szükséges képzettséggel, bejáratos volt az udvarhoz és sokat utazott.

Gazdag földbirtokos lévén a parlament alsó házának a tagja volt, élete java részét Franciaországban töltötte, mint követ. Anglia egyik jelentős családjához tartozott és kapcsolatban állt számos európai uralkodóházzal, melyeket Shakespeare a műveiben ábrázol.

Életrajzi bizonyítékok

Élete olyan hűen tükrözi Shakespeare műveinek fejlődését, hogy az a szerzők szerint nem lehet puszta véletlen. A történelmi drámákban Neville egyik ősét, Warwick earljét (VI. Henrik című dráma egyik szereplője) annyira részletekbe menően jelenítik meg, hogy arra csak olyan valaki lehetett képes, aki Neville ismereteivel rendelkezett a híres ükapáról.

Előkerült Neville egyik jegyzetfüzete is, amelyet 1602-ben vezetett, amikor két évre a Towerbe csukták. Az ebben szereplő megfigyelések a VIII. Henrikben köszönnek vissza; a jegyzetfüzet a dráma megírása előtt 11 évvel született.

Neville a Virginia Társaság igazgatójaként egy hajótörésről szóló, húszezer szavas beszámolóhoz is hozzáfért, amely James és Rubinstein szerint A vihar alapjául szolgált. Shakespeare nem tudhatott erről a beszámolóról, mert annak nyilvánosságra hozatala rontotta volna a társaság hitelét. Emellett Neville saját levelei mind hangnemüket, mind kifejezéseiket tekintve Shakespeare stílusát idézik.

Világot járt férfi volt

Shakespeare nem forgott magas körökben és nem járt a kontinensen, művei alapján mégis a korabeli udvari élet, a nagypolitika, valamint a francia és az itáliai viszonyok jó ismerőjének vélhetjük. Neville ezzel szemben keresztül-kasul beutazta Európát és olyan helyeken is járt, amelyek a drámák helyszínéül szolgálnak.

1601-1603 közötti fogsága (azért zárták a Towerba, mert belekeveredett egy I. Erzsébet királynő ellen szőtt összeesküvésbe, amiért majdnem az életével fizetett) magyarázattal szolgálna arra, miért fordult azidőtájt Shakespeare a komédiák és történelmi drámák helyett a tragédiák felé. Erre a valódi Shakespeare életrajza nem ad választ.