Lukács
9 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Anziksz Szentendéről

2002.12.20. 10:18
Megjelent egy Szentendréről szóló helyrajzi könyv, mely az 1890-ben született Fischer Jolán önéletrajzi írásait tartalmazza, korabeli képes levelezőlapokkal illusztrálva. A kötetet Szakonyi Károly író és Ráckevei Anna színművésznő mutatták be Szentendrén, a Fő téri könyvesboltban.
Visszaemlékezések, melyek elvisznek bennünket a száz év előtti Szentendrére. Mellettük százéves képes levelezőlapok, rajtuk felismerhetők a történetek helyszínei. A képeken emberek állnak: boltosok, asszonyok, gyerekek. Az ajtókon ott lóg a portéka, jól kivehetők a cégérek, a feliratok. A díszletek ugyanazok, mint ma, csak a szereplők mások.

A történetek Fischer Jolán fiatalságát elevenítik fel. Élénkek, színesek, képszerűek maguk is. A családi emlékezet megőrizte például, hogy valamikor lóvontatású hajó járt a Dunán, és szenzációszámba ment, amikor az első gőzös kikötött a szentendrei stégnél. A HÉV sem volt mindig elektromos meghajtású, kezdetben gőzmozdony, népszerű nevén a "kávédaráló" húzta, és ha a fővárosba menet véletlenül a kelleténél kicsit tovább tartott a készülődés, csak odaszóltak telefonon a mozdonyvezetőnek, hogy ne indítson, mert anyuka még nem készült el a toalettjével... A hírekről nem a tévéből, újságból értesültek az emberek, a főtéren a kisbíró dobolta ki a tudnivalókat. 1905-ben összesen négy telefonelőfizető volt Szentendrén, Fischeréké az 1-es kapcsolási szám.

Mindenki tudja, hogy a múlt, az előttünk járó generációk sorsa befolyásolja az életünket. Ugyanígy a házak, a bútorok, a tárgyak is hordozzák a múltat, valahogy "magukba szívják" és "kisugározzák" a történéseket, hangulatokat. Valószínűleg ezért érdekesek a nagyanyák történetei, ezért olyan meghittek - vagy ridegek - a régi komódok.

Fischer Jolán történetei idilliek, akár a képeslapok. Lehet, hogy egy kicsit idealizáltak is. Talán a lassabb életritmus, talán a kisvárosi miliő tette, talán csak a szerző optimista világlátása? Mindenesetre innen (a mából) nézve úgy tűnik, hogy a "boldog békeidőben", a világnak abban a kicsi szegletében, amit Szentendrének hívtak - s ami egy soknemzetiségű birodalom része volt - az emberek közötti viszonyok rendben voltak. Mert például Fischer Jolán nagyapjának temetésén - aki egyszerű, ám köztiszteletben álló zsidó fűszeresként halt meg kilencven-egynéhány éves korában - a rabbival egy sorban vonult a római katolikus pap, a református lelkész és a görögkeleti pópa, s a nagytemplom lélekharangját is meghúzták.

Aztán, tudjuk, Magyarország kikerült a védőburokból, s idegen, ellenséges nagyhatalmak között ide-oda sodródott. Felfordult a világ Szentendrén is. Fischer Jolán jegyese, Szelvényi Imre elesett az első világháborúban. Későbbi férje emigrált, apja öngyilkos lett. Neki és családjának sikerült ugyan elrejtőznie a zsidóüldözés elől, ám amikor több hónapi éhezés, bujkálás után végre eljött a várva várt "felszabadulás", egyetlen fiuk orosz fogságba esett, ahonnan soha nem tért vissza. A családi szőlőbirtokot államosították, felszámolták - s ezzel az idill végleg szertefoszlott.

A könyv játék az idővel. Kicsit hasonlít egy mesekönyvhöz, bár az események valóban megtörténtek, és tényleg itt, ezek között a falak között. Mégis, mintha egy kaleidoszkóp színes, véletlenszerűen változó alakzatait nézegetnénk. Mintha kulcslyukon át lesnénk a múltba, furcsa, esetleges képkivágásban villannak fel előttünk az események. A helyszín alig változott, csak az emberek lettek mások_

Fischer Jolán írásait Máté György gondozta és látta el jegyzetekkel, a képeslapokat Ürmös Lóránt gyűjtötte és magyarázza.