Kaland, játék, ötvenhat

2006.10.23. 18:42

A Cigánylabirintus bebizonyította, hogy a lapozgatós könyv műfaja még nem teljesen halott. Az a változat, amiben orkokat kell legyakni alabárddal, hát az elfáradt mostanra, meg az ork jobban gyakható számítógépen. Új szereplőkkel és más környezetben viszont még friss lehet a szerepjáték hatása: az, hogy egyes szám egyes személyben, interaktívan mutat be egy világot.

Kardos Péter és Nyári Gábor a cigánykodás után most 1956-ra alkalmazták a receptet. A Szabad nép című szerepjátékkönyvben egy jóravaló proligyerek bőrében navigálhatjuk végig a sajnálatos eseményeket. A lehetőségek bőségesek: meg lehet úszni csendben és mindig hazamenve, amikor melegedik a helyzet, vagy lehet lőni magunknak ruszkit és ávóst, hogy aztán a megtorlásból is kivegyük a részünket.

A Szabad Nép elsőre 1956 fiktív mikrotörténelmi nézetének tűnik: a kalandban kisemberek adják egymásnak a szót és a fegyvert. Bár a fülszöveg szerint magát a nagybetűs történelmet változtathatjuk meg, hamar kiderül, hogy a nagybetűs köszöni szépen, halad a maga útján, teljesen függetlenül attól, hogy a mi prolink hazamegy-e a gyárból, vagy marad munkástanácsot alapítani. Megjelenik a hithű kommunista nagybácsi, a rákosista kollégák, a vérszomjas lázadók és az ugyanolyan pribékek, az aggódó nők, a belekeveredett hülyegyerekek. Rendkívül szuggesztív hatásuk van ebben a műfajban az utcai tragédiáknak, börtönjeleneteknek, beszélőknek, az egész forradalomnak és a leverésének. Meg lehet alkudni a rezsimmel, hogy aztán mérnökként csináljunk karriert, és persze halálra is verethetjük magunkat a pufajkásokkal.

A Cigánylabirintussal és a mikrotörténelmi meghittséggel azonban most kicsit szembehelyezkedtek a szerzők, és visszanyúltak a műfaj klasszikusához, A Tűzhegy Varázslójához. Nagy Imre és Kádár itt nemcsak a rádióból szól, hanem akár találkozhat is velük a főhős. Biztos kellett bele valami boss monster. Odáig szerencsére nem jutottak, hogy „levágtad Kádár fejét az ezüstkarddal, Magyarország újra nagy és szabad, kalandod itt véget ér.”

A könyv nem helyettesíthetné a rendes történelemtanítást, de sajnos jó eséllyel kénytelen lesz, mert a gyerek az órán nem figyel, hagyományosan egymás alá írt soroktól rosszul van, könyvtárba nem megy. Ez meg elfér azok közt, amit még elolvas. Rendes történelemtanítás pedig, különösen 56-ről, egy darabig még úgysem lesz.

Kardos Péter-Nyári Gábor: Szabad nép
Jonathan Miller Kiadó, 2006
1980 Ft