Saját kezűleg ölte meg fiát
IV. Iván, aki 1553 és 1584 között uralkodott, háromévesen lett moszkvai nagyherceg, majd 17 éves korától elsőként viselte a minden oroszok cárja címet. Korszerűsítette az orosz államszervezetet, a hadsereget, törvénykönyvet adott ki, rendet tett az egyházi vitákban. Kelet felé terjesztette ki az orosz birodalmat a Kazányi Kánság, majd az Asztrahányi Kánság meghódításával.
Fokozatosan építette ki abszolút hatalmát, amellyel először csak visszaszorította a nagyhatalmú arisztokrácia, a bojárok befolyását, majd - valódi és vélt árulásokra hivatkozva - 1570-71-ben tömegesen végeztette ki őket. Fokozódó paranoiája odáig fajult, hogy saját kezűleg megölte idősebbik fiát, végül elborult elmével halt meg.
Eizenstein celluloidra álmodta
Rettegett Iván kultusza a Szovjetunióban Sztálin idején erősödött meg. Szergej Prokofjev operát írt, Szergej Eizenstein, monumentális filmet készített a cárról, amelyben az erős kezű uralkodó - Nyikolaj Cserkaszov klasszikus alakításában - az egyszerű népre támaszkodik a velejükig gonosz bojárokkal szemben. (Mindezt néhány évvel a pártban, a hadseregben végrehajtott véres tisztogatások után vitték filmvászonra).
A film második részét azonban csak Sztálin halála után mutathatták be, mivel a generalisszimusz, aki kimondatlanul is a cár "reinkarnációjának" tekintette magát, nem tudott azonosulni a lelki válságba jutó uralkodó ábrázolásával.