Aki jó lesz, kettőt kap

Lapátoljuk a progressziót

Az elöljáróbanokról le kellene szoknom, de mint már a múltkor is leszögeztem magamnak, mindenről le kellene szoknom, amire eddig rászoktam, még arról is, hogy ismert zenei szakíró vagyok, amire nem is én. Azért, hogy a szupergyárnak jó legyen, és hogy róla most szó legyen (rég rímeltem ilyen jót).

A most következő kifinomult műelemzésre tekintettel már most kijelenteném, hogy a legújabb Tudósok albumot mindenkinek meg kell vennie, különben pogácsára lépek. Azért kell mindenkinek megvennie, mert heti egy full volumén lejátszott Szupergyár jót tesz, különös tekintettel az előző bekezdésben taglalt problémára.

Mindez azért van, mert a Tudósok a legjobb - mondjuk nem úgy, ahogy a többi zene a legjobb, hanem úgy, hogy ha nem hallottad még, akkor voltaképpen igazából nem lehet egyéb támaszok alapján elképzelni, vagy elképzeltetni (és attól nehéz most ezt írni, sírjanak nyugodtan). Bár bebaszással megközelíthető, igazából ez abból is egy olyan mintha Koti doktor is mellettünk ülne, és olyanokat mondana, hogy "csontváz" meg "delfin".

A kedves gyárlátogatók - DrMáriás, Kovács Benedek, Endrei Dávid, Bartha Krisztián, Rátgéber László (igen, tudják), Dezső Tóni, Rozsonits Tamás - hazamentek, de itt felejtették a hanghordozót, amelyet meghallgatunk, miközben lapátoljuk a progressziót. Továbbá: "nekem elég a kiszabott idő".