AudioVizuálisFuturistaTechnoShow

2001.04.11. 19:08
Április 5-6-7-én különleges színházi produkciót, Vajdai Vilmos mintegy másfélórás techno-varietéjét láthattuk a Trafóban.
Az előzmények: 1995. márciusban, a lágymányosi MU színház adott otthont a Dezoxidációnak, a (Bernáth/Y Sándor fémjelezte) Masturbina hasonló szellemiségű és tematikájú produkciójának. Mintegy két tucat ember volt rá kíváncsi...

A jelen: az AudioVizuálisFuturistaTechnoShow három előadása telt ház előtt ment. Elégedett tenyérdörzsölésre még sincs okunk. Mert hihetnénk ugyan, hogy végre beérett a technokultúra, hogy végre nem húsz rajongót mozgat meg egy ilyen rendezvény, hogy végre itt az összművészetiség, csakhogy az utóbbi évek és a ma világ-elektronikus zenéjének históriája a popularizálódás mellett, az azzal együtt járó amortizálódásról, gagyi-dömpingről szól. Hiába a zseniális újítók, hiába egy-egy tiszavirág-életű (forradalminak induló, aztán kommerszbe tokosodó) stílus, tovatűnt a hajdani varázs. Szétesett, amit egésznek hittünk. A szálak csak rövid időre futottak össze, hogy aztán végérvényesen szerteágazzanak. Immáron más, ki tudja, honnan fúvó szelekre várunk.

A varieté, a mából nézve: megkésett, de rendkívül látványos kísérlet, egy nosztalgikus jelen.

FSOL - Lifeforms
Innen kellene folytatni
A varieté, historikusan szemlélve: az elektronikus tánczenékhez kapcsolódó szubkultúrák gazdag tárháza, techno-történelem. Vajdai Vilmos muzsikát, mozgást, vizualitást egységbe forrasztó képességét korábban is megcsodálhattuk, például a mostoha sorsú orosz feltaláló, Theremin életét bemutató darabban, melyet Najmányi László rendezett. Most se hibázott: dinamikus táncok, gyorsan pergő képek, intelligens "dalok" - eklektikájukban is - harmonikus egésszé állnak össze. Jellegzetes motívumokat sorakoztatott egymás mellé: az indiánok ősi, tamtam-alapú rítusait, kungfu-szimulációt, robotmozgásokat, számítógépalkatrész-tornyokat, parti-fényeket, tudattágító képözönt, live-actet (Bernáth/Y & Son), fergeteges scratch-versenyt (Bootsie versus DJ Quick), és - slusszpoénként - népitáncot drum & bass-re. Egy dance-stílus se maradt ki: hip hop és techno, acid-bugyborékok és absztrakt belassulás, ambient "harangok" és etnóból merítő dub, szállós és zúzós dob-basszus, mind, mind felcsendült. Nekem mégis a Future Sound of London kompozíciója, a Lifeforms, és az azt illusztráló videók tetszettek leginkább.

A Lifeforms 1994-es. Talán oda kellene visszatérnünk, és onnan folytatni az egész technokultúrát.