Für Elit

2004.07.20. 16:20
Érdemtelenül kevesen látogatják az első budapesti Tér-Film-Zene Fesztivált a Kossuth téren, pedig a szolgáltatások nívósak és a helyszín, különösen este, nagyon hangulatos. Egyelőre a szemfüles, kulturált nagyszülők és a magukra adó családok dominálnak a gyér közönségben, később remélhetőleg tömegek gyűlnek majd össze a kivetítők előtti ezernégyszáz széken.
"Bárcsak minden este jöhetnék!" - sóhajt az ünneplőbe öltözött, színházi retikült szorongató idős hölgy, aki fehér inges férjével érkezett a Kossuth térre Budaörsről. "Kettes villamos, negyvenhetes villamos, negyvenes busz" - sorolja lemondóan. "Tudja mi maga? Hippi!" - szól közbe Latabár Kálmán a harminc négyzetméteres kivetítőről. A tér széltében-hosszában székek, napernyők, rajtuk és alattuk újságot olvasgató nagymamák, a Parlament körüli felhajtásnak örvendő külföldi turisták, fiatalok, hallgatag középkorú párok.

A tér lassan besötétedik, a képernyőn egyre jobban érvényesül az amatőr szemmel is mulatságos kubai balettelőadás, csirkejelmezes balerinák és nőimitátorok táncolnak a naplemente és az Országház együttes háttere előtt. Estére gyűl a nép, csaknem sokan vannak már, mégis úgy érezni, érdemtelenül kevesen látogatják az augusztus elsejéig tartó első budapesti Tér-Film-Zene Fesztivált.

Videomátrix

A július 16-án indult rendezvénysorozat mindennap más műsorral, de azonos programstruktúrával jelentkezik. A két kivetítőn (azaz videomátrix táblán) délután egytől fél háromig gyerekfilmeket és régi rajzfilmeket mutatnak be, utána klasszikusfilm-blokk következik, fél öttől hétig egy-egy színdarab tévéfelvételét láthatja az egyelőre kis számú közönség, a programot mindennap komolyzenei filmek zárják. Mindezt természetesen ingyen és a közszolgálatiság jegyében.

Programok kedden
Gyerekprogram: 13.00--14.30 Magyar népmesék: A macskacicó, Leo és Fred: Tragédia, Keménykalap és krumpliorr: Éljen Bagaméri Elemér, Vizipók-csodapók: Miért ugrál a vízibolha?, Magyar népmesék: A kis dió.
Klasszikus magyar filmek: 14.45--16.00 Budai cukrászda, rendező: Gaál Gyula
Színházi vetítés: 16.30--19.00 Füst Milán: Máli néni, rendező: Verebes István
Komolyzenei filmek: 19.30--22.00 Mahler: I. szimfónia, Mozart: C-dúr zongoraverseny, Mahler: IV. szimfónia.
A tér peremén felépített faházakban minőségi borokat mérnek, 130 forintért decijét, ételfronton a Kárpátia étterem kirendeltsége tevékenykedik, csábító menüvel, de kevésbé vonzó árakkal. Kivonult a térre a Rózsavölgyi zenebolt és a Park kiadó is, de a szervezők szándékosan távol tartják a gagyiárusokat és száműzték a reklámokat is, pedig lenne rá elég felület, elég csak a két óriás LED-táblára nézni.

"Két problémánk van: az eső és a nap" - mondja Zentai István rendező, a Visualpower Kft. nevű audio- és vizuáltechnikai cég vezetője. "Mikor meglepett a rossz idő, esőkabátot osztogattunk, keddtől pedig szalmakalapokat és baseballsapkákat árulunk." Az ezernégyszáz darab, saját pénzen vásárolt szék fölé bajos lenne bármilyen árnyékoló szerkezetet felhúzni, még ha ez napközben indokolt is, mert egyszerűen nem látszana tőle a kivetítő.

Hello, kedves magyar sógor!

Nem küzd az elemek problémájával a most is zajló, kéthónapos Bécsi Operafilm Fesztivál, amelynek ötletét importálták vagy inkább adaptálták a magyar viszonyokhoz. Ott ugyanis projektorral vetítenek, tehát a filmek csak este láthatók, míg a magyar változat nappali fényben is érvényesülő videomátrix táblákkal dolgozik.

A bécsi szervezők vetették fel 2002-ben, hogy jó lenne nagy sikerrel működő ötletüket valamelyik kelet-európai nagyvárosban is kamatoztatni. Budapest mellett akkor még Prága, Pozsony és Zágráb is felmerült. "Úgy gondoltuk, akkor már legyen Budapest, és a bécsiekkel végigjártunk vagy negyven lehetséges helyszínt" - meséli Zentai. A negyvenből végül kettő, a Kossuth tér és a Hősök tere maradt, mert az eredeti koncepció szerint a fesztivált nemzeti identitást kifejező környezetben kell elhelyezni (Bécsben a Városháza előtt sorakoznak a székek). "Éppen azt a két helyet választották, ahová a legreménytelenebb engedélyt szerezni."

Másfél év "jó értelemben vett lobbizás" kellett hozzá, hogy a rendezvény ötlete megvalósuljon. Az engedélykiadásra jogosult Fővárosi Önkormányzat mellett a parlamenti erőket is meg kellett puhítani, végül Zentai négy párt képviselőinek és számos civilnek is megkapta a támogatását. A Főváros harmadszori nekifutásra adta meg az engedélyt, amiről csak június közepén érkezett végzés, így a kéthetes rendezvényt és promócióját egy hónap alatt kellett megszervezni.

Jövőre többen jönnek

"Elégedett vagyok a látogatottsággal" - mondja Zentai István, aki számít rá, az idei fesztivál színvonalát látva jövőre többen felsorakoznak majd a rendezvény mögé. A Tér-Film-Zene fesztivál hangsúlyozottan magyar, "de nem magyarkodó" kultúrát szeretne terjeszteni, amely távol áll a mostanában minden forrásból ömlő, profitorientált mainstreamtől.

A téren hétfőn este az elegáns idős házaspárok és családok mellett mindenesetre azok is képviseltetik magukat, akik szemre inkább az úgynevezett alacsony kultúrára fogékonyak. Mindenki, akit megszólítok, első alkalommal jár a fesztiválon, és többen csak véletlenül vetődtek ide. A megkérdezettek nagy többsége élvezi a Kubai Nemzeti Balett előadását, de többen hiányolják az aktuális programok kiírását, míg egy középkorú férfi a hangminőségre panaszkodik. (Zentai elmondta, szándékosan úgy tervezték a hangot, hogy a vendéglátó helyek napernyős asztalainál kevésbé érvényesüljön, az igazi élményt a LED-táblák előtt ülve lehet átélni.)

A bemutatott programokat különböző filmes műhelyek bocsátották a szervezők rendelkezésére; ki ingyen, ki pénzért. Ezen a területen a műsor szerkesztőjének, Bányai Gábornak a bőség zavarával kellett megküzdenie, hiszen rendelkezésére álltak többek közt a Duna Televízió, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Budapest Film, a Kecskemét Film és a Noé Bárkája produkciói is.

Lassan eljön a tíz óra, eloszlik az ínycsiklandó grillillat, az In-Kal kifejezetten kulturális célra válogatott őrei is egyre líraibb tekintettel pásztázzák a terepet. Augusztus elsejére biztosan még inkább kikupálódnak.