A Szépművészeti tudja, mi kell a nőknek

2006.06.02. 17:30
A mindössze tíz képet bemutató kamarakiállításnak már a megnyitóján egymást taposták a látogatók. Ennyire szeretik az emberek a reneszánsz mestereket? Hogyan lesz poros múzeumból menő hely?
Tiziano az egyik legnagyobb reneszánsz festő, de hát ezt már rég tudjuk, úgyhogy a Szépművészeti legérdekesebb munkája nem a Firenzéből érkezett olajkép. Bár a Szürke szemű férfi képmása című alkotás először látható MagyarországonSZÖVEG, az igazán új nem a köré rendezett kiállítás, hanem annak kommunikációja.

A Szépművészeti ugyanis az ország egyik poros múzeumából néhány év alatt olyan korszerűen kommunikáló kulturális intézménnyé vált, mintha egy energiaital-gyártótól csábították volna át a PR-osokat.


Kattintson
A Szépművészeti helyzete persze nem rossz, hiszen már befutott nevekkel dolgozik, nem kell albán videóművészek neveit betuszkolnia a köztudatba, gyűjteményében pedig megtalálható néhány munka a legtöbb nagy mestertől. Nincs viszont új épülete, sem trendi témákat feszegető művészei. A jó koncepciónak köszönhetően viszont sokadszorra adja el nekünk azokat a képeit, amik amúgy évtizedek óta megtekinthetőek a gyűjteményben. És ennek minden kiállításlátogató csak örülhet.

Da Vinci helyett

A Szépművészeti kiállítási koncepciójának alapja a reciklálás. A raktáron megtalálható munkákat állítják ki, igaz, nem Válogatás állandó gyűjteményünkből címmel. A tematikusan felépített kiállításukhoz behoznak néhány (ezúttal ráadásul csak egy) sztár státuszú képet valamelyik nagynevű külföldi múzeumból, majd az egészet ennek neve alatt futtatják.


Katt
A kiállítást pedig erős és a bulvárlapok által is értelmezhető üzenetekkel marketingelik: "A legértékesebb egyedi műtárgy, amely valaha Magyarországra érkezett." "A kép biztosítási értéke több mint 13 milliárd forint." "A Szürke szemű férfi képmása nem csupán egy magas színvonalú példája a portréművészet tizianói fordulatának, hanem talán a legnagyszerűbb mindazon képmások között, melyeket a mester népszerűsége csúcsán, az 1540-es, 1550-es évek során festett. Ebben az időszakban Európa legnagyobb világi és egyházi hatalmasságai (a pápától a német-római császárig) szinte versengtek azért, hogy Tiziano megfesse arcképüket."

Sőt, a kép valójában egy nagy rejtély, "semmit sem tudunk az ábrázolt kilétéről. Az elmúlt század során kutatók számos javaslatot tettek a rejtély megoldására, ..., de azt a titkot, ami körüllengi a szürke szemű férfi személyét, senkinek sem sikerült még megfejteni."

Éppen csak a Da Vinci-kódról nincs szó. A kurátor annyit említ meg, Tiziano olyan magnetikus erővel festette meg modelljét, hogy a múzeum hölgydolgozói nagy számban tolongtak a kicsomagolásnál.

Ezzel a hanggal egyébként nincs baj, a múzeum 100 éves fennállását ünneplő kiállítás sorozat mostani fordulójában ugyanis a sztár mellett olyan festők munkái láthatóak mellesleg, mint Dürer, Sebastiano del Piombo, Veronese, vagy Tintoretto.

És amúgy a kép körül valóban tolongtak a nők.