Az alapelemek: a Throb (a Bika kapujához), a The New Old School Leaders of Wah Wah, Mira Calix (a Kőbányához), a Tosca, Roni Size számok és az Ómagyar Mária Siralom (a Királyi trónhoz), Szívhang felvételek harminchármas fordulatszámon (a Karhoz), valamint a Voices of Matsalu csendülnek fel, mindig az adott térkompozícióba olvadó, organikus mixként.
A tér szentély, újmodern katedrális, napjaink emblematikus alakjaival, jelképeivel: klónbabákkal, velencei karnevál-álarcba bújtatott robottal - a művészek az ikonokat kiforgatják eredeti jelentésükből, s valamennyit absztrakt töredékekként formálják újra. Bronz, agyag, műgyanta az alapanyagok - akár klasszikus szobrok matériái lehetnének.
A videók szintén: éteri muzsika, meztelen gitáros férfi_ És máris visszaköszön a tér egészére jellemző kettősség. "Keveredik egy letűnt világ és egy eltökélten modern gondolkodás" - írja Zimmermann Istvánról és Giovanna Amorosorol a (műveiknek állandó otthont adó) párizsi galéria tulajdonosa, Dominique Brun Léglise. "A különböző korok ütközése csendes hullámként verődik vissza, és megérinti szívünket."
Fehérség, üresség, csend, sorozatgyerekek, karneváli automata - Mira Calix és az Ómagyar Mária Siralom_ (A robot Giuseppe Contini alkotása.) Manierista klasszicizmus, eklektikus újmodern.
Zimmermann István, Giovanna Amoroso, Giuseppe Contini és Palotai Zsolt kiállítása a Millenáris Fogadóban
Nyitva április 25-ig.