Halottkémek után Csodaszarvas

2005.12.02. 14:25
Új zenekarral tér vissza Grandpierre Attila csillagász, az egykori Vágtázó Halottkémek énekese, aki Bartók Béla és a VHK munkássága előtt szeretne tisztelegni az új projekttel. A zenekar neve a folytatandó hagyományoknak megfelelően Vágtázó Csodaszarvas.

Szombaton a Petőfi Csarnokban ugrasztja ki a világösztönt új zenekarával Grandpierre Attila, az egykori Vágtázó Halottkémek énekese, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. A Tiszta forrás című előadáson a bemutatkozó anyag szerint "a magyarság és az emberiség történelem előtti, eddig szinte teljesen ismeretlen zenéiből és ezekkel szerves egységben született saját zenékből összeállított" anyag lesz hallható. "A koncert tiszteletet és új életet ad Bartók Béla népzenefelfogásának, a lovas népek zenei magaskultúrájának és az ezt továbbvivő első Vágtázó zenekar, a Vágtázó Halottkémek munkásságának" - írják.

"Az Európa és Ázsia lovas népeinek fergeteges, ősi tánczenéjére kiterjedő több évtizedes kutatómunka eredményeinek, éltető erejének, és ez ebből a forrásból születő saját és VHK-zenéknek bemutatása" este nyolckor kezdődik. Úgy alakult, hogy a premieren végül nem lesznek táncosok, mondta Grandpierre Attila, de a későbbiekben Fitos Dezső és a Magor Táncegyüttes is szerves része lehet az előadásnak.

Vágtázó Csodaszarvas

Grandpierre Attila előzetesen elárulta, hogy a VHK-számok közül például a Hunok csatája és a Halló, Mindenség került be a műsorba, de természetesen átdolgozva, új interpretálásban. A zenekarban Grandpierre énekel, Bese Botond kecskedudán, Balogh Kálmán cimbalmon játszik, Benke Félix és Geröly Tamás dobol, a Grencsó Kollektívában is játszó Benkő Róbert bőgőzik, Bolya Mátyás és Róka Szabolcs játszik kobzon, Molnár Krisztina hegedül, a fúvós hangszereken pedig Szokolay Dongó Balázs játszik.

Csodálatos egybeesések

Arról, hogy a lovas népek zenéje miért olyan fontos Grandpierre-nek, így ír, a tőle megszokott áradó stílusban: "Az a lovas nép, amely évezredeken át a Természettel egybeforrva a ló hátán töltötte napjait, a ringató és vérforraló ritmussal, a szédítő sebességgel az örömteli végtelenbe röpítő ló hátán, mai fül számára szokatlanul gazdag zenekultúrával bír, különösen a gyalogos, vagy az ülő népek megrendelésre kiizzadt zenéjéhez képest."

"Az emberiség első lovas népe zenéjének nyomaira" Grandpierre-nek "csodával határos egybeesések rendkívüli sorozata révén" sikerült rábukkannia. "Egy ma már teljesen szokatlan, varázslatos, életteli kultúrába pillanthatunk be, amely egyszer csak megelevenedik előttünk és bennünk, és átéljük, hogy mindig is élt bennünk, ezredév óta lappangva, de ott élt mindannyiunk minden sejtjében, lappangva, várt, csodára várt, arra, hogy feléledhessen. És eljött az idő!" - írja kozmikus lelkesedéssel az énekes-csillagász.