Lehúzhatjuk a vécékiállítást

Két fontos vécétradíció működik: a vécén hosszasan ücsörgő, és a rövid idő alatt végző. Ennek pszichológiáját sajnos nem ismerjük, de nálunk több generáció óta csak olvasó szobának hívják a helyet, úgyhogy igazi célközönsége vagyunk a kiállításnak.

Mobil vécécsésze szentbeszédekre

Az első teremben a vécétörténeti részben négy darab csészét láthattunk, így kezdeti lelkesedésünk hamar odaveszett. Itt a kezdetektől a ma dizájnolt űrklotyójáig mutatják meg öt lépésben a vécétörténelmet, ami ugye alapjában nem változott: leülés, ürítés, eltakarítás. Persze a technika és a külső változott, a legutolsó, japánok által tervezett vécét már úgy tervezték, hogy egy kis lakásban, az ágy mellett is elállhasson. Vízöblítés nélküli, fűtött ülőkés, előre programozható zenével, belső szagelszívással, külső illatosítással és elektronikusan emelhető fedéllel. Ez a jövő, meg az akváriumos és iPodos vécé mellette, amibe még minigolfozásra is találtak lehetőséget.

A Water Closetot (WC) I. Erzsébet királyné keresztfia, Sir John Harrington találta ki 1589-ben, ami akkor még 10-12 literes tartállyal működött. Később, 1775-ben forradalmasította a koncepciót Alexander Cummings londoni órásmester, aki a vécében használatos S-alakú szifont kitalálta. Ők voltak a történelem nagyjai, nélkülük még mindig elásnánk.

De az igazán nagy kedvencünk a 17. században élő Louis Bourdaloue francia katolikus szerzetes volt, akinek szentbeszédei telházzal mentek mindig, ezért 4-5 órával a kezdés előtt meg kellett érkezniük a hívőknek. És hát nem volt ajánlatos felállni a már elfoglalt helyről, viszont néha pisilni kellett. Ezért helyes kis csészéket kezdtek el gyártani, a "női combok ergonómiáját tökéletesen követő utazó edénykét", amibe elvégezhették dolgaikat. Később ezt maguk mellett tartották a beszéd alatt.

A történeti rész legprofibb szerkezete az akváriumos és iPoddal ellátott wc. Tényleg jól néz ki, és az átlátszó víztartályban lubickoló halakat se lehet lehúzni rajta, mert két tartállyal rendelkezik: egy a halaknak, másik a víznek.

Lomtalanításkor vicces

És mivel Marcel Duchamp egyszer kiállított egy piszoárt, azóta még művészetként is kezelhetjük, szerveztek is egy gyors tárlatot ennek apropóján: a művészet és a wc. Egészen visszafogott és ötlettelen darabokat látni itt, alapvetően a wc-kagyló feldíszítésében látták a művészi akciót. Ilyet lomtalanításkor mi is csináltunk gyerekkorunkban, az vicces volt.

Az egyikben hatalmas virágok, a másikban egy nyelvét nyújtogató figura (Doradics Árpád: Nyelvfoglaló) található, de van, amit arany vagy ezüstszínűre festenek. A legjobbnak ezek közül a három piszoár felett figyelő ironikus női tekinteteket (mindhárom a kicsi pénisz problémájára mutat rá) ábrázoló darabot találtuk, ráadásul kis focikapura és labdára lehetett vizelni. Azért betettek egy igazi budit és egy toitoit is, ez utóbbiról már mindent elmondtunk és megmutattunk a Szigeten.

A Zewa több raklapnyi vécépapírral kedveskedett az alkotóknak, akik képeket és ruhákat készítettek belőle. Miért gondolja valaki, hogy egy gondolkodót rajzolni egy vécére, az eredeti (címe: No csobb)? A Novus fényképiskola diákjai meg lefényképeztek néhány legendás budapesti vécét, például a Kultijét, sőt egyikük az élet metaforáját sűrítette bele négy, vécében készült fotóra: evés, szopás, halál, hányás.

A vécé még mindig olyan tabu lenne, amelyet nem vagyunk képesek izgalmasan megközelíteni? Az biztos, hogy amennyire érdekesnek tűnik, annyira unalmas és mindenféle humort mellőző a kiállítás, ami valójában egyedül a Zewa marketingjének tett jót, a kultúrának és az érdeklődőknek nem.

WC történeti kiállítás a Millenáris Parkban (Teátrum, Hajó terem), 2007. szeptember 26. - október 21.