Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Wifi-kamerával indulunk a kulturális olimpián

2008.04.04. 08:40
A legutóbbi építészeti biennálén befalazott macskákat kiállító Somlai-Fischer Szabolcs új munkáját meghívták a pekingi olimpia kulturális rendezvényére.

Egy magyar alkotó munkája is szerepel a pekingi olimpiát kísérő képzőművészeti esemény kiállításán. Somlai-Fischer Szabolcs wifi-kamerája azt mutatja meg, milyennek látnánk a világot, ha szemünkkel, vagy egy másik, nem létező szervünkkel képesek lennénk ezen hullámok érzékelésére.

Hogy ez a szerv hol helyezkedne el, nem világos, véleményünk szerint senki fején nem mutatna jól néhány plusz receptor. Ezért külön jó, hogy a magyar alkotó, akinek befalazott macskái a legutóbbi építészeti biennálén is megjelentek, egy brit-pakisztáni és egy svéd technoművésszel közösen kidolgozta projektjét.

A világ a 2,4 GHz-es hullámok tükrében

A pekingi Kínai Nemzeti Múzeumban június 10-től kiállított rendszer a látás mechanizmusán alapul. A hagyományos látásnál leginkább nem a fényt magát érzékeljük, hanem azokat a tárgyakat, amik a fényt valamilyen mértékben visszaverik. Az üveg például azért látható kevésbé, mert a fény jórészt áthalad rajta. A három, a technika és a művészet közti térben tevékenykedő alkotó a wifi-hullámokat kezelte úgy, mintha a fényről lenne szó. Ahogy egyes dolgok visszaverik, mások átengedik ezeket a hullámokat, kirajzolódik környezetünk láthatatlan wifi-képe. Ezt pontszerűen érzékelhetjük, ha egy laptoppal járkálunk a besugárzott térben. Somlai-Fischer, Usman Haquem és Bengt Sjölén célja az volt, hogy vizuálisan is megjelenítse, milyen a világ a 2,4 GHz-es hullámok tükrében.

Az alkotók a szemünkkel ismert valóság teljesen új reprezentációját remélték a kísérlettől, amelyet még a kísérlet előtt az alábbi ábrán fogalmaztak meg. A wifi-világ azonban még ennél is elrugaszkodottabb képet mutatott. De előbb ismerjük meg a rendszert.

Ilyennek képzelték a wifi-világot

Gomolygó, színes foltokat látok

Somlai-Fischer, ahogy eddigi munkáinál, itt is buheramódszerekkel dolgozott, azaz a high techet ötvözte a trashsel. A kamera egy wifi-vevőből állt, amelynek antennája nem a szokott módon, minden irányból érzékelte a jeleket. Az antennára ugyanis kis motorral forgatott, konzervdobozokból eszkábált csövet erősítettek, amely úgy pásztázza a teret, mintha egy szűk csövön keresztülnézve mi magunk próbálnánk feltérképezni a szobánkat.

Az antenna másik végére kötött számítógép rögzíti, milyen erősségű jel tartozik a tér minden egyes, csövön látott pontjához. Ahogy a konzervdobozcső végigpásztázza a szobát, kirajzolódik a wifi-hálózat, vagy egymást fedő hálózatok képe, amit aztán egy szoftver vizuális jelekké alakít. Minél erősebb a jel, annál intenzívebb lesz az ahhoz a térponthoz rendelt, vetített pont.

A kutatók a különböző forrásokból érkező jeleket különböző színekkel ábrázolták. A végeredmény a várakozásokkal ellentétben végül is nem a szabad szemmel látható valóság szürreális leképezése lett. A néző a gomolygó, színes foltokat látva megnyugodhat, hogy nem volt rossz döntés, hogy nem engedett wifireceptorokat építeni a homlokára.

A játék azonban meggyőzte a Synthetic Times nevű kiállítás kurátorait, akik ötven másik installáció mellé meghívták a wifi-kamerás projektet is Pekingbe. Somlai-Fischer beszámolt nekünk arról, hogy jelenleg a rendszer tökéletesítésén dolgoznak. A több országban bemutatott változat ugyanis egy óra alatt készít egy statikus képet, míg az olimpiai program felvezető rendezvényei közé tartozó kiállításon valós idejű wifi-képet mutatnak be.

"A projekt művészet vagy inkább népszerű tudományos kísérlet?" - tettük fel az ilyenkor szokásos kérdést Somlai-Fischernek, aki szerint a munka nem a tudományos felhasználásra koncentrál, így inkább művészet. Igaz, azóta, hogy a saját szemével látja, hogyan torzulnak a hullámok a térben, könnyebben kezeli a távirányítókat és kapunyitókat.