Hullák, minél előnyösebb szögből

További LIFE cikkek

Minden vágya a háborús tudósítás volt, de Bergen-Belsenben a haláltáborban olyat látott, hogy úgy döntött, nem csinálja tovább. A Life fotósait bemutató sorozatunkban George Rodger.

A teljes egészében fotókra épülő Life magazin értelmezte újra a hírfotó szerepét az újságírásban, így lett a fotótörténelem meghatározó lapja. Különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások jellemezték, az olvasók az első perctől kezdve imádták, négy hónappal az indulás után már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A magazin híres fotósai most az Indexen!

A fotótörténelem meghatározó lapja, különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások – ez a Life magazin. Az első, teljes egészében fotókra épülő hírújság, amely teljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban. A Life magazint egyébként hivatalosan 1883-ban alapították, de 1936-ban egy szerencsés tulajdonosváltást követően vált jelentős lappá.

Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy life-os magazinszerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg.

Végtelen sokáig lehetne sorolni a híres képeket, Robert Capa normandiai partraszállásról készült homályos foltjai, Gordon Parks jellegzetes, aktivista munkái, Henri Huet ábrázolása a vietnami háborúról – ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Sorozatunkban a Life magazin fotósait mutatjuk be az Indexen!

Sosem fejezte be az iskoláit, elment inkább körbehajózni a Földet egy gőzös fedélzetén. Így jutott el Amerikába is, a válság kellős közepén, minden kétkezi munkát elvállalt a megélhetésért, építkezéseken, farmokon és gyárakban is dolgozott, majd amikor visszatért Angliába, fotósként szinte rögtön talált magának állást. Ugyan már 15 éves korától kezdve fotózott magának, mert a hajózás során született írásait szerette volna megfelelően illusztrálni, de fogalma sem volt a stúdiózásról vagy a számára kiutalt fényképezőgép használatáról. A kicsit tapasztaltabb asszisztense próbálta ugyan segíteni, de nem tetszett neki a stúdiózás hangulata, háborús tudósító szeretett volna lenni. Az angliai csatáról készült képei keltették fel a Life magazin figyelmét, ugyan folymatos szerződést nem tudtak ajánlani neki, és együttműködésük kizárólag a háborúra korlátozódott : az első négyhetes megbízása mégis rögtön két évre húzódott, ami alatt 61 országba jutott el.

Rodger a Life képviseletében jutott el a bergen-belseni haláltáborba, amelynek hatására egy életre felhagyott a háborús fotózással. Otthagyta a Life-ot is, megalapította inkább a Magnum fotóügynökséget, és elment Afrikába. Élete hátralévő részében inkább szép dolgokat fotózott, főleg a National Geographicnak.

Az angol Rodger előbb tengerészként járta be az egész világot, sőt, Amerikában is szerencsét próbált, ám amikor kitört a második világháború, minden vágya az volt, hogy a frontvonalakról tudósítson. Az angliai csatáról készült képeire figyelt fel a Life szerkesztősége, és invitálták meg a csapatba, és utazta be a világot ismét. A fotón egy amerikai katona lapít fegyverrel a kezében, 1943-ban. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

A Life háborús tudósítójaként rengeteg országba utazott, nem csak Európába, ott volt Szíriában, Burmában, többször ki is tüntették a bátorsága miatt. Tudósított az afrikai frontról, a háború vége felé ott volt Franciaország, Belgium és Hollandia felszabadításakor is. A Life magazinos időszakában főleg olyan hadi képeket készített mint ez, a fotón a kiskatonákat csuklóztatnak 1943-ban. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Második világháborús amerikai csapatok partra szállnak az olasz Salerno városában 1943 szeptemberében. Rodger itt ismerkedett meg egy számára nagyon fontos emberrel: Robert Capával. A híres Magnum fotóügynökséget általában Henri-Cartier Bressonnal, Robert Capával és David Seymourral azonosítják, pedig George Rodger is az alapítók között volt. A Magnumot éppen azért hozták létre, hogy a függetlenségüket deklarálják, emberként, fotósként, riporterként és alkotóművészként, és hangsúlyozzák, hogy nem csak az a fontos, ami a képen van, hanem az is, ahogyan azt fényképezik. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Rodger sokáig két fényképezőgépet használt egyszerre: egy gyors Leicával és jobb felbontásban dolgozó Rolleiflexszel, mikor mire volt éppen szükség. Ezen a képen a munícióval felszerelt ejtőernyősöket szép sormintában dobják ki egy repülőgépből, a belgák az előre megbeszélt helyen várakoztak a szállítmányra. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Nem volt klasszikus értelemben vett háborús fotós abból a szempontból, hogy csupán az hajtsa, hogy az emberi szenvedést hírül adja. Éppen ezért utólag visszatekintve nem is érezte jól magát a Life magazinnál, a konkrét tudósítás helyett jobban érdekelte, hogy egy lépést tegyen hátra, és a képet egészében szemlélje. Katonák nézik a kőtörmelékkel borított Caen városát az 1944-es felszabadítása során. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

A német bombázásokban megsebesült angol nőt szállítanak a fejük fölé emelt hordágyon. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

A belga nők egy katonai dzsip tetején ünneplik, hogy angol csapatok felszabadították Belgiumot a német megszállás alól. Ez már a későbbi természetfotós Rodger szeme: képeire mindig is jellemző volt a határozottság és közvetlenség, természetesnek és könnyednek tűnik a munkája, miközben komponált azért rendesen fotózás közben. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

A belga ellenállás egyik tagja Adolf Hitler széttépett képét tartja egy német katona holtteste felett - Brüsszel felszabadítása 1944-ben áldozatokkal is járt. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Rodger nem volt éppen mintagyerek, egyszer balhéból egy tűzijátékot rejtett el egy színpad alatt, amelyen David Lloyd George államfő adott át valami díjat. A szerkezet ugyan nem robbant fel, de később az esetet merényletként tálalták, úgyhogy az apja inkább kivette az iskolából. Ezt a sztorit biztosan nem mesélte el Winston Churchill brit miniszterelnöknek, miközben egy kétéltű járművel kelt át a Rajnán. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

"George Rodger képei a kollektív történelmi emlékezetünk részét alkotják" - írta róla Henri Cartier-Bresson 1994-ben. "A felfedezők és a kalandorok régi hagyományát folytatta egész életében, a munkássága minden időkben érvényes marad." Német hadifoglyok egy táborba terelve valahol Európában, 1945 körül. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

A háború vége elkezdődött, Hitler ekkor már négy napja halott volt. Bernard Law Montgomery elfogadja a németek feltétel nélküli megadását, amelynek értelmében a német csapatok kivonulnak Hollandiából és Dániából is. A történelmi jelentőségű eseményt egy kárpitozott katonai sátorban tartották, a tévé és a rádió is közvetítette. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Rövidnadrágos fiú sétál több száz fogoly holtteste mellett a Bergen-Belseni haláltáborban. Rodgert annyira sokkolta az élmény, hogy többet nem volt hajlandó háborús fotósként dolgozni. Nem is a holttestek látványa kavarta fel igazán, hanem a saját közönye. Hogy a holttestekben csak az érdekelte, hogy minél előnyösebb szögből fotózza őket, és aztán minél jobb képaláírást találjon ki hozzájuk. "Nem is az volt a baj, hogy mit kell fotóznom, hanem hogy hogyan hatott rám. Az egész borzalomban, hogy 4000 halott és halálra éheztetett rab hever körülöttem, csak a minél jobb beállításokra tudtam gondolni. Valami történt velem, és ennek véget kell vetnem." (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Ennyi évvel az események után nehéz belegondolni, hogy milyen hatással voltak a hullákról, haldoklókról és túlélőkről készült képek. Margaret Bourke-White riportja sem volt könnyű olvasmány, Rodger száraz képaláírásai csak tovább borzolták a kedélyeket: szenvtelen, tárgyszerű stílusban foglalta össze a látottakat: "Nő haldoklik egy fa alatt", "A rabok fenyőlevelet és gyökeret forralnak, hogy enni tudjanak", "Tüzet raknak a halottak letépett ruháiból". A képen két női rab tartja a kezében a kis edénykéjét Bergen-Belsenben, 1945 májusában. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Rodger tartotta magát a szavához, soha többet nem volt hajlandó háborút vagy bármiféle kegyetlenséget fotózni. Két éven át autózott Afrikában Fokvárostól Kairóig, hogy elfelejtse a háború borzalmait. Ezután főleg Afrika szépségeit fotózta, a világtól elzárt törzseket, állatokat, a természetet. Az egyik utolsó, Life számára készült fotója egy háború utáni bulin készült 1946-ban. (Fotó: George Rodger / Europress / Getty)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Csak felnőtteknek

Hullák, minél előnyösebb szögből

További LIFE cikkek