A partraszállás másnapja

További LIFE cikkek

Ami a katonáknak eposzi csata a tengerparton, a fotósnak csak hosszú készülődés és letarolt tengerpart. Ezt látta Frank Scherschel a normandiai partraszállás másnapján, de hiába, a Life nem publikálta képeit, túlságosan újszerűnek és emberközelinek tartották, hogy színes képek készüljenek egy háborús helyzetről. A D-Day 70. évfordulóján is folytatódik a Life magazin fotósait bemutató sorozatunk.

A teljes egészében fotókra épülő Life magazin értelmezte újra a hírfotó szerepét az újságírásban, így lett a fotótörténelem meghatározó lapja. Különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások jellemezték, az olvasók az első perctől kezdve imádták, négy hónappal az indulás után már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A magazin híres fotósai most az Indexen!

A fotótörténelem meghatározó lapja, különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások – ez a Life magazin. Az első, teljes egészében fotókra épülő hírújság, amely teljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban. A Life magazint egyébként hivatalosan 1883-ban alapították, de 1936-ban egy szerencsés tulajdonosváltást követően vált jelentős lappá. Ekkor jelent meg az a szám, mindössze 10 centért, amelynek címlapján az azóta már ikonikussá vált Alfred Eisenstaedt-kép volt a Times Square-en csókolózó párról.

Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy life-os magazinszerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg.

Végtelen sokáig lehetne sorolni a híres képeket, Robert Capa normandiai partraszállásról készült homályos foltjai, Gordon Parks jellegzetes, aktivista munkái, Henri Huet ábrázolása a vietnami háborúról – ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Sorozatunkban a Life magazin fotósait mutatjuk be az Indexen!

1944. június 6-án a szövetséges csapatok partra szálltak a náci Németország által megszállt Normandiában. Ezt a filmen is sokszor feldolgozott történetet többnyire csak fekete-fehér (Capa esetében: homályos) felvételekről ismerhetjük, pedig Frank Scherschel, a Life egy másik fotósa is mindvégig jelen volt színes filmjeivel. Az ő fotói azonban egy egészen más, kevésbé ismert oldalát tárják fel a történteknek: amerikai egységek alaposan felkészülnek az angliai kisvárosokban, de a túloldalon csak a harcok során lerombolt városokat, rozsdás és elhagyatott járműveket, valamint az összecsapások után is frissen zöldellő francia tájakat találnak. Azt is láthatjuk, hogyan fogadták a franciák a hazájukat felszabadító katonákat, és hogyan ünnepelték eufóriában Párizs felszabadulását. Bár Scherschel képei kiválóan adják vissza az eseményeket és a színeket is, a felvételek zömét a Life akkoriban mégsem publikálta, túlságosan emberközeliek, ismerősek és élénken újszerűek voltak. És nem utolsósorban: nem azt a hősies, epikus csatát mutatta be, ahogyan ezt a partszállást azóta is elképzeljük, hanem azt az ürességet, ami a pusztítás után maradt. Több túlélő számolt be hasonló élményekről: a partraszálláskor nem volt ott semmi, hiába mentek tovább teherautóval, ott sem volt semmi.

Scherschel nemcsak a normandiai partraszállásnál volt ott, de járt Csehszlovákiában, Fülöp herceg és II. Erzsébet királynő 1947-es esküvőjén, a Le Mans-i 24 órás autóversenyeken, különböző baseball-, futball- és bokszmérkőzéseken, a michigani szakállnövesztő-versenyen, de megörökítette például az 1956-os Demokrata Nemzeti Konventet, Peggy Guggenheimet, a bohém műgyűjtőt, illetve a brit miniszterelnököt, Winston Churchillt több ízben is. Öccse, Joe szintén a Life fotósa volt, egyik híres felvételén például a Rudas gyógyfürdőt örökítette meg.

A Life után az Egyesült Államok Információs Ügynökségének fotólaboratóriumát vezette Washingtonban, majd fotószaküzletetet nyitott lakóhelyén, a wisconsini Baraboo városában.

Amerikai katonák menetelnek egy azonosítatlan angliai parkban, nem sokkal a D-nap előtt, 1944 májusában. Scherschel kevés jegyzetet készített a képeiről, a legtöbbször egész egyszerűen azért, mert nem volt rá lehetősége vagy eszköze hozzá. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Lőszeresládák tetején étkeznek az amerikai hadmérnökök. A fadobozokban rejlő muníciót a közelgő D-napra halmozták fel. „Azt hittük, hogy az öldöklésről fog szólni a menet. Hogy illusztráljam, mennyire könnyű volt, elmondom, hogy csokoládét ettem közben. Bármilyen más bevetésemen ez lehetetlen lett volna, mert annyira izzadtam, hogy mindig megolvadt a zsebemben” – emlékezett vissza Scherschel a normandiai partraszállásra. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Amerikai csapatok és dzsipjeik – köztük egy sajtós jármű – Marigny városának főterén, Franciaország északnyugati partjainak közelében. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

A romok beszélnek a legtisztábban egy háború pusztításáról. Teljesen mindegy, hol járunk, a rombolás ugyanannyira kegyetlen. Csak por és törmelék marad utána. A képen egy amerikai egység lebombázott és szétlőtt épületek törmelékeitől tisztítja meg a terepet az alsó-normandiai Saint-Lô városában. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Egy tábori lelkész súlyosan sérült katona mellett térdel, hogy feladja az utolsó kenetet – valahol Normandiában, 1944 augusztusában. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Kisgyermek egy pólókkal és egyéb tábori öltözékekkel megrakott ruhaszárító kötél mögött, nem sokkal azután, hogy a szövetségesek megtisztították a normandiai régiót, 1944 augusztusában. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Egy ismeretlen amerikai katona támasztja a falat egy a harcok során leamortizálódott épület udvarán, 1944 nyarán. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Elhagyatott német lövészállás egy épület tetején, gépfegyverrel és lőszerekkel, 1944-ben. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Amerikai katonák járműveket és egyéb harci szállítmányokat rakodnak ki egy partraszálló hajóról a szövetségesek támaszpontján. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Amerikai katonaorvosok hajtanak keresztül egy azonosítatlan francia kisváros romjain, 1944 nyarán. Párizsba tartanak, amit akkoriban egyfajta varázskardnak is tartottak. „A megfelelő kezekben hatalmas és ragyog, a méltatlanok számára egy nagy rakás semmi. A fények városa óriási hatással bír a nyugati civilizáció politikai kiegyensúlyozottságára: így volt ez a középkorban és a múlt héten is.” (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Francia városlakók a járdán gyülekezve üdvözlik a felszabadító amerikai csapatokat. „Az egész civilizált világ imádja Párizst és Franciaországot. Amerika is osztozik ebben a szeretetben, hiszen mindkét nagy háborúban szövetségesek voltunk” – kommentálta a Life az amerikai csapatok és az európai szövetségesek kapcsolatát. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Felszállásra készül egy Lockheed P–38 Lightning típusú repülőgép, amelyik a második világháború elején kifejlesztett legnehezebb együléses amerikai vadászrepülő volt. A jármű a „villám” becenevet a brit Királyi Légierő pilótáitól kapta, a németek villás farkú ördögnek, a magyar pilóták pedig létrának nevezték. Közben egy másik pilóta egy foglyul ejtett német járművel épp megérkezik a reptérre. A kép nem sokkal Párizs augusztus 25-i felszabadítása után készült. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Francia civilek az utcára vonulva ünneplik Párizs felszabadulását. A városlakók házilag barkácsolt amerikai, brit és francia zászlókkal, az amerikai himnuszt énekelve köszöntötték a szabadságot. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Egy katona és egy rendőr próbálja feltartóztatni a Párizs felszabadulását ünneplő franciákat. A németek elűzését két nagy felvonulás követte: egy augusztus 26-án, egy másik pedig három nappal később, 29-én. Az egyiket Charles de Gaulle tábornok vezette, hogy Franciaország vezetőjeként megszilárdítsa tekintélyét. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Franciák tömege – egy része a tankokon állva – ünnepli a főváros felszabadulását a Városháza (L'Hotel de Ville) előtt, augusztus 29-én. Ugyan még nem ért véget a háború, és még kemény harcok voltak hátra, mégis fontos mérföldkő volt a hitleri csapatok visszavonulása. (Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

Kjersti Annesdatter Skomsvold
A gyerek

2975 Ft

Az finom lesz!

6375 Ft