Mindenki fél, mondja a taxisnő Szabadkán. Az éjjel is négy vagy öt házba törtek be, szabályosan rátörnek az emberekre, jórészt a magyarokat és idősöket rabolják ki, de nem nagyon válogatnak. Eddig már közel kétszáz házba törtek be, ráteszik a nagypárnát az ember fejére, és addig kínozzák, amíg szépen oda nem adja nekik, amije van. Egy öregasszonyt is így raboltak ki, az édesanyjáék utcájában. Ezer dinárt vittek el tőle, mivel csak ennyi volt neki. De kevéssel is beérik, tudja, ezek biztosan albán cigányok. És maga nem fél, kérdezem tőle. Á, dehogy, nincs nekem arra időm... És van gázspray is a kocsiban, de ha nagy baj van, akkor csak rácsörgök a férjemre, ő meg két percen belül itt van.
Másfél órát késik a vonat Belgrádból. Ez még normális, mondom P-nek, akivel az állomáson együtt várakozunk. A határon még elszuszogunk egy órácskát, aztán kábé ötre érünk Pestre. Öt és félóra alatt teszünk meg 170 kilométert, ez azért nem semmi! A késést pedig azért nem tudjuk behozni, magyarázta nekem egyszer a kalauz, mert nem bírják el a sínek. Itt Trianon óta, így ő, nem cseréltek ki egyetlen talpfát sem. Egyszerűen nem jutott az eszükbe, van ilyen, nem?!
A normalitás őrült, leküzdhetetlen vágya. Vagy legalábbis télen fűtsék a vonatot, nyáron pedig működjön a légkondi. Most viszont tavasz van, príma, első osztályú napsütés.
Elgyalázták előlünk ezt az országot, írta Kosztolányi 1929-ben, de nem adta közre. Bizonyára túlzásnak találta.
Kelebián, ahogy átérünk a határon, rögtön anyámat hívom mobilon. Szegénynek eltörött a válla, így nem tudott hazamenni szavazni, szerinte ezért vesztettek. Nyugi, anyukám, nem ezért. De, igenis ezért, mert négy éve is ő tizenhat embert vitt magával. Most csak imádkozott, de úgy látszik, rosszul, mert ezek a mocskos kommunisták megint csaltak. És mi a testvérünkkel?, kérdem tőle. Ezen ne csúfoskodjak, Viktort akkor is fiává fogadta, akár tetszik nekünk, akár nem. Jól van, ezt az öcsém is megmondta, hogy akkor majd testvériesen osztozunk a szőlőn is. Ne disznyólkodjak, nem kell nekünk szőlő, sem senki teje, sem álma. Dühösen kinyomja a telefont. Majd Pestről visszahívom, addig úgysincs térerő.
litera
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
