Előadását azzal a megjegyzéssel kezdte, hogy milyen furcsa lehet egy ilyen nagy és neves egyetem falai közt tanulni olyan időkben, amikor a bölcsesség, a ráció és az igazság kihalt az amerikai nemzetből. Lehet, hogy most sokan azt várják tőle, mondta, hogy arról fog beszélni, hogyan kell hivatásos íróvá válni. Az írói hivatásra aspirálóknak Vonnegut a következőket tanácsolta: ha borsot akarnak törni a szüleik orra alá, és nincs merszük homoszexuálisnak lenni, akkor valóban a művészi pálya a legjobb választás, de a lelkükre kötötte, hogy amennyiben írásra adják a fejüket, a pontosvesszőt, ezt a "transzvesztita hermafroditát, ami az égvilágon semmit sem jelent", legfeljebb csak annyit, hogy a használója egyetemre járt, soha ne használják.
Vonnegut ezután hosszasan beszélt arról, hogy a művészet és a tanulás célja egyaránt az, hogy boldogabbá tegye az embert. Az író "ludditának", vagyis géprombolónak vallotta magát abban az értelemben, hogy szerinte nem a gépeknek, hanem az emberi lényeknek kell fejlődniük.
Vonnegut beszélt készülő regényéről is, amelyet már öt éve ír, s amely egy színpadi humoristáról szól, aki a végítélet idején folyamatosan mondja a vicceit, miközben az összes hal kipusztul az óceánból, és az utolsó csepp kőolaj is eltűnik a földből. A regény címe If God Were Alive Today (Ha Isten ma élne) lesz, ha elkészül, de egyelőre "nem nagyon hagyja magát befejezni", mondta Vonnegut.