Hortenzia, Gergő
-1 °C
8 °C

Nem csak nálunk megy nehezen a frekvenciaosztogatás

2009.11.19. 02:16 Módosítva: 2009-11-19 02:16:48
Nemcsak nálunk nem ment zökkenő- és botránymentesen a koncessziós jogokra kiírt pályázatok elbírálása, és a frekvenciák elosztása, a briteknél például nem sok kellett ahhoz, hogy a kereskedelmi televíziózás be se indulhasson. Aztán később már 800 000 forintos ajánlattal is lehetett tévés frekvenciához jutni.

A britek számára a televíziózást és a rádiózást egészen 1954-ig a BBC jelentette, az 1922-ben alapított cég 1932-től kísérleti adásokkal szórakoztatta az elképedt briteket egészen 1939-ig, mert a II. Világháború alatt nem volt adás. 1946-tól aztán ismét beindult a verkli, és 1955-ig csak a köztévé sugározhatott adást Nagy-Britannia területén belül, aminek a polgárok nagyon is örültek. A kereskedelmi televíziózásnak azonban nem lehetett gátat szabni, bár II Erzsébet királynővé koronázásának tévés felvételei miatt majdnem meghiúsult az 1955-ös kezdeményezés.

Történt ugyanis, hogy 1953-ban a királyi család először engedte meg a televízió kameráinak, hogy felvételt készítsen tagjairól, ráadásul egy ilyen jeles eseményen, ami az amerikaikat is érdekelte. A koronázásról készült felvétel egy példányát katonai bombázók szállították át az USA-ba, ahol az NBC nem átallott reklámokat sugározni a kétségbeejtően hosszú, majd' tízórás műsor közben, és ezek között az egyikben az akkori amerikai tévé egyik sztárja, J, Fred Muggs is feltűnt. A dolog szépséghibája, hogy Mr. Muggs egy csimpánz volt.

A kereskedelmi tévézést közönségesnek, az alacsony iskolázottságú, proli népréteg szórakoztatásának tartó britek csak két évvel az incidens után, 1954-ben adták be a derekukat, ekkor engedték meg az ITV-nek, hogy adását az ország területén sugározza. A kereskedelmi tévézés fokozatosan indult be, 1955 és 1962 között 3 régióban kezdték el az ITV adásának sugárzását, de nem csak úgy, bele a vakvilágba, hanem a magyar ORTT-nek megfelelő Independent Televison Authority felügyelete mellett, ez a szervezet biztosította, hogy az ITV ne legyen túl közönséges. Az első televíziós reklámot Nagy-Britanniában 1995 szeptember 22-én sugározták, egy fogkrém volt az úttörő termék.

A rádió egy ütemmel lemaradt ebben a versenyben, egészen 1964-ig kellett várni, míg a szigetországban engedélyezték egy kereskedelmi rádió, a Radio Caroline beindítását, ami napi  szappanoperák sugárzásával hamar igen népszerű lett, de egy ideig nem volt követője, esténként egy luxemburgi rádió adását lehetett a BBC mellett fogni Londonban. Egy 1967-es, rádiófrekvenciák elosztásáról szóló kormányrendeletben a britek kimondták, hogy tilos engedély nélkül külföldi adóknak az ország területén sugározni, és megnyitották a frekvenciákat a hazai rádiók előtt. 1972-től a kereskedelmi rádiók felügyeletét a kertévéket is vigyázó ITA látta el.

A következő országos kereskedelmi tévé, az ITV2 1982-ben kezdte el adását (a BBC One, a BBC Two, és az ITV mellett Channel4-ként emlegették leginkább), és 1990-ig viszonylagos nyugalom uralkodott a vidéken. Ekkor Margaret Thatcher megreformálta a fennálló rendszert, egy ötödik szabadon fogható kereskedelmi tévé bevezetésével (Five), illetve azzal, hogy a csatornák feletti felügyeleti jogokat egy új szervezet, az Independent Television Comission vette át (ebből lett 2003-ban a mai napig létevő Ofcom), továbbá kötelezték a BBC-t, hogy műsorainak legalább egynegyedét független produkciós cégektől szerezze be (a brit köztévé addig csak házon belül gyártott műsorokat sugárzott).

Az új hatóság megjelenésével egyidőben a franchise-jogokra is pályázatokat írtak ki (a briteknél nem egy központi adó sugározza adását az ország egész területén, mint nálunk az RTL vagy a TV2, hanem minden régióban vannak kisebb adók, akik az ITV, a Channel4 vagy a Five adását sugározzák tovább), és mint minden pályázat esetében, itt is előfordultak furcsaságok a döntési mechanizmusban. A törvény szerint ugyanis az egyes adók lezárt borítékban tették meg készpénzes ajánlataikat annak függvényében, hogy nekik mennyit ért meg egy évnyi sugárzási jog - a nyertes pedig az lett, aki a legtöbbet kínálta. Mivel azonban a testület attól tartott, hogy irreálisan magas ajánlatokat fognak kapni, a pályázat szövegében két kitétel is szerepelt: ha az ajánlott összeg túl magas volt, a pályázatot érvénytelennek tekinthették, illetve ha ugyanarra a frekvenciára az előző jogtulajdonos is tett érvényes ajánlatot, akkor az összeg nagyságától függetlenül őt illette a sugárzási jog, ha műsora “kivételesen magas színvonalú”, aminél homályosabban talán még az ORTT sem tudott volna fogalmazni.

A jelentkezők nagyjából be tudták lőni, hogy milyen összeggel lehet sikeresen pályázni, nem egy esetben pedig pontosan tudták, hogy egy adott területen a frekvenciára nem jelentkezik senki, így például a Central Independent Television (az ITV egyi cége) Notthingham és környékére 1991-ben 2000 fontért, azaz kb. 800 000 forintért cserébe jutott frekvenciához, míg ugyanebben az évben a Yorkshire Television 43 millió fontos ajánlattal gyűrte le a konkurenciát. A digitális technológia előtörésével aztán ez az áldatlan állapot lassan megszűnt, és a három kereskedelmi tévé szépen lassan felvásárolta vagy magába olvasztotta regionális adóit, a frekvenciákért központi ajánlatot tesznek, és mivel ellenlábas nincs, minden évben meghosszabbítják szerződésüket. A kábeles, műholdas, és internetes tévékre ezek a szabályozások nem vonatkoznak.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?