A Magyar Televízióból múzeumot csináltak

2010.02.16. 14:36 Módosítva: 2010.02.16. 16:53
A köztelevízió visszakísér minket a múltba, ha már a jelennel nem nagyon lehet büszkélkedni. A Magyar Televízió most megnyílt látogatóközpontja egész érdekes.

Egy televízió-csatorna látogatóközpontja tulajdonképpen jól felépített kiállítás: az első teremben régi kamerák, a másodikban a legendás műsorok díszletei, a harmadikban a népszerű tévés arcok parókái, a kijáratnál bögrék és pólók. Útközben egy üvegfalon túlról megnézhetjük, hogyan készül a híradó vagy a teleshop.

Fotók: Barakonyi Szabolcs

Ebben az értelemben a Magyar Televízió most átadott, vagy inkább beüzemelt látogatóközpontja inkább gyárlátogatás: nincsenek kordonnal elválasztva a bámészkodók és a gépsoroknál robotoló médiamunkások, az előre bejelentkezők ott téblábolhatnak az MTV büféjében a sztrájkbizottság ad hoc ülését kerülgetve, vagy megnézhetik a Híradó newsroomját, ami ugye nagyon izgalmas terem, tele számítógépekkel és a monitorok előtt elszórtan gépelő híradósokkal.

Gyárlátogatás a múltba

A Magyar Televízió mindent megtett, hogy a nézők jól érezzék magukat az üzemlátogatáson: a folyosón megnézhetünk néhány régi kamerát, amit még titokban csempésztek be a bűnös és amúgy is haldokló nyugatról, és néhány vágóberendezést, amelyek akkorák, mint egy méretes fagyasztóláda, és annyit tudnak, mint egy butább okostelefon. Megérint minket a nosztalgia, de ujjal mutogatva kiröhöghetjük.

Felvétel előtt a virtuális stúdióban

Aztán jön egy kisfilm az MTV dicsőséges múltjáról, és pár kínos perc valamelyik szerkesztőség ajtajában toporogva, miközben a másodállásban a médiamunka szemléltetését végző szerkesztők és adásrendezők teljesen jogoson küldik el csendben a fenébe az egész csoportot. Mert képzeljük, milyen lenne, ha munkaidőben időnként megjelenne pár ember, és olyan súlyos kérdéseket tenne fel, hogy most mit csinálunk. És most? Na és most?

Aztán kipróbálhatjuk, milyen adásrendezőnek, operatőrnek, bemondónak vagy időjárás-jelentőnek lenni: a stúdióban minden gombot meg lehet nyomni, minden kamerát el lehet forgatni, és a végeredményt DVD-n is megkaphatja, aki erre vágyik, hogy otthon is megnézhesse ahogy félénken bejelenti: kikiáltották a királyságot, ráadásul országos havazás is várható.

Bogozzák
Bogozzák

Ja, és bónuszként körbevezetik a csoportot a Magyar Televízió jelmeztárában, mindenkinek bemutatják Süsüt, aki már kissé megkopott, de nemzeti kincs.

Mintha működne

Vagyis a látogatóközpont elnevezésű túrán olyan érzésünk lehet, mintha a Magyar Televízió valóban működő intézmény lenne. Legfeljebb az lehet gyanús, hogy a közszolgálati televízió múltját és jelenét bemutató kisfilmben egy kockát sem szántak a rendszerváltás utáni éveknek: van Frakk, de nincs Friderikusz, Van benne valami, nincs Szerencsekerék. És persze van Szomszédok, de nincs Tűzvonalban. Mintha az utóbbi évek próbálkozásairól elismernék, hogy annyit sem érnek, mint a Kapcsoltam Rózsa Gyurival.

A teherautó, amiről műküdik az egész MTV

A jelen egy gyors felsorolás a még meg nem szüntetett műsorokról, meg elpletykálják, hogy Frei Tamás és Bárdos András mellett még Joshi Bharat is az MTV-n tűnt fel először a nyolcvanas években. (Mondjuk más lehetősége nem is nagyon volt, hacsak nem az orosz egyes, vagy a határon túlról beszivárgó ORF.)

De arról semmit nem mondanak a gyárlátogatáson, hogy az MTV pénzhiányra hivatkozva felszámolta szinte összes műsorát, miután a kormány felszámolta a céltámogatást. Azt sem magyarázzák el, hogy mégis mit dolgozik ezerötszáz ember ebben az irdatlan nagy épületben, ha csak ismétlések és magazinműsorok mennek hónapok óta, sőt a gyárlátogatás vezetője azt sem említi meg, hogy az épület közepén járó motorral veszteglő kamion nélkül a három épületszárnyi munka semmit sem érne, ugyanis a teherautó továbbítja a műsorjelet, miután a megfelelő berendezést elfelejtették megvenni a költözéskor.

Látogató a próbastúdióban

Persze egy ilyen televíziós túra az önfényezésről szól, még Pálffy István puffadt arcát vagy D. Tóth Kriszta dekoltázsát is szétphotoshopolhatnák, hiszen hiába a közszolgálat, azért ez csak álomgyár, nem egzisztencialista művészfilm. Csakhogy ebben a gyárban már jó ideje nem gyártanak semmit, sétálunk a veszteglő futószalagok között, és közben el akarják magyarázni, hogy itt csomagolták csillogó sztaniolba meg selyempapírba az értékkel töltött, nugátos szórakoztatást.

Egy nem létező televízió működő látogatóközpontját üzemelték be a múlt héten, vagy az egészet nézhetjük fordítva is: a Magyar Televízió már csak egy nosztalgikus kirándulás, röhögcsélő gimnazistáknak és unatkozó nyugdíjasoknak.

A látogatóközpontba a(06-1) 759-5257-as telefonszámon lehet jelentkezni. Időpontot már csak májusra tudnak adni.