Végleg búcsúzik a Lost

Nehéz szülés volt

Carlton Cuse és Damon Lindelof, a sorozat két atyaúristene szerint a két és félórásra bővített vasárnapi finálé (előtte egy kétórás összefoglaló epizódot vetítenek, utána pedig a szereplők egy talkshow-ban elemzik majd a látottakat) a legégetőbb kérdésekre választ ad majd, de a rajongók által összegyűjtött, jelenleg valahol 248 kérdést tartalmazó lista minden elemére nem fogunk megnyugtató megoldást kapni. A két író/producer szerint az utolsó jelenet már 2004, a sorozat bemutatásának éve óta kőbe van vésve, és ugyan azt nemrég beismerték, hogy az első évad során fogalmuk sem volt, hogy fognak eljutni odáig, de nem változtattak rajta semmit.

A Lost sorsa a kezdetekben pontosan úgy alakult, mint minden más sorozaté: valakinek támadt egy ötlete, majd éveken át kínlódott, hogy megvalósíthassa. Lloyd Braun, az ABC elnöke 2002-ben, egy családi nyaraláson találta ki, hogy jó lenne, ha a nézettségi versenyben éppen a lista utolsó helyén kullogó adónak lenne valami szigetes kalandsorozata, ami a Számkivetett és a Legyek ura című filmek alapsztoriját ötvözi a CBS-en hatalmas sikerrel vetített Survivor című valóságshow elemeivel. 2003-ban forgatókönyvet is íratott belőle, de ezzel nem volt túl elégedett, így átadta az Alias című sorozat készítőjének, JJ Abramsnek.

Az akkor Nowhere munkacímű pilotból Abrams és egy Damon Lindelof nevű producer írta meg a Lost első, duplarészes (nettó 86 perc) forgatókönyvét, de előtte egy dolgot kikötöttek Lloydnak: beleegyezik, hogy a széria természetfeletti elemeket is tartalmazhasson, misztikus karaktereket, megmagyarázhatatlan rejtélyeket és így tovább - a sci-fi-rajongó Lindelof enélkül nem vállalta volna a munkát. Llyod áldását adta az ötletre, majd meglehetősen későn, a pilotszezon (az új évadra szánt sorozatok első részeit január-március között forgatják általában) végefelé zöld utat adott a forgatásnak.

Vettünk egy repülőt

A pilot Hawaii szigetén forgott 2004 tavaszán, a szereplőgárdában igazi nagy név nélkül, mert mire a szereposztást elkezdték, már mindenki foglalt volt. A női főszerepre például egy Evangeline Lilly nevű kanadai színésznőt választottak ki, aki ezt megelőzően csak pár reklámfilmet forgatott, és még amerikai munkavállalási engedélye sem volt. A költségvetés folyamatosan nőtt, Abrams és Lindelof a lehető leghitelesebben akarta megjeleníteni a trópusi szigeten rekedt túlélők történetét, így rengeteg külső helyszínen forgattak, és még egy kiselejtezett utasszállító repülőgépet is megvettek, hogy aztán azt darabokra vágva Hawaii-ra szállíthassák, és a tengerparton felrobbanthassák.

A tévétörténelem egyik legdrágább pilotja végül 14 millió dollár körüli összegbe és Lloyd Braun állásába került: az ABC annyira nem bízott a Lostban, hogy eredetileg egy kétórás tévéfilmként akarták bemutatni. Az, hogy nem így történt, a Comic Con nevű, évente megrendezésre kerülő sci-fi/fantasy/képregény rajongóknak rendezett közönségtalálkozónak köszönhető: a pilotot itt mutatták be 2004 nyarán, és olyan zajos sikert aratott, hogy az ABC berendelte a sorozatot. Braunt nem vették vissza, számára az a sovány vigasz maradt csak, hogy az epizódok elején eredetiben hallható szöveg (A Lost előző részeiben) az ő hangján szólal meg a mai napig.

Az első webkettes sorozat

A Lost sikeréhez a szövevényes történetvezetés, a szerethető karakterek és a részről részre felszínre kerülő, egyre szaporodó rejtélyek mellett az internet is hozzájárult. Előtte nem volt még olyan sorozat, amihez ennyire gondosan felépített reklámkampányt készített  volna egy tévéadó: az első részben lezuhanó Oceanic nevű (fiktív) légitársaság honlapjától kezdve a világhálón elszórt információmorzsákon át minden gondosan ki volt számítva. A marketingesek persze nemcsak a neten lógókra építették a kampányt, de Lindelofék tanácsára nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy mesterségesen keltsék a felhajtást a sorozat körül, amit a második évadtól kezdve a tökélyre fejlesztettek.

Miközben a szigeten rekedt túlélők története 16 milliós átlagnézettséggel zárta az első évet, és a 2004/05-ös tévés évad egyik legsikeresebb újonca volt, a rajongótábor az interneten folyamatosan nőtt, egyre több blog foglalkozott a sorozatban felmerült rejtélyekkel. Soha ennyi teória nem született még egyetlen tévésorozat titkaival kapcsolatban, mint a Lost esetében. Ahhoz, hogy a nézők a Lost teljes történetét megismerjék, az internetet kellett böngészniük: az első évadban egy, a sorozatban nem szereplő karakter fiktív naplóját tette közzé az ABC, aztán jöttek a titokzatos Hanso Alapítvány tevékenységéről és a sorozatbéli szigeten található bunkerekről szóló vírusvideók.

2006-ban elindult egy online játék, a Lost Experience, amiben a netes közösség egy alternatív történetszálat játszhatott végig különböző rejtélyek megfejtésével: teszem azt egy közepesen nehéz logikai feladvány megoldása után kapott az ember egy címet, amin meghallgathatott egy hangüzenetet, amiben volt egy utalás egy másik honlapra és így tovább. 2007-ben rövid, mobiltelefonokra szánt “mobizódokat” is leforgattak a készítők, és időközben megjelent egy videójáték is, amiben egy újabb ismeretlen szereplő bőrébe bújva lehetett a szigeten kalandozni és az alapsztorihoz lazán kapcsolódó rejtélyeket megfejteni.

Melyik is az a Jack?

A második évad erősen, 15 millió átlagnézővel zárt, de kezdte elérni a szerializált, azaz egybefüggő történetszálakkal operáló sorozatok átka: a kihagyások és ismétlések miatt egyre több néző morzsolódott le a Lostról. Az amerikai tévés évad szeptember elején kezdődik és május utolsó hetében ér véget, azaz 36 héten át tart - egy átlagos sorozat viszont csak 22 epizódból áll, tehát  14 hétre nincs új anyaga a készítőknek. Ez az olyan szériák esetében, mint a Helyszínelők, nem nagy probléma, mert a karaktereken kívül nem sok minden köti össze az egyes epizódokat. Ha valaki kihagy kettőt, vagy ha egy hónapon át nem kap új részt, attól még megérti a történeteket.

A szerializált sorozatok, különösen a misztikus elemekre és titkokra épülő alfajuk viszont nem így működik: ha a nézőnek három hétig kell várnia egy-egy nagyobb titok feloldására, akkor egy idő után feladja a dolgot, és keres magának más szórakozást. A szintén a napokban leköszönő 24 című akciósorozatnál (aminél összefüggőbb történetüt el sem lehet képzelni, hiszen egy évad egy nap eseményeiről szól) ezt úgy oldották meg, hogy a sorozat januártól májusig kerül adásba, egy-két kihagyott hét kivételével megszakítás nélkül.

A harmadik Lost-évadban az ABC úgy döntött, hogy ősszel levetít hat epizódot, majd október és február között egyet sem, onnantól kezdve viszont tizenhatot tűz műsorra, zsinórban. A kísérlet felemásan sült el, az első hatos blokk után a nézettség 11 millióra zuhant, és ugyan a második adag ezt fel tudta húzni 15 millió körüli átlagra, a készítők érezték, hogy ha így megy tovább a verkli, annak akár már a következő évben sorozathalál lehet a vége.

Hat évad, és kész

Lindelof, és a sorozat másik állandó író/producere, Carlton Cuse 2007 elején jelentette be, hogy az ABC-vel egyeztetve kitűzték a sorozat végét: 2010-ben a kaland befejeződik. Ez meglehetősen szokatlan lépés volt, hiszen a csökkenő nézettség ellenére a Lost az egyik legnagyobb rajongóbázissal bíró sorozatnak számított, jól fogytak a DVD-k, a kismillió reklámtárgyat is úgy vitték, mint a cukrot, és az illegális letöltések listáját is a Lost vezette - nem mintha ennek annyira örült volna az ABC, de ez is jelezte, hogy a Lost-jelenség nem korlátozódik csak az USA-ra.

Az új szerződés értelmében a Lost a negyedik évadtól kezdve télen jelentkezik csak új epizóddal (azaz a harmadik évad zárórésze után nyolc hónapig nem volt új rész), és rövidített, 16 epizódos évadokkal megy egészen 2010 májusáig. Lindelofék szerint erre azért is volt szükség, mert már az első három etapban annyi kérdést halmoztak fel (és fejeltek meg újabbakkal a negyedikben is, tegyük hozzá), hogy nem lesz idejük megnyugtatóan mindenre választ adni, így viszont, hogy tudják, hány rész van hátra, sokkal könnyebben tudnak szervezni.

Szívatnak, de élvezem

A Lost titka valahol abban rejlik, hogy a néző hiába érzi azt, hogy az írók tulajdonképpen szórakoznak vele, és csak azért van jegesmedve a pilotban (eredetileg farkas lett volna), mert azt akarják, hogy egy pillanatig ne higgye, hogy érti, ami történik a képernyőn, mégis élvezi a dolgot. Ez a fajta történetmesélés, kiegészítve a szereplők múltjának, majd jövőjének bemutatásával, és a tizenhat fős szereplőgárdával elérte azt, hogy mindenki talált magának valamit a sorozatban, amihez kapcsolódni tudott.

A sorozat nálunk is látható záróévada az ígéreteknek megfelelően a válaszokról szól. Már eddig is rengeteg kérdést tisztáztak az alkotók, és a fináléban újabbakat válaszolnak majd meg, de azt előre jelezték, hogy nem mindent fognak a szánkba rágni, maradnak nyitott történetszálak, és hagyják, hogy a néző találja ki magának, azok hogyan zárulnának le. A Lost esetében istenigazából nem is a válasz, hanem az ahhoz vezető út, a karakterek fejlődése és egymáshoz való viszonya volt a fontos, ettől is volt a XXI. század televíziós történelmének eddigi legfontosabb sorozata.

A Lost utolsó évadáról, a szereplőkről, a legfontosabb kérdésekről a Comment:com-on találnak további információt.