Albin
0 °C
10 °C

Mire jó a szegény ember Google Readere?

2010.06.08. 10:52 Módosítva: 2010.06.08. 11:11
Amerikában és Nyugat-Európában a nagy újságok pénzt akarnak kérni a keresőktől, hogy tartalmaikat indexelhessék, nálunk viszont fordítva működik minden. A hírgyűjtők kérnek pénzt azért, hogy mások tartalmát kínálják. Május közepétől a Sanoma is pénzért árulja a Hírstart jó helyeit, vagyis a site olvasói nem a leggyorsabb, a legjobb, hanem a legtöbbet fizető lap híreit kapják.

Egész nap ugyanazokat az utakat kell bejárni: Index, Origo, Facebook, egy kis Velvet, aztán benézünk a Blikk.hu-ra és a HVG-re, majd az egész kezdődhet elölről – hogy ne érezzük, hogy lemaradunk a fontos hírekről vagy a legbotrányosabb bulvársztorikról. Ebben segít az rss és a technológiára épülő számtalan webes szolgáltatás, a Google Reader vagy akár a Netvibes, amelyek rendszerezik az érdekes hírforrásokat.

Meg ott vannak a hírgyűjtő oldalak, a szegény ember Google Readerei, amelyeken fent vannak minden fontosabb site fontos tartalma egy helyen, téma szerint csoportosítva, folyamatosan frissítve.

A két legnagyobb magyar hírgyűjtő, a Hírkereső és a Hírstart csak néhány éve tűntek fel, de hamar a legnézettebb oldalak közé verekedték fel magukat. A Hírkereső a világ fejlettebb felén szokatlan üzleti modelljével nyereséges is tudott lenni. A Hírkereső az oldalra érkezőket nem a reklámiparnak értékesítette, hanem a médiának. Bevételeinek nagy részét a tulajdonos közlése szerint nem az oldalon elhelyezett hirdetésekből szerzi, hanem a keresőbe felvett tartalomszolgáltatóktól kapja: a portálok és lapok fizetnek az oldal üzemeltetőinek, hogy minél többször minél jobb helyen jelenhessenek meg. Azaz minél többen kattintsanak a Hírkeresőről az adott oldalra.

Rupert Murdoch médiamogul, a Wall Street Journal és a Times tulajdonosa most indított támadást a Google ellen, hogy a keresőóriás fizessen azért, hogy átveszi és indexeli újságjainak tartalmát. Ennek fényében meglepő, hogy Magyarországon milyen jól működik a nyugat-európai és amerikai piaci trendekkel ellentétes üzleti modell. Miközben a világban a tartalomgyártók egyre elkeseredettebben próbálják elismertetni és megfizettetni a piaccal a tartalomra fordított költségeiket, Magyarországon még a tartalomszolgáltatókkal fizettetnek azért, hogy a tartalmaikat továbbértékesítsék – ügyes. A  Sanoma nemrég határozta el, május közepétől pénzt kér, hogy egyes oldalak híreit jó helyen szerepeltesse a Hírstart oldalain.

Új modell

“Az új üzleti modell nem azt jelenti, hogy ezentúl csak azok a tartalmak jelennének meg a hírgyűjtő oldalon, amelyekért fizet a tartalomgyártó. A Hírstart a fizetős modell elindulása után sem zár ki partnert a felkerülésből, a jelenlétnek a minőségi tartalom a kritériuma, ami ezután is így lesz” – állítja Gerentsér Imre, a Sanoma újmédiadivízió-igazgatója, aki hangsúlyozza: azok a termékek, melyek minőségileg megfelelőek, eddig is kiemelt pozíciókat kaptak az oldalon.

Gerentsér szerint a fizetős üzleti modell azt a változást hozza, hogy azok a források, amelyek komoly látogatottságot kapnak az oldalról, a jövőben a kattintások után fognak fizetni. Hogy mennyit, azt üzleti titokként kezeli a Sanoma, de a már jó ideje hasonló üzleti modellt alkalmazó Hírkereső iparági információk szerint 10 fillér és 1 forint közötti összeget kér egyetlen átkattintásért. Úgy tudjuk, a kezdeti tárgyalásokon hasonló nagyságrendű ajánlattal állt elő partnerei felé a Hírstart is.

A Hírstart szerint az átállás jól halad, a piacon nem keltett nagy meglepetést, hogy a Sanoma is erre a modellre tér át, de hogy az eddig az oldalon megjelent portálok hány százaléka hajlandó fizetni, azt nem árulták el. Az iparág fizetési hajlandóságáról sokat elmond, hogy Holló Gábor, a Hírkereső tulajdonosa szerint az oldalaikon megjelenő hírek nagy többsége után pénzt adnak a portálok.

A Sanomának mégsem mehet könnyedén az átállás, erre utal, hogy május elsején akartak áttérni az új rendszerre, de ezt végül csak május közepén tették meg. Az átállás sikeréről egyelőre nem nyilatkoznak.

Ki fizet, ki nem?

Hét-nyolc éve, amikor a hírgyűjtő oldalak igazán sikeressé váltak, a nagy portálok – köztük az Index és az Origo is – fontolgatták, beperlik a cégeket, mondván, lopják tartalmaikat. Az érvelés lényege az volt, hogy amíg a Google News vagy maga a Google fontos hozzáadott értékkel bír a tartalompiacon, tehát a hírneve, látogatottsága és fejlett technológiai eszközei révén plusz látogatottságot generál azoknak az oldalaknak, ahonnét a tartalmat a leszívja, a két magyar hírgyűjtő semmi ilyet nem adott, nem adhatott, az akkor létező jelentős hírszolgáltatók tartalmán hízlalta föl magát. Ráadásul a nagy portálok hírügynökségekkel kötött szerződései kifejezetten tiltják, hogy anyagaikat másoknak továbbadják, így a hírgyűjtő oldalak tevékenysége sérti a portálok és a hírügynökségek közti szerződéseket is. Néhány cikk és konferenciavita után nem lett a dologból semmi, mert az internet logikájával, a web fejlődésével alapvetően szemben állt volna egy ilyen per, másrészt a hírgyűjtő oldalak tevékenysége nincs nagy hatással a nagy portálok látogatottságára.

 

A Hírkereső a Webaudit adatai alapján áprilisban naponta átlagosan 423 ezer találatot fogadott. A Hírstart adatai nem látszanak az auditált látogatottságmérő publikus felületén, de az Alexa site-analízise szerint körülbelül a Hírskereső látogatottságának 60-70 százalékát éri el a Sanoma hírgyűjtő oldala. Vagyis áprilisban a két hírkereső naponta 700 ezer kattinást kapott körülbelül 200-300 ezer embertől.

Az Index teljes látogatottsága idén áprilisban a Gemius adatai alapján 48 890 977 volt, ebből mindössze 1 186 992 látogató érkezett a Hírstartról, 218 647 a Hírkeresőről, további 153 ezren a Hírkereső statikus linkgyűjteménye, a Kapu.hu felől jöttek. Vagyis a legnagyobb hírgyűjtő oldal is csak a látogatók 2,4 százalékát szállítja az Indexre, és a külföldi oldalakkal, a személyre szabható gyűjtőoldalakkal együtt is csak a látogatók 3,88 százaléka érkezik ilyen jellegű lapokról. Eközben az intenetes keresők a látogatók 16,5 százalékát hozzák, és természetesen sem a Google, sem a Microsoft, sem a magyar keresők nem kérnek ezért egyetlen fillért sem.

Persze az Index és az Origo ingyen szerepel ezekben a hírgyűjtőkben, a legnagyobb lapokat nem lehet kihagyni, az olvasókat zavarná, ha nem találnák meg megszokott oldalaikat. A hírgyűjtő oldalak üzleti modellje éppen ezért kissé átláthatatlan: folyamatosan változik, hogy mely portál híreit érdekük nekik átvenni, és melyek azok, amelyektől pénzt kérhetnek. A rendszert folyamatos tárgyalások alakítják, egy kisebb site a jobb helyért sokat fizethet, egy még kisebb pedig annak örülhet, hogy egyáltalán szerepel az oldalon. Annyi biztos, a nagy portálok egyáltalán nem örülnek a hírgyűjtőknek. Az embereknek először ezek az oldalak jutnának eszükbe, a hírkeresők pedig egy standra pakolják őket a kisebb konkurensekkel.

A hírgyűjtőkön keresztül ügyes címadási stratégiával, sok hoppával, felkiáltójellel és botránnyal egy-egy kisebb site jelentősen tudja növelni a látogatottságát. A Hírszerző például a kezdeti időkben látogatottsága 30 százalékát köszönhette a hírgyűjtő oldalaknak, de ez az arány még most is 20 százalék közül mozog, míg mondjuk a Heti Válasz online változata ennél is többet, találatai majdnem felét a Hírkeresőnek és a Hírstartnak köszönheti, sőt a portál indulásakor ez az arány jóval nyolcvan százalék fölött volt. De még a Népszabadság is látogatói nagy részét ilyen jírkeresőkből nyeri, amire utal, hogy a körülbelül napi százezres forgalmú Nol.hu címlapját mindössze 40 ezren keresik fel. Az Alexa elemzése szerint a Nol.hu látogatóinak 20 százaléka érkezik a hírgyűjtők felől.

A kicsik sem boldogok

Persze kérdés, hogy a kis portálok örülnek-e annak, hogy a hírgyűjtő oldalak ugyan megbízhatóan szállítják az olvasókat, viszont aztán rögtön vissza is veszik őket. "A hírgyűjtő oldalak miatt lassan nem is érdemes egy kisebb portálnak címlapot készítenie, hiszen egyetlen jó címmel több olvasót lehet nyerni, mint egy jól felépített kezdőlappal" – véli Dévényi István, a Heti Válasz online kiadásának szerkesztője, aki szerint a hírkeresők túlsúlya miatt az online lapok fenntartása egy nagyon egyszerű képlettel leírható: a gyűjtőoldalaknak fizetett pénzt ki kell vonni a reklámbevételekből, és az az orgánum lesz képes megélni, amely a maradékból is képes működtetni egy szerkesztőséget.

Dévényi szerint a helyzeten az változtathatna, ha a hirdetők felismernék: azok az olvasók, akik kifejezetten az adott lapot keresik fel, magasabb iskolai végzettségűek, és szignifikánsan nagyobb a vásárlóerejük, mint azoknak, akik csak a gyűjtőoldalak linkjeire kattingatnak, így értékesebbek lehetnek a hirdetőknek.

Nem mindenki kér pénzt

Kérdés, hogy a hírgyűjtők így tényleg az olvasókat valóban érdeklő híreket gyűjtik-e össze, vagy inkább azokat, amelyekhez nagyon szeretnének olvasókat találni a tartalomgyártók, és ezért jelentős összegeket sem sajnálnak. A kiemelések eladásával a Sanoma nagyot lépett előre ahhoz, hogy teljesen átvegye a Hírkereső üzleti modelljét, miközben a világban a trendek az ellenkező irányba haladnak.

A Google News egy fillért sem kér egyetlen hírszolgáltatótól sem, és a kereső cég kérdésünkre határozottan cáfolta, hogy akár a magyar piacon, akár máshol ilyesmit tervezne. “A Google Hírek ingyenes szolgáltatás, amelynek célja, hogy a lehető leggyorsabban lássa el felhasználóit hírforrásokkal. A Google Hírek tartalmát emberi beavatkozás nélkül, kizárólag számítógépes algoritmusok állítják össze, a hírforrásokat a rendszer politikai állásponttól vagy világnézettől függetlenül válogatja, így átfogó képet nyújt arról, hogy a hírszolgáltatók mennyire különbözőképpen számolnak be ugyanarról az eseményről” – mondta el kérdésünkre hazai pr-ügynökségén keresztül a Google. A hivatalos válaszban hangsúlyozták, egyetlen oldalnak sem adnak előnyt, nincsenek súlyozások, amelyek akár a nagyobb, akár a kisebb portáloknak kedveznének.

Azt azonban még nem lehet még tudni, hogy a magyar piacon ez a független stratégia válik-e be inkább, vagy az a modell, amely nem a legfontosabb híreket, hanem a legtöbbet fizető partnereket tolja az olvasók elé. Annyi biztos, hogy míg a Google megteheti, hogy egyik szolgáltatásának magyar mutációjánál nem akarja mindenáron növelni a bevételeket, és inkább a hitelességét őrzi, addig a kis magyar szereplők nehezebben engedhetik meg maguknak, a nagyvonalúságot.

Ráadásul a játszmába egyre inkább beleszólnak a közösségi oldalak, leginkább a Facebook. A like-olás engedélyezése, egy-egy jól átgondolt Facebook-oldal vagy éppen a cikk közvetlen Facebookra küldésének támogatása már most 10 százalékkal növelheti egy közepes méretű portál látogatottságát.