További Média cikkek
-
Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
A listák abszurditását kívánta kifigurázni a Figyelő, de csak egy szépen elkészített kiadványt kapunk értelmetlen listákkal.
A listázás mindig szubjektív, akkor is az, ha eldöntjük, hogy milyen pénzügyi adatok alapján tesszük. Ennek ellenére a legszórakoztatóbb játékok egyike, kár, hogy ezt elrontották: hiányzott az alaposság és a humor. Egy újabb vastag listafüzet készült, ráadásul periodika, már a második a sorban, a Figyelő és Dömötör Tamás színház- és filmrendező és TV Paprika-szakács főszerkesztésében.

Az elit országa
A lista többet mond el készítőjéről, mint magáról a listázottról. A Figyelő nem tudta, hogyan nyerhetnének ki még többet a toplistabiszniszből, így felkérték Dömötör Tamásékat egy vicces toplista elkészítésére.
Előbb évente, majd már havonta jelentek meg a leggazdagabbakat sorbaállító kiadványok. "Egy ország csakis olyan lehet, mint az elitje" - vallja kiadói köszöntőjében Bálint Viktor és Wiszkidenszky András, ami lássuk be, borzalmasan hangzik.
A füzet elején rögtön érthetetlen, hogy milyen időszakot listáznak, mert van benne huszonvalahány változat, pár interjú, de nem az idei, nem a tavalyi évet veszi figyelembe, csak egy képzelt időtlenséget, és egy képzelt Magyarországot. Ami még jó koncepció is lehetne, ha nem rúgnák fel saját ötleteiket a szerkesztők.
Máshogy nem lehet magyarázni a 8+1 legmeghatározóbb underground arc-listát: a felkerüléshez elég volt Sisso, a Magyar Narancs újságírójának szeretete, így Vágvölgyitől Dr. Máriáson át a Budapest Bárt gründoló Gáncs Andreáig nyolc+egy fő szerepel. Kétmondatos életrajz és egy idézet az ismertetés. Hiába szeretem Háy János prózáját, ha egyáltalán nem értem, hogy került ide, míg a 30Y énekesének, Beck Zoltánnak elég volt annyi, hogy első osztályú vidéki srác és Sissóval Dél-Szerbiában találkozott egy fesztiválon. Ez lenne a vicces lista, amit követ a komoly.

A listák listája (a 10 legbefolyásosabb) rögtön a szövetségi kapitánynak nevezett, kétszer a padlóról felálló, így szinte heroizált Orbán Viktor első helyével indít, akit követ Csányi Sándor, Demján Sándor, a bábozónak lerajzolt Simicska Lajos, de 10. helyre jó volt az RTL Klub igazgatója, Dirk Gerkens. Ezt a listát kellett volna a legfrappánsabban összeállítani, mert itt mutathatták volna meg, miben különböznek versenytársaiktól, akik egyben a humoruk célpontjai.
Képekben mesél
A 6 legpengébb nagyöreg-sorozat a béna neve ellenére a kiadvány legszebb része a fotók miatt, és egyébként is van néhány olyan képsorozat, ami ügyesen összefoglalja egy-egy listahelyezett egész életét és karakterét. A portrék mellé nincs odaírva a fotós, így nem tudjuk, hogy kit kell méltatni. Az öregekről készített A4-es méretű portrék mellé egy rohadt gondolat, kérdés vagy információ sem jutott eszébe a szerkesztőknek, pedig a 90 éves jógaoktató, Etka anyó igazán megérdemelt volna egy miniinterjút, ahogy Jancsó Miklós és Heller Ágnes is.
Hasonlóan szépen elkészítették a 20 legjobb színész listáját. Közülük a legtöbben a Katona József Színházban játszanak, és még egy-két meglepetés is bekerült a Törőcsik-Bodrogi-Kern-Kulka-Udvaros tengely mellé: Mészáros Máté és Járó Zsuzsi. Viszont a filmművészet annyira nem futó téma, hogy ezzel le is tudták a kultúrának ezt a szegmensét, mondjuk biztos nem akartak rövid listát összeállítani.

A 8 legnagyobb csoda megint rendesen összerakott lista: a hibridautótól a legendás sanghaji gömböcön át az alumíniumhabig van minden, ők megint olyan arcok, akikről olvasnék többet, de majd megguglizom.
Hoppá: Lux Elvira idegen testként bukkan fel a kiadványban, egyszerűen fogalmatlanul lapozgatom a három részre tagolt megainterjút, aminek első kérdésében a nők elamazonosodásáról beszél a híres, idős, ám cukin lefotózott szexuálpszichológus, aki roppant büszke arra, hogy a harminc év után újra kiadott Szexuálpszichológia című könyvében egy szót sem kellett változtatni. Ez utóbbihoz külön gratulálunk.
Mennyi értelmetlen lista
Az értelmetlen és nem is vicces listák közé tartozik a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság által összegyűjtött 4+1 szimpatikus bűnöző. Az egy kedves, emberi pillanat lehetett, ahogy a BVOP belső levelezésében megszavaztatták, hogy ki az állomány kedvenc szélhámosa. A keresztelő, alkotmányt módosító, 17 évet leülő Bósa Istvánról például kisebb riportot is kibírtam volna, a Viszkis nem izgatott fel, ahogy a pixeles arccal a füzetbe kerülő Farkas Péter se. És ezután kik jöhetnek a sorban? Hát, a vallási vezetők, muhaha, sőt dupla muhaha, mert a Jehova Tanúi vezetője, Völgyes Sándor hiába került be, ők nem fotózkodnak, lapozás.

És Lux Elvira a 108. oldalon beszél tovább a koitálásról, így megy ez.
A lista a listaalkotókról árulkodik, és hát a 19 legmenőbb vidéki arcot, a bevezető szerint a H.M.Cs-ket (Helyi Menő Csávó) a topográfiával együtt mindenkinek meg kellene tanulnia. Debrecenből sikerült Lukács Lászlót felmutatni, Fejér megye egy írónak álcázott pártpolitikust, L. Simon Lászlót, Erdő Pétert pedig maga a szakrális megye tartotta menő vidékinek. A listából nem derül ki a lényeg, hogy mit is jelent menő vidékinek lenni, pedig van itt színész, úszó, mesterszakács, borász, őseire emlékező lovas íjász, de még testnevelő is.
Vannak listák, amikről nem jutott eszükbe ugyan semmi a szerkesztőknek, de betuszkolták a kiadványba. A 9+2 sportoló Kásás vezetésével pontosan ilyen, mert a háromszoros olimpiai bajnok nemcsak idén, de tavaly se sok mindent csinált, egyébként meg még mindig nem világos, hogy milyen időintervallumot néznek a szerkesztők. A legjobb pókeresnél sikerült elkövetni, hogy négy ászba pakolják be az első négy arcát, ahogy például eleve érthetetlen, minek a kicsike standup-szcéna beemelése ide, de hogy még saját magukról írjanak vicceskedő listát, az túlzás.
A botrányhősök is össze vannak dobva, pedig az ígéretes első három helyezett (Liptai, Hagyó, Stohl) sokkal erősebb feldolgozást igényelt volna. Az adománygyűjtők is bekerültek mint a sajtkészítők, köszöntjük őket, bár a fene tudja, mennyire pontos mérés ez. Olyan fontos és szupervicces listák is vannak, mint a hajdan leggazdagab családok vagy a legtöbbször elvált emberek, itt egy listán szerepel minden versenyszabályzattal és fair play-jel ellentétesen Gábor Zsazsa, Tony Curtis, Révész Sándor és Gesztesi Károly. Hasonlóan érthetetlen a magyar íróválogatott szerepeltetése is, mert semmit nem tudunk meg róluk, kettő: nem is lista ez, hanem csapatkép. A képzőművészek eggyel jobban jártak legalább, mint a képregényesek, akik nagyobb figyelmet és teret kaptak a filmeseknél és íróknál is.

Az igénytelenül, de viccesen összefotosoppolt sportolók után újra szép portrékkal jönnek ismert és kevésbé ismert extrémsportolók: a világot körbevitorlázó Méder Áron nagyon elverte a lábát is elvesztő, de nekem személyes hősként megjelenő hegymászót, Erőss Zsoltot.
Végül a kiadványban Elvira elárulja egy újabb váratlanul felbukkanó oldalon, hogy 1969-ben nem volt szexuális forradalom, csak rövidültek a szoknyák, majd később a magyarok is, de Lux Elvira, miközben a Jóistennel jön, elárulja, hogy ő nem mondja senkinek, hogy elvetesse a gyerekét.
A szép kiadványban sok lehetőség maradt, és ha a tökösséget választják szervezőelvnek, akkor tartsanak ki bátran mellette, ne kételkedjenek saját ötletükben, hanem egyszer csinálják majd meg rendesen.