Saját szerzői perlik a Huffington Postot

Csoportos keresetet nyújtottak be saját szerzői a múlt héten a Huffington Post ellen. A szájtnak legtöbbször ingyen, önkéntes alapon dolgozó bloggerek azt állítják, hogy az aggregátor vezetése rosszul bánt velük, és nem kompenzálta őket megfelelően írásaikért. A pert nem sokkal azután indították, hogy az AOL bejelentette: 315 millió dollárért megvásárolja az idén hatéves szájtot, és az alapító Arianna Huffingtont a Huffington Post Media Group főszerkesztőjévé nevezi ki.

A felperesek a keresetben azt állítják, hogy a hírgyűjtőnek ingyen dolgozó bloggerek előfeszítése nélkül az AOL által kifizetett árnál legalább 105 millió dollárral kevesebbért lehetett volna eladni a Huffington Postot. Szerintük a szájt „féltékenyen őrzi” az egyes blogposztok olvasottságára vonatkozó adatokat, és nem árulja el, mennyi bevételre tesz szert az önkéntesek munkájából. Az AOL-tranzakció fényében a bloggerek azt szeretnék, hogy az aggregátor fizessen nekik munkájukért, visszamenőleg is.

A bloggerek szószólója, Jonathan Tasini a kereset szerint 216 anyagot publikált a Huffington Poston, és bár számos komment érkezett írásaira, soha egyetlen fillért nem kapott értük.

Arianna nem érti

Az alapító Arianna Huffington korábban többször elmondta, hogy a szerzők a szájt révén ismertségre tettek szert, utalva arra, hogy ezt értékeljék kompenzációként, és felajánlotta nekik, hogy nyugodtan publikáljanak máshol, ha nem tetszik nekik a rendszer.

Huffington a mostani vádakat teljesen alaptalannak tartja, és a keresetre válaszul írt posztjában a Techdirtöt idézi, amely a a valaha volt legostobább pernek nevezi a mostanit – lényegében azért, mert a most panaszkodó szerzők annak idején önként vállalták az ingyen munkát.

“Van hírszerkesztőségünk is, ahol szerkesztők, újságírók és tudósítók százai dolgoznak – írta Huffington. – De míg belsős szerzőinknek határidőre kell végezniük a munkával, és kötelezettségeik, illetve kiszabott feladataik  vannak, a bloggereink olyan gyakran vagy olyan ritkán írnak, ahogy csak nekik tetszik – amit csak akarnak, amikor csak akarnak, és ha egyáltalán nem akarnak írni, akkor nem írnak. Ezen felül írásaikat közzétehetik saját szájtjukon és máshol is – náluk vannak a cikkek jogai, és úgy hasznosítják őket újra, ahogyan nekik tetszik.”