Jockeyt is imádtuk annyira, mint Vadert

2012.06.15. 01:05 Módosítva: 2012.06.15. 08:43
A Dallas az 1978 és 91 között leforgatott 14 évadával és a tévéfilmes utánlövéseivel máig az egyik legnépszerűbb sorozatnak számít a modern televíziózás történetében, nem csoda, ha TNT csatorna idén feltámasztotta. Patrick Duffy 63 évesen, Larry Hagman nyolcvanon túl vállalta be a nagy visszatérést a mosolygós jófiú és a konspiráló rohadék szerepében, ráadásul teljesen vállalható lett a végeredmény (a kritika itt olvasható). 34 év az olaj, a pénz és a hatalom bűvöletében: összeszedtünk mindent, amit tudni kell a Dallasról.

2012. június 13-án mutatta be a TNT a saját gyártású Dallas-folytatását, amiben Jockey, Bobby és Samantha is visszatért. A kábelcsatorna első körben tíz résszel próbál rájátszani a nosztalgiára, bár a régi szereplők már egy új világban kénytelenek konspirálni, ahol még Jockey-t is át lehet verni, hiszen nem lehet valaki 80 évesen is legyőzhetetlen főgonosz.

dallaszuhany640
Fotó: TNT

A mindig cowboykalapban viszkiző, két új olajmezőért a saját anyjukat is eladó texasi milliárdosok családmeséje a maga korában több szempontból is mérföldkőnek számított. Bobby Ewing zuhanyzós visszatérésénél nem nem sok idiótább karakterfeltámadás volt a tévésorozatokban, a Dallas örökös konspirátora, Jockey Ewing pedig (akit eredetileg J.R.-nek hívtak) legalább olyan kultikus gonosz lett, mint Darth Vader, Jason, a Joker, vagy a Keresztapa.

A CBC tévécsatorna és Jockey Ewing népszerűsége akkor emelkedett az egekbe, amikor a harmadik évad záróepizódjában, 1980. márciusában a House Dividedban lelőtték. Akkor 90 millió amerikai volt kíváncsi a tettesre, és ez rekordnézettségnek számított egészen a M*A*S*H című tévésorozat 83-as fináléjáig (amit 2010-ben végül a Super Bowl-közvetítés döntött meg, 106,5 millió amerikai nézővel).

De miért imádtak az emberek egy mindig hazudozó és kurvázó, ráncos szarkavarót, aki még az utca túloldalára is kalapban és egyedi rendszámos Mercedesszel jár? Pont ezekért. Larry Hagman vizenyős szemű, folyton vigyorgó kisördögként (aki a sorozat összes szereplőjét meg- vagy átkúrja) tökéletes ellentéte volt a jószívű, deltás, talpig becsületes, ám pont emiatt kissé unalmas Bobbynak. És bár ő is nyakig merült az olajügyekbe, a vállalatigazgatás helyett jobban szeretett inkább nyakig lószarosan lovagolni a Southfork Ranch-en.

Az egymással rivalizáló Ewing- és a Barnes-rokonok egy irigylésre méltó, mesebeli világban éltek, és ez szimpatikus volt a nézőknek (sok adat és info a Velvet infografikájában). A Dallas szereplőinek rendszerint csak amiatt kellett aggódniuk, hogy ne apadjon el a whisky- és az olajkészletük, sikerüljön többségi tulajdont szerezniük a West Starban és lehetőleg ne bukkanjon fel egy újabb, balkézről született rokon, aki magának követeli a cég részvényeinek felét. Mennyivel érdekesebb konfliktusok ezek, mint azon izgulni, vajon Mágenheimék és Vágásiék kihúzzák-e hó végéig a fizetésükből vagy hogy lesz-e olyan hét, amikor nem rabolja ki senki Almáék bisztróját.

Jellemző egyébként, hogy Magyarországon csak akkor kezdték el vetíteni a szériát, amikor az Egyesült Államokban már majdnem véget ért: a 78 és 91 között futó, népnyúzó olajmágnásokról szóló széria tiltott dolognak minősült, így csak a rendszerváltás szele fújhatta be a Vasfüggöny mögé. A Dallast itthon 1990. december 28. és 1997 között adta le az MTV, így más tévécsatorna híján a péntekenként viszkizgető Ewingok, tintás Barnes, Clayton Farlow és Elvis exneje, Priscilla Presley az évek során épp olyan szívesen látott családtagok lettek, mint a Szomszédok nonstop kesergő panellakói.

A magyar változat munkatársai

Régen minden jobb volt, de főleg a magyar szinkron, ami ezúttal tényleg igaz, hiszen a Dallas-szereplők magyar hangját olyan színészek kölcsönözték a 90-es években, mint Kránicz Lajos (J. R., azaz Jockey), Csankó Zoltán (Bobby), Gera Zoltán (Jock), Dallos Szilvia (Ellie), Szerencsi Éva (Samantha, akit eredetileg Sue Ellennek hívtak), Simorjai Emese (Pamela), Végh Péter (Cliff Barnes) és Melis Gábor (Ray Krebbs).

Na akkor most képzeljük el azt, hogy Jockey szerepét Larry Hagman helyett a Sírhant művek dokija, Robert Foxworth kapja meg, Ken Kercheval Ray-t alakítja Cliff Branes helyett, Steve Kanaly Bobby, Patrick Duffy pedig be sem kerül a sorozatba. Szörnyen hangzik, de eredetileg ez volt a készítők terve.

A legemlékezetesebb jelenetek

Azt, hogy Jockey-t lelőtték, vagy hogy a halott Bobby egy évadnyi szünet után a zuhanyzóból kilépve tért vissza, mindenki tudja. De emlékszünk még arra, hogy a sok mellékszereplő között a kit játszott a szemtelenül fiatal Brad Pitt? A legendával ellentétben nem Jockey egyik időközben előkerült mostohafia volt, hanem az akkor már Ray-jel élő Jenna Wade (ugye mindenki emlékszik Elvis feleségére, Priscilla Presley-re?) lányára startolt rá kemény négy részen át. Csak aztán nem viselte a legjobban Ray vasszigorát, főleg amikor a derék cowboy rajtakapta őket egy istállói kufircoláskor.

Bizonyára mindenki volt már olyan házibuliban, ahol egy random Dallas-epizódot bámulva kellett inni, ha Jockey valamelyik szeretőjénél aludt, ha Samantha másnapos volt vagy ha Bobby épp a ranch medencéjében úszkált. A konyakosüvegért nyúló Dallas-főszereplő ugyanúgy elengedhetetlen kelléke a sorozatnak, mint a főcímben megmutatott olajkutak, úgyhogy ennek örömére itt egy vicces összeállítás a vedelésekről:

A 10. évad végéről a legtöbben Victoria Principal kiírására, Pamela autóbalesetére emlékeznek, pedig a készítők a nyilvánvaló cliffhanger mellé bezsúfolták a sorozat egyik leginkább ikonikus jelenetét is. Jockey a Ewing Olajtársaság elvesztése után még az addig részenként többször mutatott felhőkarcolóból is kénytelen kiköltözni, azonban még a teljes mélyponton sem adja fel, ehelyett az utolsó szalmaszálba kapaszkodva is képes újrakezdeni. Bónuszként Jockey itt nem a legtöbbször töketlen Cliff Barnesszal, hanem a sokak által sokkal méltóbb ellenfélnek tartott, igazi hiénát játszó Jeremy Wendellel, a WestStar olajtársaság vezérigazgatójával néz szembe.

13 év alatt több szereplőt, többek között Pamelát, Bobbyt és (Jim Davis halála miatt) az öreg Jock Ewingot is ki kellett írni a sorozatból. A mellrákot túlélő Barbara Bel Geddes a sorozat hetedik évada alatt szívműtéten esett át, majd megromlott egészségi állapota miatt kilépett a sorozatból, így a következő évadban már Donna Reed vette át a szerepét. Ugyanakkor a nézők gyűlölték Reedet a karakter megformálásában tökéletesnek tartott Bel Geddes-szel szemben, miközben a sorozat nézettsége pedig tovább esett. A készítők visszahozták a felépülő Bel Geddes-t a szerepbe a következő évadtól egészen a 13. évadig. A történet tragédiája ugyanakkor, hogy a szerepből elküldött Reed nyolc hónappal az utolsó epizódja bemutatása után meghalt, viszont még volt annyi ideje, hogy egymillió dollárra perelje a gyártókat szerződésszegésért, és az összeget meg is ítélte neki a bíróság.

Bizonyos időközönként a derék Bobby ráeszmélt, hogy ő csak akkor érezi jól magát, ha féltestvérével, a kockás ingben kelő-fekvő Ray Krebbsszel Vágási Feri módjára bepancsolhat a Dallas környéki vagányoknak egy sörszagú, countryzenétől hangos lebujban. Az egyik ilyen bunyóba az öreg Jock és a verekedéshez igen balfasz Jockey is elkísérte:

20 éves a Szarok a farmra!

A Dallas nemcsak a neveket kiforgató ovis humornak adott vérfrissítést a - Miért olyan bikák a Ewing-fiúk? - Mert Ellie elli őket! és a - Miért nem kapnak Bobby-ék soha gólt? Mert Jenna Wade.-típusú viccekkel, de elszabadította a részegen szinkronizálós, hétvégi telkes prosztóhumort is, ami később a neten már százezrekhez jutott el. Sőt, olyan, mára klasszikussá érett nyelvi finomságokkal gazdagította a szlengszótárakat és a konyhába szorult házibulikat, mint a "Szarok a farmra!" vagy a "Véged lesz, mint a Twin Peaksnek!"

A Henkel-reklámmal turbózott Dallas-paródiát épp húsz éve, 1992-ben készítették a gödöllői Török Ignác Gimnázium végzősei a lehető legprimitív módszerrel: Panasonic kamerával vették fel a tévéből a videón lejátszott Dallast, aztán megcsinálták a kultikus hangalámondást, ami idővel olyan alpári szinkronok cunamiját indította el, mint a Narancs, Tetves és Dugó-trilógia. Aki személyesen is ismerte a készítőket, netán maga is szinkronhag volt, feltétlenül jelentkezzen ezen az mailcímen, hiszen a téma mindenképp külön cikket érdemel!