Varga Liviust bezárták a föld alá

Varga Livius napok óta él 70 méter mélyen a Pál-völgyi cseppkőbarlang egy szűk járatában, így nem csoda, hogy szerda reggelre teljesen elvesztette az időérzéket. Amikor a barlangi mentők a „postaládájába” helyezték a feltöltött akkumulátorokat, azt hitte, hogy még éjszaka van.

Egyszemélyes túlélőshow

Nem világosították fel a tényekről, hiszen a Budapest Underground amellett, hogy bemutatja a főváros alatt rejlő természeti kincseket, részben egy pszichológiai kísérlet is – mondja Tóth Zsolt Marcell, a sorozat producere és operatőre –, amiben azt is meg szeretnék mutatni, hogy extrém körülmények között, fénytől, zajoktól, hírektől, társaságtól elzártan mennyire módosul az emberek érzékelése és tudatállapota.

A Filmdzsungel csapata az MTVA ismeretterjesztő filmekre kiírt pályázatán 13 millió forintot nyert a Budapest Undergroundra, ami öt, természetvédelmi szempontból is fontos és érdekes barlangot mutat be, némiképp Big Brotheres szemmel. A sorozat főszereplője, Varga Livius öt napot tölt a Kőbányai labirintusban és a Pál-völgyi cseppkőbarlangban egyedül, miközben kézikamerájával bejárja az üregeket, felfedezi a kristálytiszta tavakat, a karfiolmintájú cseppköveket, gázfőzőjén kolbászt és szalonnát süt, gyömbérteát készít, és ezrek lesik az élő közvetítésen, ahogy megágyazik magának a hideg kőpadlón.

„A Quimby alapító tagjának gyerekkori álma volt, hogy kipróbálhassa, milyen civilizáció nélkül egyedül boldogulni, próbára tenni az akaraterejét, megtudni, mennyire „életképes”. A barlangi túlélőtúra ajánlatára elsőre igent mondott, és mi nagyon örültünk, mert biztosak vagyunk benne, hogy pozitív, humoros, ugyanakkor saját esendőségét is vállaló személyisége sok emberrel megkedvelteti majd ezt a föld alatti titokzatos világot” – meséli Zsolt.

Komfortfokozat: 0

A 42 éves, pszichológus végzettségű Livius a kisérletet szombat délben a patkós orrú denevérek téli szállásaként szolgáló Kőbányai labirintusban kezdte. Mindössze két zsáknyi ellátmányt kapott, benne némi túlélő felszereléssel: meleg ruhák, vécépapír, higikendő, zacskós élelmiszer, a barlangról szóló ismeretterjesztő leírások, fejlámpa, egy gázfőző és egy kézikamera.

A 180 ezer négyzetméteres barlangrendszer, amely kőbányaként például az Akadémia és az Operaház felépítéséhez is szolgált, de a második világháborúban óvóhely is volt, még könnyű falatnak tűnt. Az önkéntes remetétől ugyan elvették karóráját és a telefonját, de itt még sátorban aludhatott, és a helyenként a 6 méter széles és 8 méter magas vájatokban szabadon mozoghatott, kamerájával felfedezve a termeket, ahol állítólag még Messerschmitteket is gyártottak.

Bár viszonylag közel a felszínhez még hallott kívülről érkező zajokat, már az első nap megérthette, mit jelent az, hogy extrém körülmények között az érzékszervek kompenzálnak, kifinomulnak: a szeme megtanult látni a sötétben, a hallása kihegyeződött, és ahogy a föld alatti szagokból is megtanult olvasni. De arra is rájöhetett, milyen furcsán telik az idő egy ilyen helyen, hogy lassanként az óra híján érdemesebb a gyomor korgásából kiolvasni, eljött-e már a vacsora ideje.

Livius a kőbányai barlangrendszerben – ahol egyébként a rendszerváltásig a Kőbányai sört gyártották – két napot töltött el, aztán késő éjszaka, a sötétség leple alatt a természetfilmesek hétfőn átszállították a Pál-völgyi cseppkőbarlangba, ahol a 10 méteres mélység után már 70 méteres sötétséggel kellett szembeszállnia. A 29 kilométer hosszú Pál-völgyiben azonban, mivel az természetvédelmi terület, már csak egy földre terített nejlonzsák és egy hálózsák szolgáltatja a komfortérzetet. Na meg egy kémiai vécé (a kamerák látókörén kívül persze), néhány gyertya és a fejlámpa. Livius itt már nem barangolhat olyan szabadon, mint Kőbányán. Egy előre kijelölt területen mozoghat csak, azon kívül saját életét és a pótolhatatlan természeti kincseket is veszélyeztetné.

Egyre többet alszik

Tóth Zsolt Marcell operatőr, Molnár Attila Dávid forgatókönyvíró és Lerner Balázs rendező együtt dolgozták ki a dokumentumfilm-sorozat formátumát. Javaslatukra egy IT-s szakemberekből és technikusokból álló csapat négy éjjellátó HD kamerát állított be a szűk járatba, amelyek folyamatosan rögzítik Livius mozgását; figyelik ahogy a szövegét írja, ahogy megtervezi a jelenetet, amit saját kamerájával rögzít is. A fix képet adó kamerák képét a felszínen egy szerverre rögzítik a filmesek, és a Ustreamen élőben is kiadják a rajongóknak. A világos kép csalóka: az infravetők fényét csak a kamerák látják, Livius szemében teljes a sötétség.

A zenésznek a külvilággal azonban mindössze egy orosz kurblis telefonon keresztül van kapcsolata, amin a szükséges technikát – feltöltött akut, égőt a fejlámpájába, stb. – rendelheti meg, üzenhet a feleségének, és adott esetben segítséget is kérhetne. A barlangi mentők másfél perc alatt a helyszínen lennének, de erre eddig nem volt szükség. Az egyetlen ijedtséget eddig az okozta, hogy a kőbányai barlang sötétjében egyszer csak leszakadt egy hatalmas vakolatdarab, de a zenész ura lett a helyzetnek, és elindult felfedezni, hogy mi történt.

Arra a kérdésre, hogy észrevennék-e, ha Livius rosszul lenne vagy az ingerszegény környezettől besokallna, Zsolt azt feleli, hogy persze, folyamatosan figyelik őt a kontrollmonitorokon keresztül, és pulzusszám-mérő is van rajta. „Valószínűleg már nagyon fázik a 10 fokos barlangban, és el is fáradt, mert egyre többet alszik, de nem kell érte aggódni, a föld alatt töltött öt nap egy egészséges embernél még nem okoz semmilyen problémát”.

Hogy ez így van-e, csütörtök délben kiderül, 120 óra sötétség és süketség után akkor mennek le érte az üregbe, amit a comment:comon mi is közvetítünk majd.