Alajos, Leila
19 °C
34 °C

Egy kétméteres óriás, egy aggódó anya és egy gátlástalan skót - a Trónok harca színésznőivel beszélgettünk

2013.04.03. 15:02
Az HBO véres-kardozós középkorra emlékeztető fantasy-sorozatában egy élmény játszani, mondták a színésznők lelkesen a londoni sajtótúrán. Persze volt aki sírt egy sort, hogy levágták a haját, és az is kiderült, egy év korkülönbség két színésznő között a felszínen akár nyolcnak is tűnhet.

A Trónok harca londoni sajtóútjának délutáni köre (a délelőttiről itt olvashatnak) úgy kezdődött, hogy nem ismertem meg Catelyn Starkot, azaz Michelle Fairley-t, pedig nagyjából tíz centire álltam tőle a Corinthia hotel liftjében. Mentségemre legyen szólva, hogy 1) nem volt rajta állatbőr stóla és hosszú, kék köpeny és 2) a fején baseballsapka volt, ami takarta az arcát. Csak akkor jöttem rá, hogy a floridai nyugdíjasnak öltözött nő kicsoda, amikor a mellette álló, titkárnőnek látszó csajtól jellegzetes, rekedtes hangján megkérdezte, hogy akkor tutira lesz-e sminkes az interjú előtt?

Van ez így, Nick Nolte-t is simán össze lehetett keverni egy jól táplált hajléktalannal tavaly Los Angelesben, és smink nélkül Anna Paquin mellett is elmentem a folyosón, mindezt azért, mert bármennyire is meglepő vagy sem, ezek a sztárok az újságírók (pláne a kamerák) elé csak full sminkben és megcsinált hajjal hajlandók leülni.

Fotót viszont akkor sem lehet róluk készíteni, ha az ember sírva könyörög egy híres ember meg én-képért, mint tette azt a maláj kolléga Londonban. Ő a Brienne-t alakító Gwendoline Christie-vel akart egy közös képet, ami nagyszerűen festett volna a nappalijában, hiszen a fickó volt vagy 160 centi, a színésznő meg minimum 191, már ha nincs rajta egy magassarkú cipő, ami viszont most volt - el lehet képzelni a látványt. Cikksorozatunk második részében három színésznővel beszélgetünk a kerekasztal mellett.

Az északi taktikus

Az ír színésznő volt az első a sorban, a liftben látottakhoz képest tizenöt évvel fiatalabban, sminkben, megcsinált hajjal, de ugyanazzal a szétcigizett hanggal. Jellegzetes ír akcentusával válaszolt a kérdésekre, mint kiderült, Londonban él a meló miatt, de nagyon örül, hogy a Trónok harcát Belfast mellett forgatják, mert jót tesz a gazdaságnak, amire az országnak nagy szüksége van. Fairley elég régóta a pályán van (az IMDB szerint 55 sorozatban vagy filmben szerepelt), meg is kérdezzük tőle, mennyivel másabb az HBO-nak forgatni, mint a korábbi munkaadóinak.

"A Trónok harca olyan minőséget képvisel, amivel egy színésznő a pályafutása alatt nagyon ritkán találkozik. A díszletek, a smink, a jelmezek, az egész koncepció és megvalósítás lenyűgöző. Ahogy belépsz a stúdióba, vagy egy külső helyszínen épített díszletbe, eláll a szavad, olyan részletgazdag az egész. Minden belső helyszínnek megvan a maga stílusa, másként világítják meg őket, mindenen ott van az adott ház címerállata - a Tully-n a hal, a Starkon a farkas, és nemcsak ott, ahol látszik, hanem az evőeszközök nyelén is. Hihetetlen, az HBO mennyire odafigyel az egészen kis apróságokra is. Az sem mindegy, milyen virág van az asztalon, eszméletlen. "

cat1

Ez, mint mondja, nagyon megkönnyíti a színészek dolgát, mert könnyebben beleélik magukat a szerepbe. A karakterét, a Stark-ház nagyasszonyát annak ellenére imádja, hogy az egyik legtragikusabb szereplő a történetben, a férje meghal, a lányai ki tudja hol kódorognak, egyik fia élethalál harcot vív ellenségeivel, a másikról meg úgy tudja, meghalt, szóval nem egy leányálom a sorsa.

"Az a szenzációs az írókban, hogy odafigyelnek ránk. Látják, mik az erősségeink és mi az, amit a legjobban csinálunk, így arra mennek rá. Catelyn Stark egy nagy taktikus, óvatos, de kockázatot is vállal, amibe vagy belebukik, vagy nem, ezt majd meglátjuk. Catelyn elsősorban anya, és a gyerekei miatt aggódik, de felül kell kerekednie a szomorúságán, és a politikai aspektusoknak megfelelően kell lavíroznia."

Igen jó véleménnyel van a szereplőkről, különösen azokról, akikkel sok közös jelenete van - Richard Maddent, aki Robb Stark nevű fiát játssza, generációja egyik legtehetségesebb színészének tartja, amiből szerintünk még olyan sok mindent nem mutatott meg, de mi nem vagyunk ott a forgatáson. "Nagyszerű vele együtt játszani, bár a harmadik évadban kevesebb közös jelenetünk van, illetve azok sem olyan belsőségesek, mint a másodikban, hiszen Robb akarata ellenére elengedtem Jamie Lannistert, és ez sokaknak nem tetszik." Azt is megkérdezte valaki, hogy nem fél-e attól, hogy kiírják a sorozatból, mert itt aztán senki nincs biztonságban, mire azt válaszolta, hogy ez nem érdekli, sőt, arra sarkallja, hogy a legjobbat kihozza magából. Eddig igencsak összejött.

Vidám, nőies óriás

Brienne alakítója majdnem lefejelte az ajtófélfát, amikor belépett a szobába, ezen röhögött egy jót, olyan hangosan, hogy a poharak összekoccantak az asztalon. Menten megértettem, mit értett az alatt Nikolaj Coster-Waldau, hogy "isten ments, hogy Brienne felnevessen." A színésznőnek ez az első igazi szerepe, gyerekkorában tornásznak készült, de ebből nem lett semmi - kérdeztem is tőle, hogy nem volt-e túl magas ehhez a sporthoz, mire azt válaszolta, hogy fura, de 14 éves koráig normális testalkata volt, és a tornát sem ezért, hanem egy sérülés miatt hagyta abba.

bri2
Fotó: Helensloan

"A sport nagyon hiányzik, így örültem annak, hogy kardozhatok, lovagolhatok és verekedhetek, iszonyú jó móka. Ahhoz viszont hogy ez flottul menjen, sokat kellett edzenem a forgatás előtt, napi hat órában készültem a szerepre, három hónapon át, és felszedtem egy csomó izmot. A ruhatáramat meg cserélhettem le, ami egyébként sem egyszerű, mert magas vagyok, ha ez valakinek újdonság lenne." Nem volt az, de udvariasan nevetünk, ezt így kell, ha jól olvastam egy protokoll kézikönyvben. Christie már nem bánja, hogy ilyen nagyra nőtt, és azt sem, hogy ennek köszönheti, hogy megkapta a szerepet.

"A könyvben Brienne kifejezetten ronda, és emiatt néznek rá úgy, mint a kétfejű borjúra, én igyekeztem a magasságommal és az új izmaimmal elérni ugyanezt a hatást. Mivel egy outsiderről van szó, érdekes őt úgy eljátszani, hogy én magam sem férek bele a hagyományosan elfogadott nőképbe." A szereplők közül legtöbbet Nikolaj Coster-Waldauval forgat együtt és mint mondja, a színésszel pont olyan a viszonya, mint a karakterének Jamie Lannisterrel. "Az agyamra megy. Állandóan szívat, és ha leáll a kamera, sokkal gonoszabb dolgokat mond, mint ami a forgatókönyvben áll. Ettől persze mindketten jobban szerepbe kerülünk, és ez így van jól, csak ha nagyon fárasztó a nap, akkor a végére kezdem kicsit unni a zrikálást."

A legnehezebb mégsem ez volt, hanem a körülmények. "Amit a képernyőn látnak, az úgy történt a forgatáson is. Csúsztunk-másztunk a sárban, a forgatásra tízfokos hidegben került sor, reggel nem mertem kilépni az ajtón nagykabát nélkül, aztán kizavartak egy folyópartra egy szál páncélban, és hat órán át kardozhattam. A nap végére ilyenkor úgy elfáradtam, egyedül le sem tudtam venni a jelmezt." A szerepet úgy kapta meg, hogy a sorozat szereposztásáért felelős rendező látta egy Shakespeare-darabban még valamikor 2008-ban és emlékezett arra, hogy volt egy nagy magas nő, akinek a drámával sincs gondja.

"Felhívott, meghallgatott, azt mondta, megfelelek, én meg igent mondtam. Aztán elkezdtem parázni, mert még soha nem csináltam ilyet, és akkor még a hiúsági kérdésekről nem is beszéltünk. A hajamat azonnal levágták, amitől tökre kiborultam, elmentem lovagolni, visszamentem a szállodába, sírtam két órát, felhívtam az anyukámat, neki is bőgtem egy kicsit, aztán jobban lettem. Nem bántam meg, félre ne értsék, de ennyi hiszti kellett."

Burokban nevelkedett az egyik északi nomád

Rose Leslie skót színésznő sem azért került be a sorozatba, mert olyan nagy neve lenne a szakmában hanem azért, mert pont úgy néz ki, ahogy karakterét, Ygritte-et az író, George RR Martin elképzelte. Kissé megszeppent a 12 újságíró láttán, meg is jegyzi, hogy a többi teremben kevesebben vannak, mi meg a fogunkat csikorgatjuk, mert mi is sokalljuk a létszámot. Az Izlandon, Havas Jon történetszálában szereplő színésznő az obligát, "nem volt hideg északon" kérdésre kissé fáradtan, válaszol, hogy "dehogynem".

"Mínusz 15 fokban forgatni, na, az nem annyira szívderítő, ilyenkor gyűlöltem a többieket, akik Marokkóban vagy a horvát tengerparton napoztak. Ez mondjuk csak addig tartott, míg el nem kezdtük a melót, mert az északi történetszál annyira megkapó és izgalmas, hogy alig vártam az újabb és újabb jeleneteket."

rose1.png

Óhatatlan, hogy a kérdések között elő ne jöjjön a színésznő háttere is: nemesi családból származik, és egy 15. században épült kastélyban nőtt fel, ezért is nem bánja, hogy nem a Stark családban kapott szerepet. "Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen körülmények között nőttem fel, de erről nem szeretnék többet beszélni." A kérdést természetesen Josip tette fel, az a horvát újságíró, aki Nikolaj Coster-Waldau magánéletéről sem tudott leszakadni az istennek sem.

Mentjük a helyzetet egy remek, "na és milyenek a zombik?" kérdéssel, amit ketten is felteszünk egy belga kollégával, akiről pedig azt hittem, nem is tud angolul, hiszen reggel 9 óta ez az első megszólalása. Rosszul választottunk, mert erről nem beszélhet a színésznő, szigorú parancsot kaptak, hogy a Falon túli Másokról egy szót sem szabad elárulni.

"Legyen elég annyi, hogy a Falon túl nemcsak a Vadak jelentenek veszélyt az emberekre. Mance Rayder és emberei nekimennek a Falnak, mert át akarnak kelni rajta, de hogy pontosan miért olyan fontos nekik, hogy délre jussanak, az majd kiderül a sorozatból." A karakteréről azonban szívesen beszélt. "Ygritte-nek sokkal mozgalmasabb szerep jut a harmadik évadban, például íjazhattam is, aminek úgy örültem, mint egy kisgyerek. Nagyon régen nem volt a kezemben íj, és elég égő is volt az első próbálkozás, de a régi mozdulatok lassan visszajöttek." Ezen a ponton Josip akart kérdezni valamit, de jobbnak látta inkább egy köhögésbe fojtani, mert annál kellemetlenebb nem nagyon van, amikor 11-en kezdenek el valakivel üvölteni egy sajtóturnén.

A végén persze nem kerültük ki a szex kérdését sem, hiszen vaknak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa a Havas Jon és Ygritte között vibráló feszültséget. "Imádtam azokat a jeleneteket, amikben húzhattam Kitet (Kit Harington alakítja Jon Snow-t), egyfajta násztánc vagy előjáték volt az egész, aminek a kimeneteléről nem beszélhetek, de ki lehet találni, mi lesz belőle. És nem, mielőtt kérdeznék, nincs gondom a meztelenséggel, ha a szerep megkívánja, akkor levetkőzöm. Nincs abban semmi."

Egy év, de micsoda különbség!

Leslie után még két színésznővel, Maisie Williamsszel (Arya) és Sophie Turnerre (Sansa) is beszélgettünk, de rájuk már nem sok időnk maradt, és tulajdonképpen semmi olyat nem mondtak, ami addig nem hangzott volna el. Ami a legfeltűnőbb volt, az a két színésznő közti egyéves különbséget meghazudtoló külső megjelenés - míg Williams egy 16 éves lányként öltözött és viselkedett is, Turner első ránézésre legalább 25-nek tűnt, pedig csak 17 éves. A sorozat szempontjából ez annyira nem jó hír, hiszen a történetben az idő lassabban telik, mint a valóságban, és ha Turner így halad, a hatodik évadra már negyvennek fog látszani, mígy a könyvben még mindig csak 18 éves lesz.

A Trónok harca harmadik évada hétfő esténként látható az HBO műsorán.