Előd
6 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

PET-hajók foglalták el a Tiszát

2013.07.11. 17:54
Kedden délben Tivadarból indult az I. Tiszai Pet Kupa evezős verseny, amelynek résztvevői az áradással Ukrajnából, Szlovákiából és Romániából érkező több száz köbméternyi PET-palackból készült, saját készítésű hajóikon 100 kilométeres távot tesznek meg egy hét alatt. A természetfilmesek akciójából sorozat készül a köztévének Varga Livius, a Quimby ütősének műsorvezetésével.

A Valamit visz a víz című road movie és reality elemeket ötvöző sorozat ötlete akkor fogant meg a készítők, Molnár Attila Dávid producer és Tóth Zsolt Marcell rendező fejében, amikor három évvel ezelőtt a Tokaj menti vizekre mentek forgatni arról, hogy az ár hogyan mossa el a parti fecskék fészkét.

Szemétszigetek a Tiszán

„Ahogy az ár megérkezett, pillepalackok ezrei jöttek le a Tiszán, de úgy, hogy volt olyan hely, ahol nem is láttad a vizet, csak a palackokat. Kiderült, hogy ez minden áradáskor így van. Ukrajnában, Szlovákiában, Romániában az ártereket gyakran illegális szemétlerakónak használják, és ahogy jön a nagy tavaszi áradás, a szemetet elviszi a víz. Onnantól kezdve kattogott a fejünkben, hogy ez brutális, ezzel kellene valamit csinálni” – meséli Attila.

Tavaly nyáron egy ismerősük elmesélte, hogy tiszta és üres PET-palackokból tutajt csináltak és lecsorogtak a Tiszán. A két természetfilmes akkor találta ki, hogy tiszai szemétből készült hajókat építenek és versenyt szerveznek. Az ötletből forgatókönyvet írtak és beadták az NMHH ismeretterjesztő sorozatokra kiírt pályázatára, amin 7,8 millió forintot nyertek, amihez még kétmillió forintot tesznek hozzá önerőként.

Az m1-nek készülő sorozat forgatása július 5-én, az ukrán határhoz közeli Tivadarban a hajók megépítésével kezdődött el. Az alapanyagot, azaz a PET-palackokat több fordulóban gyűjtöttek be, voltak Tiszafüreden, ahol a stáb több ezer palackot szedett össze a folyóból és az ártérből, de volt egy gyűjtésük június végén is, amikor Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából magyar gyerekeket hoztak Jándra, akik egész nap palackokat gyűjtöttek. Ráadásul a Felső-Tisza mentén lévő falvak lakói is beszálltak a projektbe, és elképesztő mennyiségű palackot szállítottak a forgatás helyszínére.

Elborította az agyukat a harci hév

A tivadari Diós kempingben hétfő estig négy, PET-palackokat felhasználó hajó készült el, de így is maradt a táborban vagy 6-8 ezer darab műanyag üveg, amit elvitetnek a helyi szelektív hulladék-feldolgozó üzembe. „Tudjuk, hogy az általunk kitalált PET Kupával mi sem tudjuk felszámolni azt a mennyiséget, ami az idei árral érkezett, de egyrészt a versenyen tovább folyik a palackok gyűjtése, másrészt a sorozat elkészítésével szeretnék felhívni a figyelmet erre a problémára” – mondja Zsolt.

„Amikor kitaláltuk ezt a sorozatot, az eredeti terv az volt, hogy mi is csinálunk egy hajót és majd arról forgatunk. Aztán akkora lett bennünk a lelkesedés, annyira elborította az agyunkat a harci hév, hogy végül két csapatra oszlottunk. Az előkészítő fázisban egymás számítógépein kémkedtünk, hogy ki milyen hajót akar tervezni. Aztán amikor rájöttünk, hogy versenyzőként kevésbé tudunk részt venni a forgatásban, akkor találnunk kellett egy másik rendezőt is, aki a vízi jelenetek forgatását irányítja. Így került a képbe Mwajas Kriszta, akivel többször dolgoztunk már együtt” – avat be a kulisszatitkokba Zsolt.

A 24 PET-kalóznak a saját kreativitására van bízva, hogy hogyan építi meg a hajóját. Nincs sem formai, sem méretbeli megkötés, csak az a fontos, hogy a hajóknak úszóképesnek kell lenniük, és megújuló energiával (evezés, pedálozás, szél- vagy napenergia) kell őket hajtani, tehát a versenyzők nem rakhatnak a hajókra benzinmotort. Hétfő délután, amikor megérkeztünk a kempingbe, nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz semmi a keddi indulásból, ugyanis egyetlen hajó sem volt még készen. A táborban mindenki bőszen fúrt-faragott, egyedül az ötletadó Palkó István azaz Pici kapitány és csapata heverészett nyugodtan a nyugágyban. De amikor levitték a Tisza-partra a két hajótestet, kiderült, hogy nekik sincs okuk a mosolygásra.

„Két évvel ezelőtt megjártuk már ezzel a hajóval a Tiszabecs és Tiszabercel közötti 170 kilométeres távot, 10 nap alatt. De most fejlesztéseket hajtottunk végre, és ebből lett a gond. A négy panel a korábbi túrán bár felülről rögzítve volt, a teteje mégis imbolygott, most úgy gondoltuk, hogy alulról is egymáshoz kéne őket fogatni két vasrúddal. Húztuk, vontuk, vízen, szárazföldön, ékkel, anélkül, élére állítva, fektetve, mindenhogy küzdöttünk, majdnem beleszakadtunk” – mondja a kapitány. A hajón utazó tíz fős családi, baráti társaság végül este 10-re tudta összeilleszteni az úszó szigetre hasonló 5x2,5 méteres,  három tonnás teherbírású Tisza2-t, amibe 1800 tiszai PET-palackot raktak bele.

Féltem a bőrünket

A két természetfilmes közül Zsolték Petkánya volt a legközelebb a megvalósításhoz. Már csak a fedélzet csinosítása volt hátra, a nagyjából 500 palackot rejtő kenyeres ládákat már egymáshoz rögzítették, de csak délutánra érkezett meg az a sárga szelektív szemétgyűjtő kuka, ami az orr funkcióját tölti be. A kukára palackokat rágcsáló patkányt festettek, mert mint Zsolt mondja, „a patkány minden körülmények között, a szemétből is megél, ebbe a kukába fogjuk menet közben gyűjteni a tiszai szemetet. Mi nem akarunk evezni, ezért szereztünk egy biciklipedált, amit kézi hajtánnyá alakítottunk, ez fogja majd nagy áttéttel meghajtani a lapátkerekünket” – büszkélkedik, nem tudva, hogy alig 24 órával később mégis evezni fog, mert a csapágy megadja magát.

A Petkány leginkább egy fesztiválszínpadra hasonlít, és nem véletlenül, mivel ott utazik a fedélzetén Matykó azaz Mátyás Attila, az egykori Sex Action rockere, aki évek óta a természetfilm.hu filmjeinek írja az aláfestő zenét. „Mindenre felkészültünk, van bárpultunk, szigorúan alkoholmentes sörrel feltöltve, árnyat adó hálónk, mivel féltem a bőrünket, zuhanyozónk locsolókannából. Nem mi leszünk a leggyorsabbak, de mi fogjuk a legtöbb csápoló csajt átkompoztatni a túlpartra” – ígéri, miközben a legénységre tengerésztetkókat rajzol.

Attiláék még nem érnek rá ilyen dőreségekre, a Tengeri malac ugyanis még egyáltalán nem hasonlít hajóra. Olyannyira, hogy még a sorozat házigazdája és a verseny műsorvezetője, a Quimby dobosa, Varga Livius is megsajnálja őket, és beáll csavarozni.

„Engem mindig a saját őrültségem fenyeget a legjobban, nem elég, hogy filmezünk, nem elég, hogy a családdal versenyzem, még nyerni is akarok” – mondja Attila, aki hajóját az Oxford-Cambrigde kielboatok és a polinéz oldaltámasztós hajók keverékéből készül összerakni. „Tudtommal ilyen hajó még nem járt vízen. A két test reményeim szerint egységként fog működni és egyben is marad. Mi fogunk evezni a feleségemmel, Enikővel, a két hajótest közötti fedélzet pedig azért van, hogy a gyerekek tudjanak egy kicsit mozogni” – mutat 9 éves ikerlányaira, Vandára és Viljára, akiknek a feladata a kormányzáson kívül az lesz, hogy vigyázzanak két és fél éves öccsükre, Andrisra, aki ráadásul éppen bárányhimlős is.

Flex volt a jele az oviban

A Tengeri malacok Livius, meg a két operatőr, Tisza Balázs és Dombóvári Csongor segítségével hajnali kettőig szerelik a 600 palackra épülő hajót, a táborban azonban senki nem panaszkodik. De nem is lenne miért, ugyanis a negyedik hajó, a CsiPet Bull emberei is este 11-kor teszik le a csavarozógépet. De ők legalább már nyugodtak lehettek abban, hogy a katamaránra hasonlító PET-hajójuk fennmarad a vízen, ugyanis előző nap már terheléses próbát végeztek vele a folyón. A hajó kapitánya hivatalosan Lili, az egyéves keverék kutya, helyette azonban a Másfél millió lépés Magyarországon című legendás sorozatból ismert Gyenes Károly természetfilmes rendező mesél a hajóról, ahová a Senior csapat feloszlása után jutott fel.

„Az eredeti terv az volt, hogy mi nagy öregek, Juhász Árpád geológus és természetfilmes, Faludi Sándor hangmérnök és én csinálunk egy hajót, amivel indulunk a versenyen, aztán Árpinak az orvosa nem tanácsolta ezt a nem kevés veszélyt rejtő kalandot, Sanyi beállt a stábba, én pedig idesodródtam a fiatalokhoz, nagy szerencséjükre” – kacsint rájuk huncutul. „A hajót két sávban 6 krumplis zsákba gyömöszölt közel ezer PET-palack fogja fenntartani a vízen. A meghajtást egy bringapedálra rakott négyszeres áttétű hajócsavar fogja biztosítani, meg az evezők. Én pedig majd ülök a székemben, és osztom az észt” – mondja leplezetlen önbizalommal, és nem is véletlenül, hiszen most fejezett be egy Tiszáról szóló maratoni sorozatot a köztévének.

A fedélzeten azonban nem ő lesz az egyetlen természetfilmes, hiszen Koch Simon hangmérnök, Vidos Erik grafikus és Kiss Ágnes operatőr nem egyszer dolgozott már Zsoltékkal együtt. „Áginak már az oviban is flex volt a jele” – mondja Simi, arra utalva, hogy náluk egyenjogúság van, a csajokat is odaengedik a gépek mögé. A CsiPet Bull azonban nemcsak ebben jár az élen, hanem a takarékosságban is. Minden hajónak az ingyen felhasználható palackokon kívül 30 ezer forintos anyagköltséget engedett meg a stáb, de ők a felét sem költötték el. „Elképesztő, hogy mennyire jófej emberek laknak itt, bementünk a TÜZÉP-telepre, hogy faanyagot vegyünk a fedélzethez, de a tulaj meghallotta, hogy mire készülünk, beengedett a lomtárba, és azt mondta, hogy vigyük, ami kell, ingyen” – teszik hozzá.

A Föld nem egy harmadik személy

Néhány órás ájulás után hajnalban hajókürt és Varga Livius ébreszti a csapatot. Mwajas Kriszta rendező és Tisza Balázs operatőr köröznek a teljesen felpörgött rocker körül, akinek, amíg a kamera forog, be nem áll a szája, utána viszont igen szerényen beszél, amikor arról kérdezem, hogy mit keres itt. „Egy igen laza, de nagyon nagy tudású, túrázásban képzett társaság van itt, Rutin Róka mind, úgy érzem magam, mintha nyaralnék. De közben tudom, hogy a közös katarzison kívül az a végcél, hogy ezt a szemétgyűjtő akciót ezzel a páratlan versennyel együtt másoknak is meg tudjuk mutatni. Ez a mostani akció egy mozgalom kezdete, és nekem büszkeség benne részt venni.

Mert hát mire jó ez az úgynevezett celebség?! Arra, hogy az egóm hízzon? Arra biztos nem, mert az csak elrontja az ember személyiségét. Ha már így alakult, hogy egy ismertebb ember vagyok, és ezt bármire használhatom, akkor használjam jóra, jelen esetben a saját környezetünk és a Föld megóvására. A Föld az egyáltalán nem valami harmadik személy, hanem mi magunk vagyunk. Ha azzal, hogy én beszállok ebbe a projektbe, olyan fiatalokat is megszerezhetek a környezetvédelem ügyének, akik ott csápolnak a Quimby és a Kutya vacsorája koncerteken, akkor miért ne tenném?”

Tíz órára az összes hajó lent van a parton, van ugyan, amelyiket traktorral és utánfutóval kellett leszállítani, de sérülés nélkül megúszták.  A helyi vízi rendőr és a megyéből leküldött közlekedési hatóság emberének azonban így is van néhány hozzászólni valója.

De mielőtt elmondhatnák, a stábot kísérő vízi mentő csapat főnöke szól a PET-kalózokhoz. Szabó Csaba nem kertel ”én ebből a folyóból már 150 hullát szedtem ki, úgyhogy most nem fogok viccelni. Négy hajóval kísérjük a menetet, de senkit nem szeretnék mentőmellény nélkül látni, ahány ember van a hajón, annyi mellény bekapcsolva, annyi evező a kézben, és hajónként elöl-hátul vontatásra alkalmas horog, 10 m zsinór és fehér fényű lámpa”. A beszédnek meg is van a hatása, a hivatalos személyek még aláírják a Petkány oldalára feszített Engedély feliratú lisztes zsákot, és délután 1-kor már dördül is a stílusosan természetes anyagokból, ecet, szódabikarbóna és piros ételfesték vegyülékétől robbanó startpisztoly.

Mindenkit leplezetlen büszkeséggel önt el, hogy a buhera banda összes lélekvesztőnek is nevezett hajója csodával határos módon fennmarad a vízen. Bár némelyikről hamar kiderül, hogy hullámérzékeny, túlterhelt vagy orrnehéz, a mezőny első három kilométerén biztonságosan haladnak, sőt, a legreménytelenebb esetnek tartott, éjszaka, elemlámpa mellett cserkészcsomókkal összeerősített hibridhajó kilő az élre, minden egyes evezőcsapásuk kettővel ér fel a mögöttük haladó Csipet Bull előtt.

A Petkány 300 méterrel a start után lerobban, a csapágy eltörik, a kormánylapátok leállnak, ők pedig akármennyire is szerették volna megúszni, evezhetnek, ha nem akarják a 3-5 km/órás Tisza sodrására bízni a helyezésüket, ahogy a Tisza2 Pici kapitánya tette, már az elején feladva a versenyt. „Napelemről akkumulátorokkal hajtjuk a csónakmotort, de ez a sebesség nagyfokú növelésére nem alkalmas, viszont kormányzásra tökéletes. Mi nem evezünk, anno arra terveztük ezt a hajót, hogy tíz ember nyaraljon rajta, ezért van rajta grillsütő, hintaágy, nyugágyak és napernyők. Kompként és a szemétgyűjtésben remekek leszünk, és az első négybe biztos bejutunk”.

Akármelyik csapat nyer is a versenyen, a Tisza biztos győztesen kerül ki ebből az akcióból. Ugyanis a forgatás végén a tiszai szemétből készült hajókat az összegyűjtött szeméttel együtt egy hulladékfeldolgozó cég a helyszínen bedarálja. Ráadásul a stáb azt ígéri, hogy jövőre nyílt kupát hirdetnek, és minden évben meg rendezik, egészen addig, amíg már nem lesz annyi palack, hogy akár csak egy hajót is megépíthessenek belőle.

(A verseny állásáról a stáb folyamatosan posztol a PET Kupa Facebook-oldalára, a képek szerint mindenki életben van, elhagyták Vásárosnaményt, a Tengeri malacok továbbra is az élen.)