Ostromlott várba érkeztem két bőrönddel

2013.11.21. 18:26
Simon András, a Magyar Nemzeti Bank szóvivője nyolc év után tér vissza a tévézéshez. December elsejétől ő lesz az ATV Híradójának új műsorvezetője, és a hírműsor megújításáért felelős szakembere.

1993 és 2005 között szinte minden nap láthattak téged a nézők a köztévén vagy a TV2-ben a Szabadság tér, a Jó Reggelt, Magyarország!, a Jó estét, Magyarország!, a Tények, majd Az Este egyik meghatározó arcaként. Aztán egyik napról a másikra eltűntél. Mi történt?

Jobban izgat létrehozni valamit, mint működtetni. Amint elkezd valami rutinból működni, úgy csökken az érdeklődésem. Az Este 2005-re az MTV zászlóshajója lett, Pulitzer-emlékdíj, Prima Primissima jelölés, korszerű látvány, jól felépített brand. Három év alatt szinte mindent megvalósítottunk, amit lehetett. Én meg éreztem, hogy csökken a libidó, kezd kihunyni az a tűz, ami nélkül nem szabad csinálni. Közben meg szemérmetlenül kritizáltam egy csomó mindent, ami körülöttünk történt a köztévében. Addig-addig, amíg Rudi Zoltán egyszer csak azt nem mondta, hogy ha ilyen jól tudod, akkor csináljad. És tényleg volt hozzá kedvem, hogy ne csak a partvonalról ordítsak. Írtam egy szakmai koncepciót, az MTV Kuratórium mindkét testülete meghallgatott és így lettem műsorokért felelős alelnök, majd egy évig.

Azután viszont elmentél a köztévétől, sőt szakmát is váltottál. Miért?

Az MTV akkori vezetésével látszólag teljes egyetértésben dolgoztunk a köztévé megújításán, és nagyon sokat is tettünk érte. De aztán egyszer csak kiderült, hogy olyan koncepcionális különbségek vannak köztünk, ami számomra nem volt vállalható. Azt gondoltam, hogy ha nem akarok házon belüli ellenzék lenni, akkor nem tehetek mást, minthogy veszem a kabátomat. Elköszöntem – talán örökre – a köztévétől.

Mi volt ennyire vállalhatatlan számodra?

Konkrét ügyeket nem fogok mondani, de a válásban komoly szerepe volt egy bizonyos külső gyártásban készülő közéleti-politikai műsor szerződésének, illetve a szerződés lejárta előtti meghosszabbításának. De voltak más műsorpolitikai és minőségbeli ellentétek is közöttünk. Létkérdésnek tartottam, hogy elinduljon egy fiatalítási folyamat a köztévén, például egy gyereksáv hétvégenként, de ezt 2006-ban még nem sikerült átvinni - ma pedig már külön közszolgálati csatornája van a gyerekeknek. És sok mást sem tudtam megvalósítani, én is belebuktam, mint oly sokan.

Kudarcként élted meg?

Naná, de persze ez benne volt a kalapban. Ugyanakkor volt rá egy kis statisztikai esély, hogy meg lehet csinálni, mert kegyelmi állapot volt az MTV-ben akkoriban. Az intézmény vezetését ugyanis nem politikai alkuk sorsolták össze. A tévé elnöke személyesen és szakmai alapon kérte fel a közvetlen munkatársait egy-egy feladatra. Abban a történelmi pillanatban lett volna esély rá, hogy egy szakmai nyelvet beszélő emberek együtt tudjanak egy közös célért dolgozni - nem sikerült.

Amikor felálltál 2006-ban, sejtetted, hogy a következő éveket nagyon messze fogod tölteni a tévézés világától? Tudatos szakítás volt, vagy így hozta a véletlen?

Nem sejtettem. Amikor felmondtam, nem volt más ajánlatom. A sors viszont a segítségemre sietett, és gyorsan érkezett a Magyar Telekom ajánlata a médiakapcsolati igazgatói posztra. Mindig azt kérdezik, nem volt-e ez egy éles váltás. Az volt, de közel nem annyira, mint ahogy az kívülről látszik. Mindkét oldalon az a feladat, hogy az üzeneteinket a legjobb csatornákon keresztül jutassuk el a lehető legtöbb befogadóhoz. Sokkal több a két munkában az azonosság, mint a különbség.

Ugyanakkor viszont átkerültél a mikrofon másik oldalára. Amíg Az Estében te tettél fel politikusoknak, közgazdászoknak, véleményformáló közéleti személyiségeknek kemény kérdéseket, addig a Telekomban vagy a Magyar Nemzeti Bankban veled csinálták az újságírók ugyanezt.

Persze, de szerintem nincs egyik oldal, másik oldal-felállás. Jó esetben ez egy partneri kapcsolat, neked van egy felületed, ami nekem kell, nekem meg vannak gondolataim, amellyel te meg tudod tölteni a felületedet – tehát szükségünk van egymásra, és ilyen szempontból mindegy, hogy valaki műsorvezető vagy vállalati kommunikációs vezető. És persze nagy könnyebbség volt ebben a váltásban, hogy ismertem a média működését. Sok más hasonló posztot betöltővel ellentétben tudom, hogy az újságíró nem ellenség, és nem azért tesz fel gonosz kérdéseket, mert rosszindulatú, hanem azért, mert a néző, az olvasó fejével gondolkodik.

De egy telekommunikációs cégtől átmenni a Magyar Nemzeti Bankba azért csak nagy váltás volt. Ha jól tudom, akkor egyenesen Simor András, a jegybank elnöke kért fel erre a feladatra.

Igen, így történt, azonban a váltást itt sem misztifikálnám. Mások az üzenetek és más közeget akarunk megszólítani, de azonos eszközrendszert használunk. A felelősséghez meg szokva voltam, mert a Telekomnál, mint tőzsdei cégnél megtanultam, hogy egy-egy rossz megfogalmazással, félreérthető félmondattal be lehetett szakítani az árfolyamot. Az viszont jó iskola volt, hogy az MNB-t még ennél is jobban figyelik. A külföldi hírügynökségek munkatársai például szavanként vetik össze a sajtóközlemények magyar és angol változatát, és ha valamiben nem a megszokott szóhasználat szerepel, vagy nem ugyanúgy fordítjuk angolra, ahogy korábban, akkor rákérdeznek, hogy van-e emögött valamilyen üzenet. Szóval elképesztően észnél kell lenni.

De ha tudtad, hogy ez ilyen felelősséggel jár, akkor miért vállaltad el? Mit mondott Simor, miért te kellesz neki?

Simor szavaiból azt vettem ki, hogy egyfajta hitelesség az, ami bennem vonzó lehet. Ő azt mondta akkor, hogy a kommunikációs szaktudás és a nyilatkozati rutin mellé neki egy ütésálló palira van szüksége - ez ugye a kormányváltás idején, a két forduló között történt, amikor már lehetett tudni, hogy a jegybank turbulens időszaknak néz elébe.

Tulajdonképpen nem sokat gondolkodtam ezen a felkérésen, hallgattam-hallgattam, amiket mondott, és közben azt éreztem, hogy tök hülye lennék, ha ezt elvállalnám, de közben meg mint a versenylónak remegett az orrlukam, hogy ez azért baromi izgalmas. Akkoriban például még nem volt illúzió, hogy lesz céldátuma az euróbevezetésnek, egy országos pénzcsere kommunikációjának előkészítése pedig hihetetlenül szép feladat.

Ehhez képest az euróbevezés elmaradt, sőt, Simor András és a kormány között napi háborúskodás tört ki.

Hát igen. Hibbantnak is néztek, amikor két bőrönddel megérkeztem egy várba, ami előtt már felvonultak az ütegek. Ezzel együtt újra belevágnék. Mert a jegybanki függetlenség remek dolog és olyan érték, amiért ki kell állni. Ehhez persze többet kellene tudni arról, miért fontos ez az intézmény. Szerettünk volna egy országos lakossági kampányt csinálni arról, hogy tulajdonképpen mivel foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank, de erre a három év alatt alig maradt erőforrás. És nemcsak azért, mert erre akkor nem volt nemhogy hatmilliárd forint, de száz milliók sem.

Helyette egy keserves időszak következett, amikor nagyon sok minden meghiúsult politikai maszatolás miatt. Sokszor jutott eszembe Moldova mezőgazdasági repülőről szóló novellájának paraszt bácsija: „arra gondoltam, hogy be fogok pisilni, arra is gondoltam, hogy összecsinálom magam, de hogy az egész még a nyakamba is folyik, na arra már nem”.

A szakmát meglepte, hogy amikor Simor távozott és Matolcsy érkezett, te még mindig ott voltál. Hogy történt ez?

Ez nemcsak a szakmát lepte meg, hanem engem is. Ültem az irodámban egy előkészített átadás-átvételi dokumentációval, összepakolva. Ehhez képest az új elnök azt mondta, ezen a poszton nem tervez cserét, és számít a munkámra. Én pedig úgy gondoltam, hogy ha van egy ilyen felkérés, akkor - legalábbis mindaddig, amíg ez nem okoz olyan szakmai konfliktust, amit vállalhatatlannak tartok -, meg kell próbálni. Már csak azért is, hátha meg tudom menteni azokat az embereket, akik a csapatomba tartoztak. Nekik a távozásom másnapján mondtak fel.

De mi történt március és június között, amikor jött a hír, hogy közös megegyezéssel távozol?

Ma már azt gondolom, Matolcsy György valójában soha nem akart velem dolgozni, de az adott pillanatban így volt célszerűbb neki. De hogy mi történt konkrétan, arról nem tudok sokat elmondani, két okból sem. Egyrészt, mert azt vallom, hogy az ember ne piszkítson bele abba a tányérba, amiből valaha is evett. Még akkor sem, ha már más a szakács. A másik ok, hogy én most újra híradós leszek, egy híradós pedig ne tegyen politikai nyilatkozatokat. Egyszerűen azért, mert az szereptévesztés. A feladata a politikai tér bemutatása, és nem az abban való részvétel. Márpedig, amit most mondanék, annak erősen politikai színezete lenne.

De annak is politikai színezete van, hogy az anno független jegybank szóvivői posztjáról egy sokak által baloldali elkötelezettségűnek vélt televízióhoz mész műsorvezetőnek.

Könyörgöm, 23 éve vagyok ezen a pályán, és szeretném egyszer már megélni, hogy saját szakmai múltam és teljesítményem alapján ítéljenek meg. Csak az számít, hogy Simornak vagy a Matolcsynak, az ATV-nek vagy a Hír TV-nek dolgozom? Szeretnék végre nem a névjegyem, hanem a tudáskészletem szerint jelen lenni a piacon! Miért nem az számít, mit tettem le az asztalra? Hogy, jó vagy rossz, amit eddig csináltam? Nem a kérdésedet akarom ezzel minősíteni, mert tudom, hogy sokakban felmerülhet.

És a képhez az is hozzátartozik, hogy én az ATV Híradójához szerződtem, ami egy színvonalas és sokat hivatkozott hírműsor. Erre a feladatra hívtak, erre mondtam igent, és nem azt figyeltem, hogy a csatorna más műsorairól ki mit mond.

Mi lett volna, ha a Hír TV-től kapsz egy ilyen felkérést?

Teoretikus kérdés. Nem tőlük kaptam felkérést.

Miért nem mentél tovább a céges kommunikációs pályádon? Biztos voltak megkeresések.

Igen, voltak, de jött az ATV-s ajánlat, és ez minden másnál jobban passzolt jelenlegi igényeimhez. Egyrészt az utóbbi időben nagyon megnőtt a személyes szabadság iránti vágyam, egy rakás dolgot csinálok még, amikről nem szeretnék lemondani. Családom van, tanítok, a cégemnek ügyfelei, és több társadalmi munkám, például a Mosolyország Alapítványnál. Ez volt az a lehetőség, ami mellett mindezt megtarthattam.

Másrészt nagyon hiányzott a szerkesztőségi munka. Félre ne értsd, nem vagyok képernyőfüggő, abszolút tudok úgy élni, hogy engem nem ismernek meg az utcán. De a csapatmunka az hiányzott, például ahogy mi éveken keresztül vitatkoztunk Krizsó Szilviával és a Kardos Ernővel Az Este szerkesztőségében, mert ezek nagyon jó és fontos, konstruktív szakmai viták voltak. Aztán 2010-ben, a választások estéjén éreztem meg először azt, hogy most tök jó lenne tévésnek lenni. Amikor a Baló Gyuriék csinálták a választási műsort, és nem jöttek az adatok, és ki kellett tölteni az időt, akkor éreztem először azt, hogy de jó lenne most ebben részt venni. Most pedig úgy hozta a véletlen, hogy pont a választások előtt csöppenek bele újra ebbe a világba.

És ha ez nem lenne elég, akkor a döntésben a teremtés, az új minőség létrehozása iránt perverz vonzalmam is benne van. Ráadásul mindezt egy csomó régi köztévés kollégával együtt tehetem.

A Híradó megújításáról beszélünk?

Igen. Nem súgógép-felolvasónak szerződtem. Az önmagában nem érné el az ingerküszöbömet. A felkérés arról is szólt, hogy vegyek részt az ATV híradójának megújításában.

Mi a megújítás koncepciója?

Erről korai lenne még beszélni, de a változás a híradó arcaival elkezdődik. Lehetőségem volt már a váltótárs kiválasztását is véleményezni, Bányai Viktort tehetséges, a szakma iránt alázattal közelítő fiatal kollégának tartom, akiben sok szempontból a korábbi önmagamat látom.

Mégis mi lesz a fő irányvonal? Vannak másolandó példák?

Másolni nem kell, van elég szürkeállományunk az önálló ötletekhez. A piacot persze figyeli az ember, de ezt megtettem eddig is. A magyar adókat tekintve mindenevő vagyok, az új Hír24-es Híradótól kezdve az Echo TV hírműsoráig bezárólag mindenbe belenézek. A külföldi adók közül pedig a német közszolgálat, a ZDF és az ARD hírműsorai állnak a legközelebb a minőségi televíziózás bennem élő képéhez. Róluk gondolom, hogy az itteni kultúrkörben is életképesek lennének. És jó lenne lépni a jelenidejűség, a real time bejelentkezések felé. Megmutatni, hogy ott vagyunk és akkor, amikor a dolgok történnek.

Nyolc év kihagyás után nem félsz újra beülni a stúdióba?

Műsorvezetőként hagytam csak ki ezt az időt, de a televízió stúdiókban gyakran megfordulok azóta is. Részben MNB-szóvivőként, részben azért, mert a Budapesti Kommunikációs Főiskolán tanítok televíziós szerkesztést és műsorvezetést, és rendszeresen vannak stúdiógyakorlatos óráim. Ezeken vendégként és kérdezőként is sokszor dolgozom a diákjaim keze alá. Talán nem fogok sokkot kapni a lámpáktól vagy a kameráktól. Másrészt pedig ez olyan szerintem, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. A reflexek persze megkophattak, úgyhogy most sok tesztadás vár rám.