Iván
8 °C
22 °C

Tökös csaj, katanával

the-walking-dead-danai-gurira-michonne
2014.03.20. 16:54
Hétről hétre 13 millió amerikait ültet le a tévék elé a The Walking Dead című sorozat, amit ha nagyon muszáj, akár túlélőhorrornak is nevezhetünk, de közelebb járunk a valósághoz, ha egy emberi kapcsolatokról szóló, posztapokaliptikus környezetbe helyezett drámának tekintjük, amiben ember embernek farkasa, de úgy, hogy a mindenütt jelenlévő élőhalottak tulajdonképpen a legkisebb baja a maroknyi túlélőnek, akikről a történet szól. A sztori egyik közönségkedvenc karaktere, Michonne, egy szamurájkarddal zombikat aprító, csendes amazon, akit Danai Gurira színésznő kelt életre a sorozatban. Vele beszélgettünk egy negyedórát.

Drámaíró amazon

Danai Gurira 1978-ban született az amerikai Iowa államban. Ötéves volt, amikor szülei (apja vegyészetet oktató egyetemi tanár, anyja könyvtáros) visszaköltöztették a családot Zimbabwébe. 19 évesen visszatért az USA-ba és elvégezte az egyetemet, majd úgy volt, hogy marad és PhD-zik is, de inkább színésznőnek állt. Színházban kezdte a pályafutását, majd szerepelt pár filmben és sorozatban. 2010-ben az HBO igazolta le a Treme című sorozathoz, utána következett a The Walking Dead. 2011-ben létrehozta Almasi nevű alapítványát, amivel a művészetek oktatását támogatja Zimbabwében.

Hogy állnak a következő évad előkészületeivel?

Hú, erre nem biztos, hogy válaszolhatok. A negyedik évadból még van hátra két epizód, ki tudja mi történik a karakteremmel, ugye.

Miért vállalta el a szerepet?

Megnéztem az első két évad pár epizódját, és nagyon tetszett, amit láttam. Jól is nézett ki a sorozat, izgalmas volt, a színészek is remekeltek, szóval azonnal megfogott. Az alapötlet, a posztapokaliptikus felállás is tetszett; az, ahogy megvalósították, meg pláne. Jók voltak az egyes sztorik, szépen kibontották a karaktereket.

Maga Michonne is rendkívül érdekes volt, mert egy olyan erős nőről van szó, aki tulajonképppen egy egyszemélyes hadseregként élt túl a zombik között. Titokzatos volt és szokatlan, ráadásul nem olyan fegyvereket használt, amilyeneket az ilyen történetek szereplői szoktak, én legalábbis még életemben láttam szamurájkardokat forgató amazont egy tévésorozatban sem.

Először a képregényeket néztem meg, és szinte faltam a történetét, mert Robert Kirkman nagyszerű ívet írt a karakternek. Aztán elolvastam pár forgatókönyvet, és láttam, ebből mi valósul majd meg a képernyőn. Kifejezetten tetszett, amit láttam, és egyre nagyobb kedvem volt eljátszani Michonne-t, szinte éreztem valamiféle spirituális kapcsolatot vele.

A képregények története eltér a sorozatétól, ez nem volt gond?

De, egy ponton úgy döntöttem, hogy nem olvasom tovább, mert egyrészt sok fordulatot lelőtt, másrészt pedig a sorozat már annyira eltért az alapanyagtól, hogy nem volt értelme. Leültem Roberttel, és átbeszéltük azokat a dolgokat, amik megegyeznek, és a különbségeket is. Robert ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a karaktert teljes egészében ő írja át a sorozatra, ő írta például azt a részt is, amiben Michonne múltja kerül elő.

Amikor drámaíróként olvas egy forgatókönyvet látja a hibákat? Amit megváltoztatna?

Íróként teljesen más szemmel nézem a forgatókönyveket, viszont azt az énemet teljesen el tudom választani a színésztől. Íróként azt mondanám, hogy nem ez az a műfaj, amiben érvényesülnék, és nemigen írnék zombis sorozat-forgatókönyveket soha, azt viszont tisztán látom, milyen kiváló munkát végeztek az írók, és el sem tudom képzelni, hogyan tudnék ebbe bármilyen szinten is beleszólni. Színészként más értékeit látom a könyveknek.

Mennyire szólhatott bele a forgatókönyvekbe? Akadt olyasmi, amit hozzátett a karakterhez?

Jó munkakapcsolatban vagyok az írókkal, sokat beszélünk a karakterről és egyeztetünk, hogy mi fog következni számára, milyen volt a múltja, az hogyan hat a viselkedésére és így tovább. Scott M. Gimple-lel, a sorozat showrunnerjével, avagy felelős producerével és írójával sokat beszélünk Michonne-ról, de elég határozott elképzeléseik vannak róla, Robert pedig előre lefektette a karakter útját. Hogy mit tettem hozzá? Hát, nem sokat, mert Michonne alapvetően egy csendes, visszahúzódó, "inkább a tettek beszéljenek, ne a szád járjon" típusú nő, míg nekem be nem áll a szám.

Hülye kérdés lesz, de mennyire megterhelő egy ilyen forgatás?

Visszakérdezek: maga szerint? Meglehetősen durva terhelést kapunk, de tudja mit? Imádom minden percét. Minden forgatási nap újabb és újabb kihívásokat jelentett, Atlanta környékén forgattunk negyven fokos hőségben, külső helyszíneken, erdőben, bokrok között, és így tovább - nagyon meleg volt, és ott kellett ugrálnom például egy poncsóval a hátamon, a kezemben karddal, órákon át. Mivel sokat sportoltam, ez részben nem volt meglepő vagy váratlan, sőt. Én nem bánom, ha leizzadva, remegő izmokkal megyek haza a meló után, mert akkor tudom, hogy odatettem magam, mindent kiadtam magamból, és a végeredmény is ennek megfelelő lesz, jól fog kinézni a tévében.

Kritikus önmagával? Visszanézi egyáltalán az epizódokat? Tudom, hogy sok kollégája elvből nem teszi.

Nem mindig nézem vissza magam, de nincs bajom azzal, hogy lássam, min dolgoztam olyan keményen. A legújabb évadból például nem sokat láttam. Az biztos, hogy megfelelő hangulat kell ahhoz, hogy leüljek a tévé elé, és meglehetősen kritikus vagyok magammal szemben. Általában előre tudom, hogy mit várhatok, mert felidézem magamban a forgatási napot, azt ahogy éreztem magam, amilyen teljesítményt nyújtottam. Ami megtörtént, megtörtént, változtatni rajta nem tudok.

Beleszól az akciójelenetek koreográfiájába? Ki dönti el, Michonne hogyan végez egy zombival?

Összetett kérdés. Van, amikor a rendezőnek van egy ötlete, máskor a forgatókönyvben nemcsak annyi áll, hogy "Michonne megöli a zombit" hanem "Michonne megpördül és fejbe döfi a zombit", de elég sokszor előfordul, hogy én találom ki, hogyan ölöm meg a nyomorultakat, esetleg megbeszéljük a zombit játszó statisztával, ami nagyon vicces tud lenni. Minden attól függ, milyen jelenetről van szó. A forgatókönyv azonban mindent felülír, ha abban világosan leírják, mit kell tennem, nincs apelláta.

Nehéz volt megtanulni a kardforgatást?

Igen. Nagyon sokszor kellett ugyanazokat a mozdulatokat, mozdulatsorokat elvégeznem, míg az izmaim meg nem jegyezték a dolgot, és már reflexből elő tudtam húzni a kardot, nem kellett koncentrálnom, hogy mondjuk ne akadjon bele a parókába, satöbbi. Az elején olyan izmaim fájtak, amiknek a létezéséről sem tudtam.

Képregényből sikersorozat

A The Walking Dead című posztapokaliptikus horrorképregény 2003-ban jelent meg először az Image Comics-nál, és azóta is rendületlenül jelennek meg füzetei - hol havonta, hol kéthetente. Jelenleg a 123. füzetnél tart, és annyiban mindenképpen megegyezik a sorozattal, hogy a karakterek nagy számban egyformák, ugyanaz a címe és vannak benne zombik is. A történet viszont már a sorozat első évadában is eltért a képregényváltozattól, jóval szelídebb lett, és kevésbé sokkolta a nézőt a főszereplők kiírásával és egyre keményebb, szívszorítóbb kalandjaival. Ez nem az írói lustaság diktálta, hanem a praktikum, nem lehetett lépten-nyomon húzóneveket kiiktatni és látványosan bántani, mert a tévénéző egy idő után elpártol a történettől.

A sorozatot a gyártó Fox annak AMC nevű adónak adta el, ahol a Breaking Bad is látható volt, és ahol bevállaltak egy olyan sorozatot, amiben gyerekzombik esznek belsőséget premier plánban (míg fejbe nem lövik őket). A sorozatot Frank Darabont író-rendező (Remény rabjai) és Gale Ann Hurd producer (Aliens) több tévében igyekezett eladni 2007 és 2010 között, de eredménytelenül, senkinek nem kellett a rizikós tartalom. Az AMC nem volt szívbajos, és jól járt, hiszen a vasárnap esténkét jelentkező sorozat mára átlagosan 12-13 millió nézőt érdekel, és ami a legfontosabb: a kereskedelmi célcsoportban csak egy széria, az Agymenők című sitcom nézettebb nála (no meg az amerikai futball, de az sem mindig).

Az amerikai siker után a világ meghódítása következett, a The Walking Dead-et a legtöbb tévés piacon sikerrel vetítik, így nálunk is, a FOX adásán, hétfő esténként. Most éppen a második évadnál tartunk, még nem késő becsatlakozni.

Van valami Michonne-ban ami önmagára emlékezteti?

Ha arra gondol, hogy karddal a hátamon megyek-e moziba, akkor nem. Viszont én is pont olyan tökös csaj vagyok, mint ő, és semmilyen szempontból nem adom a bőröm könnyen. Gyermekkoromban sokat sportoltam, úsztam, teniszeztem, de persze közel nem vagyok olyan atletikus mint ő. Viszont sokat edzek, és igyekszem formában maradni.

A karakter hamar közönségkedvenc lett, zavarja, ha felismerik az utcán?

Ez egy érdekes kérdés, mert ha már látott rólam képet civilben, akkor tudja, hogy a sorozatban látott rastafrizura csak egy paróka, nekem nagyon rövid hajam van. Így ha utcára megyek, és mondjuk van rajtam egy napszemüveg, akkor nem nagyon ismernek fel, ráadásul a magánéletben nem úgy öltözködöm, ahogy a karakter, és persze kardok sincsenek nálam. Simán el tudok menni a közértbe, nem rohannak meg a rajongók, bár az, hogy az utcán felismernek nagyban függ attól is, hol vagyok.

Az USA-ba született és ott is járt egyetemre, de közben Zimbabwében élt. Mennyire határozta meg az életét ez a kettős élmény?

Nem véletlenül hívom magam zamerikainak. Nagyban befolyásolt, és meghatározta egész pályafutásomat. A drámáiban is arról igyekszem írni, milyen afrikai fekete nőnek lenni a XXI. században, ezt a hangomat akarom hallatni. A színészi munkámat nem befolyásolja, de azt, ahogy írok, igen. Van egy alapítványom is, amin keresztül a zimbabwei drámaírókat segítem.

Van ideje írni a The Walking Dead forgatása mellett?

Nem nagyon, de minden percet kihasználok. Most írtam mielőtt hívott volna. Írok úton, reptéren, repülőn, a kocsiban, egyszerűen kényszerem van kiírni magamból azt, ami bennem van, ráadásul a színházakat nem nagyon érdekli, hogy tévézek, ha megrendelnek egy darabot, akkor azt meg kell írnom határidőre. A Yale egyetem színpadán hamarosan bemutatják legújabb darabomat, hamarosan oda utazom majd, ellenőrizni az előkészületeket.

Hogyan kapcsolódik ki? Van szabadideje?

Van, és pont úgy, ahogy mindenki. A barátaimmal vagyok, tévézek, olvasok, sétálok.

Milyen sorozatokat néz?

Most éppen a House of Cards második évadát nézem, elképesztően jó sorozat. Igyekszem hétről hétre megnézni a Modern családot, mert nagyon szórakoztatónak tartom. Szeretem még az Orange Is The New Black című női börtönös sorozatot, és persze a Breaking Bad-et, azt most fejeztem be. Ja, és megnéztem a True Detective-t is.

Hogyan készülne fel egy zombiapokalipszisre?

Ez a legkönnyebb kérdés, amit ma kaptam: megragadnék egy katanát, és hajrá. Már vagyok annyira jó, hogy meg tudjam védeni magam.